Megtalálták a gyógyírt sok, a magyarokat is kínzó népbetegségre: pofonegyszerű, bárkinél működik

Dr. Lennert Veerman, az ausztráliai Griffith Egyetem közegészségügyi professzora és a tanulmányi vezető szerzője elmondta: "Meglepett, hogy az alacsony fizikai aktivitás miatt az USA-ban elvesztett életévek száma vetekedhet a dohányzás és a magas vérnyomás okozta veszteségekkel."

A kutatás során a 2003 és 2006 közötti Nemzeti Egészség- és Táplálkozásvizsgálati Felmérésben részt vevő, 40 éves vagy annál idősebb felnőttek által viselt csípőgyorsulásmérők adatait használták fel. Az eredmények azt mutatják, hogy ha a lakosság legkevésbé aktív negyedének megfelelő aktivitási szintet vennénk alapul, az 5,8 év veszteséget eredményezne a várható élettartamban.

Ezzel szemben, ha minden 40 év feletti amerikai olyan aktív lenne, mint a legaktívabb negyed, a várható élettartam 83,7 év lenne, ami 5,3 év növekedést jelentene. A legkevésbé aktív csoport napi aktivitási szintje 49 perces, óránként körülbelül 4,8 kilométeres sétának felel meg.

Dr. Andrew Freeman, a denveri National Jewish Health szív- és érrendszeri megelőzési és wellness igazgatója szerint az eredmények megerősítik, hogy "a fizikai aktivitás elég kritikus az egészségügyi eredmények és a hosszú élettartam javításához".

A kutatók azt is megvizsgálták, milyen előnyökkel járhat az egyéni szintű aktivitásnövelés. Eredményeik szerint ha a legkevésbé aktívak napi 111 perc plusz aktivitást végeznek, akár 11 évvel is meghosszabbíthatják az életüket.

Dr. Peter Katzmarzyk, a Louisiana Állami Egyetem Pennington Biomedical Research Centerének népesség- és közegészségtudományi igazgatóhelyettese rámutatott: "A fizikai inaktivitás számos betegség, köztük a szívbetegség, a stroke, a cukorbetegség és számos rákos megbetegedés kialakulásával hozható összefüggésbe. A fizikai aktivitás csökkenti az ilyen betegségek kialakulásának és az ezekbe való belehalásnak a kockázatát."

A szakértők hangsúlyozzák, hogy nem kizárólag a célzott tesztmozgás számít. A mindennapi tevékenységek során végzett mozgás is hozzájárul az aktivitási szinthez. Javasolják, hogy keressünk több lehetőséget a mozgásra a nap folyamán, például sétáljunk munka közben, vagy végezzünk egyszerű gyakorlatokat várakozás közben.

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a felnőtteknek hetente legalább 150-300 perc mérsékelt vagy 75-150 perc erőteljes aerob tesztmozgásra van szükségük. Veerman hangsúlyozza, hogy minden mozgás számít, ezért nem kell aggódni, ha nem sikerül teljesíteni az irányelveket.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a városi infrastruktúra fejlesztése kulcsfontosságú lehet a lakossági aktivitási szintjének növelésében. Az autófüggőség csökkentése és a gyalogosbarát környezet kialakítása hosszú távon jelentősen hozzájárulhat az egészségügyi kiadások csökkentéséhez és a várható élettartam növeléséhez.