Ezer forintos benzin? Megszólaltak a szakértők a Barátság-vezeték ügyében

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a közelmúltban azzal indokolta a borús előrejelzést, hogy az orosz (Ural) és a nyugati (Brent) típusú olaj közötti jelentős árkülönbség, valamint a finomított termékek kényszerű beszerzése drasztikusan megemelné a költségeket. Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértője szerint azonban ez a logika sántít. A két olajfajta közötti árkülönbség jelenleg nem a fogyasztóknál jelentkezik árelőnyként, hanem a Mol profitját és – a különadókon keresztül – az állami bevételeket gyarapítja. A magyar autósok tehát most sem érzik az olcsóbb orosz olaj hatását. Sőt, egy friss jelentés szerint a hazai benzinár még a csehországinál is magasabb. Amennyiben megszűnne az orosz beszerzés, az elsősorban a vállalat nyereségét és a kormányzati bevételeket csökkentené, nem a kutakon látható árakat emelné meg a jelzett mértékben.

Természetesen az átállásnak lennének valós költségei. A tengeri úton érkező kőolaj logisztikája bonyolultabb és drágább a vezetékes szállításnál, ráadásul a százhalombattai finomító hatékonysága is romlana a technológiai váltás során. Pletser Tamás olajipari elemző korábbi becslése szerint azonban mindez literenként nagyjából 20-40 forintos drágulást indokolna. Ez messze elmarad a kormány által vizionált árszinttől. Egy esetleges hiányhelyzetben az importszükséglet ugyan tovább emelné az árakat – hiszen a környező országok finomítóit a magasabb árrés vonzaná a magyar piacra –, de szakértők szerint ez is csak néhány százalékos növekedést jelentene.

A legnagyobb technikai kihívást a Mol finomítójának átállítása jelenti. A jelenlegi tartályok és berendezések az orosz olajra vannak optimalizálva, a más típusú, például a savasabb közel-keleti kőolajok feldolgozása ezért komoly fejlesztéseket igényel. Bár a vállalat eddig mintegy 80 milliárd forintot fordított erre a célra, a teljes átalakítás lassú folyamat. A szükséges leállások ugyanis jelentős bevételkieséssel járnának. A cégvezetés szerint további, hasonló nagyságrendű beruházásra van szükség.

A kormány az Európai Uniót teszi felelőssé a fejlesztési források hiányáért, mondván, Brüsszel elutasította a támogatási igényeket. A szakértők ugyanakkor rámutatnak: az Európai Bizottság elvi alapon nem finanszíroz fosszilis energiával kapcsolatos beruházásokat, és ez alól más tagállamok sem kaptak felmentést. A fejlesztések lassúsága mögött vélhetően nem a pénzszűke áll, hiszen a Mol az elmúlt években a különadók befizetése után is százmilliárdos nyereséget könyvelhetett el. A késlekedés oka inkább az lehet, hogy a kormány részéről nem érkezett kellő politikai nyomás a folyamat felgyorsítására.