Segélyre kaptak Tesco-hitelkártyát: a város menti meg az eladósodott családot

A Siófokon élő Forgács Józsefnének és családjának egy a Tescotól meggondolatlanul igénybe vett, az áruház által azonban ma már nem forgalmazott pénzügyi szolgáltatás miatt gyűlt meg a baja a behajtókkal.

A család által használt, 400 ezer forintos hitelkeretet biztosító áruvásárlási hitelkártyán összesen mintegy 180 ezer forintnyi tarozás halmozódott fel. A tartozást nem tudták fizetni, mivel elmondásuk szerint segélyekből élnek, ezért a behajtó rájegyezte a tartozást a család tizenhat millió forintot érő ingatlanára.

"Nem tudtunk fizetni, mert nincs elég pénze a családnak. A lányunk értelmi fogyatékos és mozgássérült, a fiunk is beteges, a pesti gyerekklinikára hordjuk. Ápolási díjat kapok, a lányom rokkantnyugdíjat, aztán van még a családi pótlék, meg a férjem 28 ezer forintos segélye" - nyilatkozta az asszony a sonline.hu hírportálnak.

A bajba jutott család a cigány kisebbségi önkormányzat segítségét kérte a kérelem megfogalmazásához, amit aztán elküldtek a városnak. A válasz nem váratott sokáig magára. Az önkormányzat azonnal a család segítségére sietett. Ennek értelmében a város önkormányzata a múlt héten beszállt a ház árverésébe és megvásárolta az ingatlant, ahol ettől kezdve a család bérlőként lakhat majd.

"Ilyen döntést önkormányzatunk még nem hozott és nem is áll szándékában, de ez annyira extrém eset volt, olyan feltűnő az értékaránytalanság, hogy úgy határoztunk: eleget teszünk a család kérésének" - indokolta a döntést Balázs Árpád, siófok polgármestere a hírportálnak.

Kiderült: így mentenék meg Orbánék a devizahiteleseket

A hazai közvéleményt még nem, a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) azonban a jelek szerint már tájékoztatta a Nemzetgazdasági Minisztérium a rossz adósok megmentését célzó programról, benne a Nemzeti Eszközkezelő Társaság működésének legfontosabb elveiről. Az IMF által tegnap közzétett dokumentum a program három fő pillérét és a tervezett költségeket is ismerteti.

Mint ismertes, az IMF tegnap közzétette a IV. cikkely szerinti felülvizsgálathoz fűzött igazgatótanácsi közleményét. A dokumentumból kiderül: a kormány tájékoztatást adott az IMF-nek a Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter januári nyilatkozata szerint "végső simítás" alatt álló Nemzeti Eszközkezelő Társaságról. Ugyan a rendszer egyes elemeiről néhány kormányzati és kormánypárti nyilatkozat illetve kiszivárogtatás alapján már lehetett sejtésünk, hivatalos tájékoztatást a közvélemény még nem kapott minderről.

Az IMF dokumentumából kiderül: a kormány az eszközkezelőhöz kapcsolódóan szinte csak minimális költségekkel számol a következő két évre, ezt követően azonban megemelkedhetnek az adósmentő programhoz kapcsolódó ráfordítások. Mindez azt vetíti előre, hogy nem számíthatunk gyors megoldásra, és komoly kétségek merülhetnek fel a kilakoltatási moratórium feloldásával, a hazai jelzáloghitelezés problémáinak mielőbbi megoldásával és a hitelezés egészséges körülmények között történő újraindulásával kapcsolatban is.

Az IMF dokumentuma az alábbiakat tartalmazza a témával kapcsolatban:

Struktúra

A rendszer három "pillér" köré épül. Az első pillér szerint a bankokat ösztönöznék arra, hogy a hitelek átstrukturálására vonatkozó opciók széles palettáját kínálják a bajba jutott adósok számára. Amennyiben ezt követően ismét nem-teljesítővé válik a hitel, a második pillérben állami garanciáért folyamodhat a bank az újobb átstrukturálási költségek fedezésére. Amennyiben az első két pillér nem működik, a helyi önkormányzat szerezné meg az ingatlant, hogy azt bérbe adhassa a bajba került adósnak. A Nemzeti Eszközkezelő Társaság (az IMF szóhasználatában National Asset Management Agency, NAMA) a második és a harmadik pillért felügyelné, az intézmény szervezete azonban még felállításra vár.

Célcsoport

Csak azok az alacsony jövedelmű háztartások lennének jogosultak minderre, amelyek legalább 12 egymást követő hónapon keresztül eleget tettek a jelzáloghitelre vonatkozó fizetési kötelezettségüknek.

