Ezermilliárdos számlát kaphat Magyarország: adóemelést és átcsoportosítást is hozhat a NATO elvárása

A GKI Gazdaságkutató Zrt. cikksorozatában az új magyar kormány előtt álló rövid és hosszú távú gazdasági kihívásokat mutatja be. A cikksorozat jelenlegi részében a védelmi kiadások növekedésének lehetséges gazdasági, ezen belül költségvetési hatásaival foglalkoznak.

A második világháborút követő időszakban az Európai Unióban jelentősen leépültek a védelmi kapacitások. Ennek a korszaknak azonban két, egymást erősítő geopolitikai sokk vetett véget. A 2022-es orosz invázió egyszerre mutatott rá a nagy intenzitású háború jelentette biztonsági kockázatra és az európai haderők, illetve védelmi ipar kapacitáshiányaira. Ezzel párhuzamosan átalakult a transzatlanti védelmi rendszer is: az Egyesült Államok egyre nagyobb hozzájárulást vár európai szövetségeseitől, miközben stratégiai figyelme fokozatosan más térségek felé fordult.

Ezen körülmények között átalakultak a NATO célkitűzései is. Az eredeti, a GDP 2%-át célzó irányelvet az európai szövetségesek mára már meghaladták, átlagosan a GDP-jük 2,2%-át költve védelemre.  A szövetség 2035-ig 5%-os célt határozott meg, amelyből 3,5% közvetlen védelmi kiadás, további 1,5% pedig tágabb biztonsági és ellenállóképességi ráfordítás. Ami jelenthet például kritikus infrastruktúrák védelmét, kiberbiztonságot vagy egyéb infrastrukturális beruházásokat.

Magyarország az elmúlt időszakban jelentősen növelte védelmi kiadásait: azok GDP-arányos szintje 2010 és 2025 között 1%-ról 2%-ra, az eredeti NATO célkitűzés szintjére nőtt, és várhatóan fölé is emelkedik. A teljes költségvetési kiadáson belüli aránya pedig ugyanezen időszakban 2,1%-ról 4,3%-ra emelkedett. A kormány 2035-re a GDP 3,5%-ára szeretné emelni a védelmi kiadásokat, ez a cél ugyanakkor markáns költségvetési kihívást jelent: 2025-ös árakon további évi kb. 1300 milliárd forintot igényel. Ennek előteremtése négy, egymással kombinálható csatornán keresztül történhet.

A többletforrás előteremtésének első lehetősége a költségvetési kiadások átcsoportosítása, illetve átcímkézése. Ezt a közgazdaságtan az „ágyú vagy vaj” dilemmájának nevezi, ahol védelemre fordított többletforrásoknak alternatív felhasználási lehetőségei vannak, így a magasabb védelmi kiadások más szakpolitikai célok finanszírozását szoríthatják vissza. Magyarországon az átcsoportosítás lehetőségét szűkíti az idősödő népességből fakadó növekvő nyugdíj- és egészségügyi kiadási igény, valamint az energiabiztonsághoz, a zöld átmenethez, a közlekedési infrastruktúrához és az oktatáshoz kapcsolódó beruházási szükséglet.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ezermilliárdos spórolásba kezd az állam: fontos bejelentést tett a pénzügyminiszter

A tervek szerint az infláció jövőre gyorsulni fog, a költségvetési hiányt pedig az euró bevezetése érdekében 2030-ra 3 százalék alá szorítják.

Az ilyen átcsoportosításoknak nemcsak gazdasági, hanem jelentős szakpolitikai és politikai költsége is lehet. Ugyanakkor egyes kiadások átcímkézésére (pl. egészségügyi/oktatási/közlekedési beruházások egy része átsorolható) van lehetőség. Ezek mellett a kormányzati kommunikáció visszatérő eleme, hogy a költségvetési kiadások racionalizálása és hatékonyabbá tétele, valamint a közbeszerzési folyamatok transzparensebbé alakítása további megtakarításokat eredményezhet.

