Csattanós válasz érkezett arra, hogy kevesebb bank legyen itthon: ettől tényleg olcsóbb lenne minden?

A bankrendszer jövőjéről szóló vita új lendületet kapott, miután Nagy Márton múlt kedden arról írt, hogy a hazai bankszektorban túl sok a szereplő, a szolgáltatások drágák, ezért a konszolidáció nem halogatható, és hosszabb távon akár öt nagy bank is elegendő lehet. A kijelentés egy, a hitelintézetek számának alakulását bemutató ábrához kapcsolódott, amely szerint a bankok száma 2008 óta jelentősen csökkent, de még mindig több tucat intézmény működik a piacon.

A miniszter bejegyzésében azt hangsúlyozta, hogy a bankok „még mindig túl drágák és túl sokan vannak”, és a bankrendszer konszolidációja elkerülhetetlen folyamat. Azt azonban nem részletezte, mely intézmények maradhatnának a piacon egy ilyen koncentráltabb struktúrában.

Gulyás Gergely aztán a csütörtöki kormányinfón már cáfolta, hogy ilyen tervei lennének a kormánynak. Hangsúlyozta, hogy a kormány nem kíván közvetlenül beavatkozni a bankrendszer piaci folyamataiba, és nem célja meghatározni, hány bank működjön Magyarországon. Elmondása szerint a kabinet inkább abban bízik, hogy a verseny erősödése önmagában is mérsékelheti a banki költségeket és a lakossági díjakat.

Hozzátette azt is, hogy a „kevesebb bank” irányába mutató felvetést nem kormányzati döntésként, hanem a nemzetgazdasági miniszter közgazdasági elképzeléseként kell értelmezni. Ezzel arra utalt, hogy a bankrendszer esetleges konszolidációja elsősorban piaci folyamatok eredménye lehet, nem pedig adminisztratív eszközöké.

Már így is erős koncentráció valósult meg

Palkó István, a Portfolio vezető pénzügyi elemzője szerint a magyar bankszektor már az elmúlt másfél évtizedben is jelentős koncentráción ment keresztül, elsősorban felvásárlások, összeolvadások és portfólió-átvételek révén. Úgy látja, a szereplők számának csökkenése önmagában nem tekinthető hiányosságnak, mivel a piac szerkezete már most is jóval koncentráltabb, mint a 2010-es évek elején.

További konszolidáció akkor lenne gazdaságilag indokolt, ha a bankok tömegesen veszteségesen működnének, tőkehiányosak lennének, vagy gyenge hitelezési képességgel rendelkeznének. Jelenleg azonban a magyar bankszektor egyik problémája sem ez

– mondta az elemző, hozzátéve: a működési hatékonyság és az árazás valóban lehetne kedvezőbb, de ennek fő okai nem a piacszerkezetben keresendők. „Európai összevetésben is kiemelkedően magas a szektort terhelő adó- és szabályozási környezet. Az extraprofitadó, a hagyományos bankadó, a kamatstop és különösen a tranzakciós illeték érdemben befolyásolja a költségszintet és a díjakat” – fogalmazott.

Palkó István szerint egy esetleges további koncentráció növelhetné a megmaradó nagybankok mérethatékonyságát és nyereségességét, de ez nem feltétlenül jelentene közvetlen előnyt az ügyfelek számára. „A közgazdasági logika alapján a verseny erősségét nem a nagyobb bankméret, hanem a piaci szereplők közötti tényleges verseny határozza meg. Kevesebb szereplő mellett könnyen csökkenhet az árverseny intenzitása” – emelte ki.

A hitelezés kapcsán az elemző arra is rámutatott, hogy a mozgástér jelenleg strukturálisan korlátozott. „A lakossági és a kkv-hitelezés jelentős része támogatott, fix, jellemzően 3 százalék körüli kamatozás mellett zajlik, ezért ebből a szegmensből nehezen lehet további árcsökkentési vagy versenyelőnyt kinyerni” – mondta. Szerinte a banki díjak szintjét nagyobb mértékben a tranzakciós illeték határozza meg, mint a szereplők száma, így a puszta konszolidáció nem feltétlenül vezetne érdemi díjcsökkenéshez.

A hitelezési dinamika kapcsán Palkó István hangsúlyozta, hogy a keresleti oldal a meghatározó.

Az elmúlt évek tapasztalata egyértelmű: nem a hitelezés indítja be a gazdaságot, hanem a kiszámítható növekedési környezet ösztönzi a beruházásokat és a hitelfelvételt. Ha a vállalatok gyenge kilátásokat látnak, visszafogják a hitelkeresletet, függetlenül a bankok méretétől

– fogalmazott.

A pénzügyi stabilitás szempontjából ugyan a nagyobb bankok erősebb tőkefelhalmozási képességgel bírnak, az elemző szerint ez jelenleg nem kritikus kérdés. „Az elmúlt évtizedben a magyar bankszektor tőkeellátottságával és likviditásával nem volt érdemi probléma, így ezen a téren egy további méretnövekedés nem jelentene minőségi ugrást” – mondta.

Összességében úgy látja, hogy a szolgáltatási verseny élénkítését nem elsősorban a bankok számának csökkentése, hanem az innováció erősítése és a terhek mérséklése támogathatná hatékonyabban. „A digitalizáció és a szabályozói környezet alakítása közvetlenebb hatással lehet a költségekre és a szolgáltatási színvonalra, mint a piaci szereplők számának további csökkentése” – tette hozzá.