Még az unokáink is a rezsicsökkentésről vitáznak majd? Nem lehet csak úgy levágni a milliárdokba kerülő szent tehenet

A kormányzati elképzelés alapja logikus, hiszen az energia véges és drága, egy rosszul szigetelt ház fűtési igénye pedig nem csökken attól, hogy a számla egy részét az állam állja. Ezt a problémát a gyökerénél kezelné a 2027-ben induló Wekerle Plusz program, amely évente harmincezer – fele-fele arányban családi ház és társasházi lakás – energetikai felújítását támogatja vissza nem térítendő forrással és kedvezményes hitellel. A cél a lakossági energiafelhasználás mérséklése, és ezáltal az állami költségvetés tehermentesítése.

A tervekkel kapcsolatban azonban a legnagyobb probléma az, hogy a hazai felújítási szükséglet milliós nagyságrendű. A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) szerint mintegy 2,6 millió lakóingatlan szorulna energetikai korszerűsítésre. Ha ezt a lemaradást kizárólag az évi harmincezres kerettel próbálnák behozni, megközelítőleg 87 évre lenne szükség a cél eléréséhez, így a négyéves program a teljes igény kevesebb mint 5 százalékát fedi le. Egyes iparági tanulmányok szerint a klímasemlegességi célok eléréséhez ráadásul még ennél is több, mintegy 3,7 millió felújítandó lakással kellene számolni, ami évente több mint százezer ingatlan korszerűsítését követelné meg.

Energiastratégiai szempontból egyáltalán nem mindegy, mely épületekkel kezdődik a munka. A Központi Statisztikai Hivatal 2025-ös adatai egyértelműen rávilágítottak arra, hogy a régi családi házak vannak a legrosszabb állapotban, ugyanis fajlagos energiaigényük átlagosan több mint kétszerese a panellakásokénak. Azonos támogatási összegből tehát egészen eltérő energiamegtakarítás érhető el attól függően, hogy milyen típusú és állapotú épületet korszerűsítenek.

A tempó felgyorsításának ugyanakkor komoly fizikai korlátai is vannak. Az építőipart már a korábbi években, így a 2024-es uniós felmérések idején is százezres nagyságrendű munkaerőhiány sújtotta. Megfelelő számú energetikus, tervező és szakmunkás, valamint kiszámítható, hosszú távú kereslet hiányában egy hirtelen megugró megrendeléshullám csupán az árak emelkedéséhez és a kivitelezési határidők elhúzódásához vezetne.

A program sikerét a szociális valóság is beárnyékolja. A támogatáshoz kapcsolódó hitelkonstrukció miatt épp a legrosszabb állapotú vidéki házakban élő, alacsony jövedelmű rétegek esnek el a lehetőségtől, mivel nem rendelkeznek a szükséges önerővel és hitelképességgel. Így pontosan azok maradnak ki, akik a leginkább rászorulnának a támogatásra, és akiknek az otthona a legtöbb energiát pazarolja el.

Miközben ezek a háztartások önhibájukon kívül továbbra is jelentősen növelik az ország energiaszámláját, a kormány a 2027-es költségvetésben 1165 milliárd forintot szán a rezsicsökkentés fenntartására. Ebből a hatalmas keretből jócskán részesülnek azok is, akik modern, energiatakarékos otthonuk és jövedelmi helyzetük miatt egyáltalán nem szorulnának rá az állami segítségre. Racionálisabb lépés lenne a rezsicsökkentést rászorultsági alapon szűkíteni, vagy egy olyan rendszert bevezetni, amely tompítja ugyan a piaci kilengéseket, de takarékosságra ösztönöz. Az így felszabaduló milliárdokat pedig célzottan a legszegényebbek otthonainak felújítására lehetne fordítani, érdemben felpörgetve a jelenleg közel egy évszázadra nyúló korszerűsítési ütemet.