Kiderült Putyin sötét terve: így keltene zavart az EU-ban Oroszország, ennek csúnya vége lehet

Az uniós tagságra pályázó államok nem egyforma esélyekkel veszik fel a harcot az orosz beavatkozási kísérletekkel szemben. A különbséget nem pusztán Moszkva érdeklődése vagy a rendelkezésre álló eszközök határozzák meg, hanem az is, hogy az adott ország vezetése mekkora teret enged a külső nyomásnak. Bár a kifinomult, ám sokszor széttagoltan végrehajtott orosz műveletek célja ritkán a politikai rendszer gyors megdöntése, a célországok tartós bizonytalanságban tartása folyamatos fenyegetést jelent. A legfőbb célpontok továbbra is Ukrajna, Moldova és Grúzia, amelyeket Szerbia és Koszovó követ.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának felkérésére készült tanulmány éles különbségeket mutat be az érintett államok között. Moldova aktívan és határozottan védekezik a befolyásolási kísérletek ellen. Grúzia ezzel szemben részben maga is átvett orosz, autoriter módszereket, míg Szerbia továbbra is az EU és Oroszország között próbál lavírozni.

Ez utóbbi különösen kedvező terep Moszkva számára, hiszen az orosz állami médiához kötődő felületek gyakorlatilag regionális központként használják az országot, az uniós integráció elhúzódása pedig eleve fogékonyabbá teszi a közvéleményt a Nyugat megbízhatatlanságát sulykoló üzenetekre.

A hibrid hadviselés eszköztára rendkívül széles, és sokszor a politikai műveletekre szánt pénzek tisztára mosásával indul. A manipuláció a választási folyamatokat is közvetlenül érinti: előfordult például, hogy több millió eurót fordítottak mintegy 300 ezer szavazat megvásárlására, amelynek nagyjából a felét később bírósági eljárások során is dokumentálták.

Mivel a külső uniós segítség csak ott működik, ahol a helyi vezetés sem nyit kaput az orosz érdekeknek, a javaslat egyértelmű, eszerint a hibrid beavatkozásokkal szembeni ellenálló képességnek a csatlakozási folyamat önálló, szigorúan mérhető követelményévé kell válnia.