Trump 5 nagy vámháborús célja: bármelyiket sikerült elérnie, vagy mind kudarcba fulladt?

Donald Trump múlt héten bejelentett átfogó vámtarifa-terve, amely felborította volna a globális gazdasági rendet és az Egyesült Államok szövetségeseivel fennálló hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat, részben jegelve lett. Az elnök 90 napra felfüggesztette a legtöbb országra vonatkozó magasabb vámokat, miközben Kínával szemben fokozza a kereskedelmi háborút - írta a BBC.

Trump eredeti kereskedelmi terve jelentős csapást mért volna a világra: 10%-os alapvámot vezetett volna be mindenkire (beleértve néhány lakatlan szigetet is), valamint további "kölcsönös" vámokat a 60 országra, amelyeket a legrosszabb vétkezőknek nevezett.

A Fehér Ház büszkén hirdeti, hogy több mint 75 világvezető kereste meg az elnököt, hogy megállapodásokat kössenek és kereskedelmi engedményeket ajánljanak – Scott Bessent pénzügyminiszter szerint. Bár a kormányzat nem tette közzé azon országok listáját, amelyekről Trump kedden azt állította, hogy "nyalják a seggem" és bármit megígérnek, az USA bejelentette, hogy tárgyalásokat folytat többek között Dél-Koreával és Japánnal.

Amerika kereskedelmi partnereinek 90 napjuk van, hogy valamilyen megállapodást kössenek Trumppal, és az óra ketyeg. A tárgyalások ténye azonban arra utal, hogy az elnöknek jó esélye van arra, hogy erőfeszítéseiért cserébe kapjon valamit.

Trump évtizedek óta hangoztatja, hogy a vámok hatékony eszközök Amerika gyártóbázisának újjáépítésére azáltal, hogy megvédik a tisztességtelen külföldi versenytől. Míg egyes gyárak növelhetik a termelést a jelenlegi létesítményekben, a jelentősebb erőfeszítésekhez idő kell. Az üzleti vezetők pedig, mielőtt a termelési vonalaik "visszatelepítése" és új amerikai gyárakba való befektetés mellett döntenének, tudni akarják, hogy a játékszabályok viszonylag stabilak.

Az elnök múlt heti ki-be kapcsoló vámlépései azonban eredendően instabilak. Pillanatnyilag nehéz megjósolni, hol fognak végül a vámszintek landolni, és mely iparágak kapják a legnagyobb védelmet. Ma az autógyártók és acéltermelők, holnap pedig a csúcstechnológiai elektronikai vállalatok lehetnek a kedvezményezettek.

Amikor a vámokat látszólag az elnök szeszélye szerint alkalmazzák és vonják vissza, sokkal valószínűbb, hogy a vállalatok – mind az USA-ban, mind külföldön – inkább kivárnak, amíg a por leülepszik, mielőtt bármilyen nagy kötelezettséget vállalnának.

Trump Kínával szembeni álláspontja egyértelmű. A vámpolitika szerdai fordulata után több fehér házi tisztviselő – köztük Bessent pénzügyminiszter – gyorsan kijelentette, hogy Trump célja az igazi gonosztevő, Kína elleni fellépés volt. "Ők a legnagyobb forrása az USA kereskedelmi problémáinak" – mondta Bessent a riportereknek, "és valóban ők jelentik a problémát a világ többi része számára is."

Ha Trump akaratpróbát akart Kínával, tesztelve mindkét fél gazdasági és politikai fájdalomtűrését, megkapta – még akkor is, ha az elnök és tanácsadói utaltak arra, hogy kiutat keresnek. Szerdán Trump azt mondta, hogy a jelenlegi kereskedelmi vitáért nem Kínát, hanem az USA korábbi vezetőit hibáztatja. Előző nap Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára azt mondta, hogy az elnök "hihetetlenül kegyes" lenne, ha Kína megállapodást kezdeményezne.

Még ha Trump akarja is ezt a konfrontációt, a világ második legnagyobb gazdaságával való összetűzés – amelynek katonai ereje is ennek megfelelő – óriási kockázattal jár. És közben Amerika elidegeníthette azokat a szövetségeseket, akikre egy ilyen konfrontációban a legnagyobb szüksége lenne.

A tavalyi elnökválasztási kampány során Trump rendszeresen hangoztatta, hogy a javasolt vámok hatalmas új bevételeket hoznának, amelyeket az USA aztán a költségvetési hiány csökkentésére, adócsökkentésekre és új kormányzati programok finanszírozására használhatna.

A pártsemleges Tax Foundation tavaly készült tanulmánya szerint egy 10%-os univerzális vám – amit Trump legalább a következő 90 napra bevezetett – 2 billió dollár új bevételt generálna a következő 10 évben. Összehasonlításképpen, a Kongresszus által nemrégiben a nem kötelező érvényű költségvetési tervbe foglalt adócsökkentések körülbelül 5 billió dollárba kerülnének a következő 10 évben a Bipartisan Policy Center szerint.

Trump több vámbevételt akart, és ha kitart az alapvámjai mellett, plusz bizonyos importokra kivetett további illetékekkel és a Kínára vonatkozó nagyobb vámokkal, meg is kapja – legalábbis addig, amíg az amerikaiak át nem állnak a több hazai termelésre, amikor a vámokból származó pénzáradat csepegésre válthat.

Az elemzők és szakértők számos egyéb magyarázatot kínáltak arra, hogy Trump miért tett ilyen agresszív lépést a kereskedelem terén a múlt héten. Megpróbálta leszorítani a kamatlábakat, leértékelni az amerikai dollárt, vagy tárgyalóasztalhoz ültetni a világot egy új, globális kereskedelmi megállapodás érdekében? Maga az elnök nem sokat beszélt az ilyen bonyolult tervekről.

Amiről azonban fáradhatatlanul beszélt, az az amerikai fogyasztók költségeinek csökkentése iránti vágya – és megígérte, hogy kereskedelmi politikája segít majd ennek kezelésében. Bár az energiaárak csökkentek a Trump vámpolitikájának bejelentése óta eltelt héten, ez annak eredménye lehetett, hogy félelem alakult ki a kereskedelmi háborúk által kiváltható globális recessziótól.

A közgazdászok körében konszenzus van arról, hogy az új vámok felhajtják a fogyasztói árakat, mivel a vámokat hozzáadják az importtermékek árához, és végül, amikor kevesebb verseny lesz az amerikai gyártású termékek számára. Tavaly a Tax Foundation becslése szerint egy 10%-os univerzális vám az első évben átlagosan 1253 dollárral növelné az amerikai háztartások költségeit. A közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy az alacsonyabb jövedelmű amerikaiakat érintené a legsúlyosabban.

Az árak emelkedése rossz irányba mutató nyíl – és óriási potenciális felelősséget jelent mind Trump politikai pozíciója, mind pártjának jövőbeli választási kilátásai szempontjából.