Már le is ment a szavazás az euró magyarországi bevezetéséről: sokakat meglep az eredmény - erre kell készülni

A közelmúltban több európai országban is aktív beszédtémává vált az euró bevezetése. Bulgáriában ennek az az oka, hogy a balkáni ország ténylegesen levezényelte az eurózónához csatlakozást, Romániában pedig az, hogy a miniszterelnök a 2028-as választási kampány egyik nagy tétjeként nevezte meg az európai közös fizetőeszköz bevezetését. Friss hír az is, hogy Svédországban is újra napirendre került az euró bevezetése, igaz, ennek főként geopolitikai, mintsem gazdasági megfontolása van. Végül érdemes megemlíteni azt is, hogy Magyarország déli szomszédja, Horvátország szintén nem olyan régen, egészen pontosan két évvel ezelőtt vezette be hivatalosan az eurót.

Ami országunk eurózónás csatlakozását illeti, számos egymásnak ellentmondó vélemény hangzik el a téma kapcsán, emiatt sokaknak nehéz eligazodni az információs áradatban. Ebben a cikkben azt járjuk körbe, hogy vajon (amennyiben lenne rá politikai akarat), mikor lenne reális az euró bevezetése itthon, illetve foglalkozunk azzal is, hogy társadalom mit gondol erről a kérdésről – ez utóbbiban a Pénzcentrum szavazása lesz segítségünkre, amelyet szép számmal, közel 10 000-en töltöttek ki olvasóink – bőven többen, mint számos, reprezentatív kutatást.

Olvasói szavazásunk eredménye

• Mint látható, a válaszadók közel kétharmada, 62,38%-a nemcsak támogatja az eurót, hanem gyors bevezetést is sürget. Ez erős elégedetlenséget jelez a forint teljesítményével és a gazdasági stabilitással kapcsolatban.
• A második legtöbb (21,78%) szavazatot kapott csoport a nemzeti valuta szerepét és a gazdaságpolitikai önállóságot tartja elsődlegesnek. Ők tehát nem támogatják az euró bevezetését
• A harmadik csoportot óvatos európártiak alkotják ,12,87%-ban. Szerintük a jelenlegi gazdasági helyzet bizonytalan lehet az átállásra, így annak inkább az ideje, nem a szükségszerűsége kérdéses számukra.
• Végül, 3%-nyian azért nem támogatnák jelenleg az eurózónához való csatlakozást, mert az utóbbi években komoly erősödést mutatott a forint. Ám magasan ez a legkisebb tábor, ami arra utal, hogy a forint erősödését kevesen érzik tartósnak vagy meggyőzőnek.

Mire van szükség az euró bevezetéséhez?

Bár politikai pártok gyakran kampányolnak az euró gyors bevezetésével – ahogy azt például a fentebb említett román példa esetében is látható, egy EU-tagállam számára az euró átvétele valójában nem egyszeri döntés, hanem egy hosszú, egymásra épülő folyamat, amelynek minden lépcsője kötelező.

Az első és legismertebb feltételrendszer az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítése. Ezek közül a legszűkebb keresztmetszet szinte minden ország esetében az infláció alacsony és tartós leszorítása, a költségvetési hiány 3 százalék alatti szinten tartása, az államadósság 60 százalék alatti vagy legalább csökkenő pályára állítása, a hosszú távú kamatszintek konvergenciája, valamint az árfolyam stabilitása.

Már önmagában ezen feltételek teljesítése is éveket vehet igénybe, különösen akkor, ha a gazdaság nincs eleve jó állapotban, vagy ha az infláció volatilis, a költségvetési politika pedig ciklikusan túlköltekezik. A kritériumok ráadásul nem egyszeri számok, hanem tartós teljesítményt várnak el.

Ha ez sikerül, akkor sem ér véget a folyamat. A következő, megkerülhetetlen lépcső az ERM II árfolyamrendszerbe való belépés, ahol az adott ország valutájának legalább két éven keresztül kell az euróhoz rögzített sávban maradnia. Ebben az időszakban nem lehet jelentős kilengés, és nem lehet leértékelés sem. Ez a két év jogilag fix, nem rövidíthető, és sok ország számára ez a legkockázatosabb szakasz, mert a piacok éles helyzetekben tesztelik a rendszer hitelességét.

Ha mindez teljesül, akkor következik az EU-s döntési folyamat. Az Európai Bizottság konvergenciajelentést készít, az Európai Központi Bank véleményt mond, végül a Tanács politikai döntést hoz. Ez önmagában is körülbelül egyéves adminisztratív és politikai folyamat – összegzi a feltételrendszereket az Európai Bizottság oldala.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így vezetik be fű alatt az eurót Magyarországon: már javában tart a folyamat, nem lehet megállítani?

A legnagyobb hazai ingatlanközvetítők tapasztalatai szerint az eurós árképzés elsősorban a budapesti befektetői piacra és a Balaton környékére jellemző.

Mi a leggyorsabb reális forgatókönyv?

Extrém optimista esetben, amikor egy ország már eleve közel van minden kritériumhoz, gyorsan belép az ERM II-be, és közben nem éri gazdasági sokk, az euró bevezetése körülbelül 4–5 év alatt megvalósulhat. Ez azonban inkább kivétel, mint szabály. Reálisabb forgatókönyvként a szakmai konszenzus inkább 6–7 éves időtávval számol. Az az elképzelés viszont, hogy egy ország 1–2 éven belül bevezesse az eurót, gyakorlatilag kizárható – derül ki szintén az Európai Bizottság tájékoztatásából.

