Csúszással indul a 20 milliárdos magyar kórházi program: erre számíthatnak a műtétre várók

A Tisza-kormány programjának lényege, hogy a részt vevő egészségügyi intézmények és dolgozók plusz juttatásért cserébe az átlagos napi ügymeneten felül, a műtők jobb kihasználásával – akár délután vagy hétvégén is – több beteget operáljanak. Az érintetteknek nem kell külön jelentkezniük, a beavatkozást vállaló kórházak közvetlenül keresik majd meg a várólistán lévőket az időpontok egyeztetése céljából. Bár egyelőre nem nyilvános, pontosan mely intézmények vesznek részt a projektben, az egészségügyi kormányzat célja, hogy 2027 végére érdemben rövidüljenek a sorok, és a betegek legalább 90 százaléka 180 napon belül ellátáshoz jusson.

A beavatkozás sürgető, hiszen a várakozási idők hét év alatt több mint a kétszeresükre nőttek. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint míg 2019-ben egy térdprotézis-műtétre átlagosan 126 napot kellett várni, 2026 augusztusára ez az idő 295 napra emelkedett. A csípőprotézis-beültetéseknél ugyanezen időszak alatt 88 napról nagyjából 145 napra nőtt az átlagos várakozási idő. Az országos átlag ráadásul jelentős területi különbségeket takar: idén nyár elején több tízezer olyan beteg szerepelt a nyilvántartásokban, aki már több mint két hónapja várt a sorára - számolt be a NSZO.

A kapacitások növelése azonban komoly akadályokba ütközhet, mivel több kórházban már most sincsenek érdemi tartalékok. Egyes intézményekben – mint például az Uzsoki Utcai Kórházban – a sebészek már eleve rendkívül feszített tempóban, két műtő között váltva dolgoznak. A napi beavatkozások számának emelését gyakran az elöregedett berendezések, az aneszteziológusok hiánya, valamint az operáció utáni lábadozáshoz szükséges ágyak és az ápolói szakszemélyzet szűkössége is korlátozza.

A program sikerét a finanszírozási viták is nehezíthetik. A szakorvosok arra figyelmeztetnek, hogy az állami térítés az elmúlt években nem követte az implantátumok és orvostechnikai eszközök drágulását, különösen a bonyolultabb, nagyobb költséggel járó protéziscserék esetében. A finanszírozó NEAK szerint ugyanakkor a megtérülés vizsgálatakor az alapdíjak mellett a kórházaknak nyújtott külön bértámogatást is figyelembe kell venni.

A várakozási idők érdemi csökkentésének másik pillére a várólisták megtisztítása. Az eddigi ellenőrzések során kiderült, hogy a nyilvántartott betegek 20–30 százalékának már nincs szüksége a beavatkozásra, sokukat ugyanis időközben a magánellátásban megoperálták. A kórházak ezért azt a feladatot kapták, hogy vegyék fel a kapcsolatot a listákon szereplőkkel, ellenőrizzék a műtétek indokoltságát, és frissítsék a valós adatokat, ami már önmagában is jelentősen lerövidítheti a hivatalos várakozási időt.