Költségek

A kormány díjat szed (vélhetően a bankoktól) a második pillérben vállalt garanciáért. A rendszernek lesznek kezdeti költségei is, hisz a háztartások egy része vélhetően azonnal a harmadik pillérbe kerül. Végül a jelenleg bajban lévő adósok mintegy harmada válhat erre jogosulttá, ugyanakkor e megoldás részletei még véglegesítésre várnak. A kormány az IMF szerint azzal számol, hogy az első és a második pillérnek köszönhetően a harmadik pillérhez kapcsolódó költségek csak később merülnek fel. Ezzel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint 10-11 milliárd forint lehet a rendszer költsége 2011-2012-ben, 2013-2014-ben pedig 130 milliárd forint (a GDP közel 0,45%-a)

Az index információi szerint kilakoltatási kvóta bevezetését fontolgatja a kormány

A kifejezés az április közepéig hatályos teljes kilakoltatási moratórium felpuhítását takarja. Ami a moratóriumból maradna, az a bajban lévők egy mainál szűkebb körének garantálna lakhatást, a kilakoltatási kvótával pedig levegőhöz jutna a bank- és ingatlanszektor, miközben az amúgy törleszteni képes adósok fizetési fegyelme is javulhatna, vélik az elképzelés pártolói - tudta meg az Index.

A bankok megszabadulhatnak a bedőlt jelzáloghitelek egy kis szeletétől, feltehetően néhány százalékától, közben a moratórium részleges fenntartása a szociálisan ellehetetlenülőkön segítene. Ez a kompromisszumos megoldás körvonalazódik az Index információi szerint a kormányban, amit egy, a teljes kilakoltatási moratóriumot felváltó kvótával érnének el. A tervek szerint az alacsonyra kalibrált kvóta nem oldaná meg az adósválságot (nem is ez lenne a célja), elsősorban a fizetőképes, de mégsem törlesztő adósokat - akikből egyre több van - tenné érdekelté a bankokkal való együttműködésben, hiteleik átstrukturálásában.

A kvótával tehát a bankok azokat az adósokat ültetnék asztalhoz, akik tudnának törleszteni, de a moratórium fedezékében és az állami kimentés reményében nem hajlandók rá. A pénzintézetek adósaik átvilágításával elég nagy találati pontossággal ki tudják szűrni ezt a kört, akik most a mindenkire érvényes moratórium miatt április közepéig érinthetetlenek, hasonlóan mindenki máshoz.

Az elképzelések között van a kvótakereskedelem is. E szerint a bankok adhatnák-vehetnék a kvótákat, így a több rossz adóst felhalmozó bankok nagyobb léptékben tisztíthatnák ki a portfóliójukat. A kilakoltatási kvótával megelőzhető lenne, hogy az ingatlanpiacon az árakat lenyomó túlkínálat alakuljon ki, mert a bankok nem egyszerre, hanem csak a rájuk eső (esetleg vásárlással bővített) kvótának megfelelő mennyiségben ereszthetnék a piacra a rajtuk maradt ingatlanokat.

Laptársunk úgy tudja, az egyik eldöntendő kérdés az, hogy a kvótát a hitelállomány százalékos arányában vagy egyszerűen darabszámban határozzák-e meg. Utóbbi esetben a drágább lakások kerülnének kalapács alá, mert a hitelezők kvótáik terhére feltehetően a nagyobb értékű lakásoktól szabadulnának. Egyesek szerint ez a megoldás amellett, hogy szociálisan is elfogadhatóbbnak tűnik, az ingatlanpiacnak is kedvezne, mert bővítené a kínálatot azon a piacon, ahol a nagyobb jövedelműek (akiket az egykulcsos adóval is kedvezőbb helyzetbe hoztak) hosszabb távon biztosíthatják a keresletet.

Nem oldanák fel teljesen

A moratórium részleges fenntartásának terve, ha nem is egyértelműen, de több kormányzati nyilatkozatból is kihámozható. Legutóbb Nagy Anna fogalmazott úgy, hogy "még nem született döntés a kilakoltatási moratórium meghosszabbításának módjáról, de a kormánynak továbbra is határozott szándéka, hogy senkit se lehessen kiköltöztetni a házából csak azért, mert nem tudja fizetni a törlesztő részleteket".

Több forrásból is úgy tudja az Index, hogy kvótaügyben gőzerővel folyik az egyezkedés a kormányzati illetékesek és egyes pénzintézetek között, a végleges koncepció azonban még nem készült el.

Csak nevében lesz eszközkezelő

Az Index információi szerint úgy fest, hogy a kormány középtávon lemondott az ingatlanok állami (önkormányzati) átvételéről. Az adósságok nagy része a bankok könyveiben maradna, amelyek a kilakoltatási kvótákkal a kezükben valamivel erősebb pozícióból tárgyalhatnak az adósokkal áprilistól.

Az eszközkezelő forrásait látva ez nemcsak a bankok, hanem az állam érdeke is. Minél több ügyfél adósságát tudják átstrukturálni a bankrendszeren belül (a tervek szerint ennek költségeit vagy azok egy részét a bankoknak kellene összedobniuk), annál kevesebb ügyfél szorulna az állami programra (a tervek szerint az eszközkezelő állami részét az MFB-n keresztül finanszíroznák).

Ha sikerülne elérni, hogy az eszközkezelőhöz tényleg csak a legrosszabb helyzetben lévő, általában vidéki, kisebb hitelekkel bajlódó, családos munkanélküliek, szociálisan rászorulók kerüljenek, akkor megnyílna a lehetőség ennek a szűkebb körnek az érdemi támogatására.