Nem csoda, hogy elhízott nép a magyar: rengetegen nassolás függők

A Mogyi-Caramoon több mint 1000 résztvevő bevonásával végezte el október folyamán Magyarország első nassoláskutatását.  Mikor nassolunk? Mit nassolunk? Miért nassolunk? A "Milyen gyakran nyúlsz valami ropogtatnivaló után?" kérdésre adott válaszokból például kiderült, hogy 

52,4 százalékuk heti néhány alkalommal, 34,4 százalékuk pedig naponta többször kényezteti magát ilyen módon.  A motivációkat firtató kérdésre a legtöbben (35,4%) az "egyszerűen kell" válaszra adták a voksukat, míg a válaszadók 32 százalékra az önjutalmazást jelölte meg a leggyakoribb kiváltó okként. A megkérdezettek közel ötöde nyugtató hatásuk miatt, 13,7 százalékuk pedig megszokásból fogyasztja kedvenc snackjét. 

A nassolás helye és ideje a többség számára este jön el a tévé előtt (51,2%), míg 35,2 százalékuk a délután energiahiányos óráiban nasizik. A válaszadók csupán 5 százaléka hódol délelőtt szenvedélyének, közel 10 százalékuk viszont egész nap elérkezettnek látja az időt egy kis csipegetésre. Ropogtatni tehát szeretünk, de melyik a leginkább fogunkra való ínyencség? Jó hír, hogy úgy tűnik, ezen a téren is kezd tért hódítani az egészségtudatos megközelítés, hiszen a legtöbben (40,3%) a magvakat jelölték meg első számú célpontként, ezt követik a chipsek (33%) és a popcorn (15,3%).

De vajon a rendszeres nassolás egyben azt is jelenti, hogy függők vagyunk? A válaszok alapján a megkérdezettek 12,9 százaléka tartja magát egyértelműen függőnek. Több mint 55 százalékuk úgy érzi, bár sokat nassol, de nem függő. 5 százalékuk szerint nem függők, de környezetük annak tartja őket, 26,7 százalék viszont egyáltalán nem hisz az ilyen típusú függőség létezésében. 

De vajon mi az igazság? A nassolásfüggőség hasonló kategóriaként létezik, mint az alkohol- vagy dohányfüggőség? Vagy egészen más fajta fogalmi rendszerben kell elhelyeznünk a rendszeres nassolás utáni olthatatlan vágyat? A kérdés kapcsán Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus, az emberi viselkedés szakértője érdekes összefüggésekre világít rá. 

"Érdemes tehát kitérni az egészséges szenvedély és a szenvedélybetegség közötti különbségre is. Az evéssel kapcsolatos szenvedélybetegségről többek között a kontrollvesztett falásrohamok kapcsán szoktunk beszélni, amikor valaki akkor is eszik, ha nem éhes, azaz a teste nem igényel több táplálékot. Mint az élet egyéb területein, a táplálkozásban (így a nassolásban) is a mérték, az önkontroll, és a tudatosság lehet a kulcs. Ha megtaláljuk az arany középutat, akkor úgy hódolhatunk a nassolási szenvedélyünknek, hogy az egészségügyi kockázatokat minimálisra csökkenthetjük - tette hozzá a szakértő.

A szakember a kutatás eredményeit összegezve elmondja: "Ez a kutatás jól szemlélteti, hogy a válaszadók többsége tisztában van a rágcsálás (mint a főétkezések közötti energiabevitel egy lehetséges fajtájával) élettani szükségletével, ugyanakkor a snack-ek átlagosnál magasabb élvezeti értékével is.