Tejháború robbanhat ki az EU-ban: szűkülnek a lehetőségek

A zabitalt nem lehet zabtejnek nevezni az unióban hivatalosan, akkor sem, ha nem hivatalosan mindenki annak hívja: a zabtej és a szójatej nem létező termék. Az a folyadék, amely zabból vagy szójából készül, és általában egyliteres rétegelt kartondobozokban kapható, az emberek pedig többnyire tehéntej helyett isszák, annak a neve zabital, illetve szójaital. Az egyetlen fő kivétel a kókusztej, egyébként minden más csak ital, és nem tej. Mindez szimplán értelmetlen szőrszálhasogatásnak tűnik, de nem az, hanem egy halálosan komoly üzleti csata megnyilvánulása - írja a G7.

A tejiparnak evidens érdeke az, hogy a vásárlók ne tekintsenek úgy a növényi alapú, többnyire fehér színű folyadékokra, mintha helyettesíteni tudnák a tejet. Ugyanez vonatkozik a növényi alapú, joghurtnak látszó, de joghurtnak nem nevezhető termékekre és minden hasonló készítményre. Ezzel szemben a növényi alapú termékek gyártóinak az az üzleti érdeke, hogy a fogyasztó akár úgy is gondoljon ezekre a termékekre, mint a tehéntejből készült élelmiszerek alternatívájára.

Egyrészt a tejesek joggal érvelnek azzal, hogy táplálkozástudományi és élettani szempontból a zabital nem egyenlő a tehéntejjel, ebben a tekintetben mintha az almát hasonlítanánk a körtéhez. Viszont a praktikus hétköznapi megközelítés mégis az, hogy a fogyasztók az esetek többségében a tej helyett isszák ezeket a készítményeket. Ha pedig ez a vásárlás fő motivációja, akkor mégiscsak egy piacon versenyez a két tábor, ezért üzleti szempontból az egységes szabályozás lenne a logikus - hangzik a növényi oldal érvelése.

A három nagy európai döntéshozó szerv (Európai Bizottság, Európai Parlament és Európai Tanács) közösen a mai vagy a holnapi nap folyamán egy olyan jogi kiegészítésről készül dönteni, amely elfogadása esetén gyakorlatilag büntetni kezd minden tejes és nem tejes összehasonlítást. Ha a szabályokat módosítják (amire elég nagy esély van), akkor ezentúl a tejmentes termékeken és az azokhoz tartozó marketinganyagokon

Könnyen előfordulhat, hogy ezentúl egy tejmentes termék dobozára nem lehet majd ráírni, hogy "tejterméket nem tartalmaz", vagy egy növényi alapú desszertre nem lehet majd ráírni, hogy "tejszínes-krémes állagú", tilos lesz például egy hivatalos Facebook-posztba beleírni, hogy adott esetben egy bizonyos termék előállítása "feleannyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a tejes megfelelője". Ez utóbbi ugyanis konkrét összehasonlításnak számít majd.

Bármennyire is nem ugyanarról a termékről van szó, sokan mégis azért keresik a tej alternatíváit, mert laktózérzékenyek. Ennek az egyre bővülő vásárlói rétegnek a megnyeréséért a laktózmentes tejet készítő tejipari cégek egymással versenghetnek, ám ha az uniós szabályok átmennek, akkor a tejmentes lehetőségek gyártói ebben a versenybe nem szállhatnak be. Ugyanez a helyzet a nagyüzemi állattartást ellenző fogyasztók esetében is (függetlenül attól, hogy miért van bennük ellenkezés). Összességében a tejesek sikeres lobbitevékenysége a vegánokat érintheti rosszul, és nemcsak azért, mert nem nevezhetik hétköznapi nevükön a kedvelt termékeiket, hanem sokkal inkább azért, mert az összehasonlító marketing szigorú tiltása visszaveti azt az iparágat, amelyik sorra fejleszti számukra az új élelmiszereket.