A többletkiadások második finanszírozási lehetősége az államadósság növelése, vagyis a védelmi kiadások hitelből történő finanszírozása. Az adósság további növelésének mozgásterét a kedvezőtlen költségvetési helyzet korlátozza, miközben az euró bevezetésére vonatkozó célok teljesítése önmagában is jelentős fiskális konszolidációt és szigorú adósságpályát tesz szükségessé. Emellett kis, nyitott gazdaságként Magyarország fokozottan kitett a nemzetközi pénzügyi feltételek változásának.

Ha a többletkiadásokat jelentős részben külföldi forrásból finanszírozzák, az a külső eladósodottság növekedéséhez és ezáltal az ország külső sérülékenységének fokozódásához is vezethet. A többletkiadások hitelből történő finanszírozása továbbá az adósságállomány emelkedésén keresztül magasabb jövőbeli kamatkiadásokkal jár. Ezt tovább erősítheti kockázati prémium emelkedése, amely növeli az új államadósság finanszírozási költségét. Mindemellett az államadósság növelése a kiszorító hatáson keresztül a magánszektor beruházásait is visszafoghatja. E hatásokat ugyanakkor részben mérsékelheti a SAFE-hitelek kedvezőbb finanszírozási költsége, amit a magyar kormány ugyanakkor egyelőre csak mérsékelten kíván igénybe venni.

A finanszírozás harmadik módja az állami bevételek növelése, amely elsősorban az adóterhelés emelésén keresztül megy végbe. Az adóbevételek emelése ugyanakkor nem jelent költségmentes megoldást: a magasabb adóterhek mérsékelhetik a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét és fogyasztását, illetve a vállalatok beruházási és fejlesztési forrásait, ezáltal pedig a gazdasági növekedést és magát az adóalapot is.

A finanszírozás negyedik csatornája a gazdasági növekedés. A magasabb védelmi kiadások (amennyiben azok nagy része a magyar gazdaságban jelenik meg) a fiskális multiplikátorhatáson keresztül növelik a GDP-t, amelynek egy része a magasabb adó- és járulékbevételeken keresztül visszafolyik a költségvetésbe. Fontos azonban, hogy mekkora a védelmi kiadások importtartalma: minél nagyobb része kerül külföldre külföldi termékek és szolgáltatások vásárlása miatt, annál kisebb rész stimulálja közvetlenül a magyar gazdaságot, így annál kisebb a GDP- és az adóbevétel-növelő hatás is. Magyarország védelmiipari kapacitásai ugyan bővülnek, de a hazai gyártás továbbra is jelentős mértékben importra szorul, különösen a német vállalatokkal kialakított együttműködések miatt. Ezért a védelmi kiadások növekedésének gazdaságélénkítő és költségvetési bevételeket növelő hatása korlátozottabb lehet.

Mindezek fényében Magyarország számára a fenntartható, hosszútávú megoldást a hazai gyártókapacitások kiépítése jelenti (ilyen próbálkozást jelent pl. a zalaegerszegi Rheinmetall-gyár, vagy a kiskunfélegyházi kézifegyver-gyár). A helyi hadiipar fejlesztése kettős előnyt nyújt: a belföldi megrendelések adóbevételek formájában részben visszacsurognak a költségvetésbe és stimulálják a gazdaságot, miközben csökken a geopolitikai kiszolgáltatottság, és erősebbé válik a stratégiai ellátásbiztonság. Másrészt, amennyiben exportálhatók a védelmi ipari termékek, úgy a külső piacok további stimulust jelentenek. Mindehhez tudatos, a gazdaságpolitikával összehangolt védelmi ipari fejlesztések kellenek.

Fontos azonban, hogy a külföldi tulajdonban lévő, de Magyarországon működő gyártókapacitások ugyan mérséklik az importfüggőségből fakadó kockázatokat, a külföldi tulajdon, a profitrepatriálás és a technológiai kitettség miatt továbbra sem jelentenek teljes körű gazdasági és stratégiai önállóságot. A hazai kapacitások fejlesztésénél továbbá jogos elvárás az is, hogy az erre a célra fordított költségvetési források hatékonyan kerüljenek elköltésre, a kiépülő hadipari bázis nemzetközi szinten is versenyképes legyen.