Ez utóbbira egyébként jó példa Horvátország esete. Az ország 2020-ban lépett be az ERM II-be, és 2023-ban vezette be az eurót. Ez valóban rekordgyors volt, de fontos látni, hogy Horvátország már évekkel korábban tudatosan készült erre, kedvező külső környezetben, viszonylag stabil inflációval és fegyelmezett gazdaságpolitikával.

Miért maradt kívül Dánia és Svédország?

Az eurózónán kívül maradó országok közül Dánia és Svédország gyakran félreértések tárgyai. Dánia hivatalos jogi opt-outtal rendelkezik, vagyis nem köteles bevezetni az eurót akkor sem, ha minden feltételt teljesít. A dán korona gyakorlatilag fixen az euróhoz van kötve, az ország az ERM II-ben van, nagyon szűk árfolyamsávval. Gazdaságilag teljesen készen állnának, a kérdés kizárólag politikai, és a korábbi népszavazások elutasítóak voltak. Ha Dánia holnap politikailag igent mondana, technikailag 2–3 éven belül be tudná vezetni az eurót.

Svédország helyzete ennél trükkösebb. Nincs hivatalos opt-outja, tehát elvileg köteles lenne csatlakozni, ugyanakkor az ERM II-be való belépés önkéntes. Svédország tudatosan nem lép be ebbe a rendszerbe, így jogilag mindig „nem teljesíti” a feltételeket. Gazdaságilag viszont többnyire rendben van az infláció, a hiány és az adósság, az intézmények erősek, a piacok bíznak az országban. Összefoglalva: Dánia azt mondja, hogy készen áll, de nem kötelező, Svédország pedig azt, hogy kötelező lenne, de nem siet – írja az Európai Központi Bank weboldala. 

Hogyan vezethette be Bulgária az eurót, miközben Magyarország még messze van tőle?

Bulgária gyakran kerül elő példaként, sokszor leegyszerűsítve úgy, mintha „szegény gazdaságként” is képes lenne eurót bevezetni. A Bizottság ezt a következőképpen magyarázza: mivel az egy főre jutó GDP nem része a kritériumrendszernek, elegendő a „megfelelő” inflációs adat, a költségvetési fegyelem, az árfolyamstabilitás és a monetáris rendszer kompatibilitása. És itt jön a döntő tényező: Bulgáriában 1997 óta valutatanács működik.

A leva kvázi fixen az euróhoz van kötve, nincs önálló monetáris politika, a jegybank nem nyomtathat pénzt, nem játszhat a kamatokkal. Magyarul Bulgária már 25 éve úgy él, mintha eurója lenne, csak az érméken más a felirat. Ezért az ERM II-be való belépés nem jelentett valódi alkalmazkodási sokkot, az inflációs fegyelem korábban kialakult, és az euró nem vesz el tőlük szuverenitást, mert az már rég nincs meg ezen a téren.

Magyarország helyzete ezzel szemben más. Az EU-s „szegénységi rangsor” nem akadály, a gazdaság mérete és intézményi szintje önmagában nem kizáró ok, és technikailag az euró működne. Ami viszont nem stimmel, az a magas és volatilis infláció, az aktív, önálló árfolyampolitika, az ERM II-n kívüli státusz, valamint az, hogy a forint tudatosan ütközőzónaként szolgál válságkezelésre. Bulgária nem azért léphetett közel az euróhoz, mert szegény, hanem mert fegyelmezett.

Ilyen tekintetben tehát Bulgária valóban messze előttünk jár.

Mit jelent valójában az, hogy nem nyomtat pénzt a bank?

A korábban említett valutatanács lényege a teljes fedezettség. Bulgáriában minden kibocsátott leva mögött eurótartalék áll. Ha nincs euró, nincs új leva sem. A pénzmennyiség nem döntés kérdése, hanem automatikus következmény. A jegybank nem finanszírozhatja az államot, nem mentheti ki a bankokat pénznyomtatással, nem lazíthat válságban, nem gyengítheti a valutát, és nem használhat aktív kamatpolitikát. Ezek mind törvényileg tiltottak.

Formálisan bankjegyet természetesen nyomtathat, de csak akkor, ha előtte euró áramlott be az országba. Ez nem pénzteremtés, hanem átváltás. Olyan, mintha valaki csak annyi levest főzhetne, ahány liter vizet kapott. Magyarországon ezzel szemben a jegybank pénzt teremt hitelezéssel, állampapírt vásárol, kamatot mozgat, árfolyamot befolyásol, és válságban aktív tűzoltó szerepet játszik. A valutatanács ezzel szemben stabil, fegyelmező, de rideg rendszer.

Egy mondatban összefoglalva: valutatanács alatt a jegybank nem gazdaságpolitikai szereplő, hanem pénztáros. Ezért tudott Bulgária „könnyen” euróközelbe kerülni. Ezzel párhuzamosan viszont fel is adták azt a mozgásteret, amit más országok, köztük Magyarország, még tudatosan használnak. A következő években eldőlhet, kifizetődik-e számukra ez a váltás.