Négyszáz a káposzta? Ezek rabolnak!

Sokan panaszkodnak a tomboló válság hatásaira, a nyugdíjasok, a cégvezetők, a lakáshitelesek, a részvényesek és úgy általában mindenki. Mi azonban nem kívántuk ilyen szűk határok köré szorítani a panaszkodók körét, ezért kimentünk az utcára és megnéztük, ki panaszkodik azért, mert az egekbe szöktek az importból szerzett zöldség- és gyümölcsárak.

A (meglehetősen rossz) prekoncepciónk az volt, hogy ilyen árak mellett kong majd az ürességtől a Lehel téri piac, ezért alaposan meglepődtünk, mert nagy volt a tolongás. Naív és elfoglalt újságíróként azt hittük, mindenki szombat délelőtt jár, de nyilván akik megtehetik, hogy ilyenkor járnak, kihasználják az alkalmat és elkerülik a tömeget. A sorok viszont sokkal rövidebbek voltak a megszokottnál, így hosszasan nem is kellett várakoznunk egy-egy pultnál, hogy kikérdezzük az eladókat a piaci helyzetről. Rossz jel.

A zöldségesek szűkszavúan nyilatkoztak arról, mennyivel is drágultak tavalyhoz képest az árak, nyilván nem akartak a vásárlók füle hallatára borzalmas számokkal dobálózni. A vevők azonban már nem bizonyultak ilyen szívbajosnak. "Nézze meg, mennyibe kerül a banán, tavaly még 200 forintért is tudtam venni" - mondta egy idős hölgy, miközben felháborodottan a 450 forintos táblára mutatott. "Világ életemben spóroltam, ha nem tettem volna, nem tudom, miből élnék meg" - válaszolta meg kimondatlanul is a következő kérdésünket, hogy mégis akkor hogyan tud kijönni a nyugdíjából.

Kattintson, galéria nyílik!

De nem csak azoknak kell mélyen a pénztárcájukba nyúlni, akik mandarint (498 Ft), vagy banánt (450 Ft) szeretnének, esetleg egy kis importepret a gyerek szülinapi tortájának tetejére. (Ez utóbbi egyébként döbbenetes, 1 280 forintos kilónkénti áron szerezhető be.) "Négyszáz forint a lilakáposzta, háromszáz a kel? Ezek rabolnak!" - kaptunk el egy párbeszédfoszlányt a tömegben suhanva és valóban, a legalapvetőbb zöldségek ára is hihetetlenül megugrott tavaly márciushoz képest, nem is beszélve a nyári piaci árakról. Lehetetlen minden terméket felsorolni, de átlagosan 30-40 százalékos drágulásról beszélhetünk az egy évvel korábbi árakhoz képest, talán csak a kiwi 250-300 forintos ára az, ami (évek óta) nem változott.

A kereskedők közül azonban nem látta mindenki ilyen felhősen a helyzetet, mint maguk a vásárlók. "Igaz, hogy kevesebbet vesznek, de az annyival drágább, hogy megvagyunk belőle" - mondta egy kiszolgálóhölgy, és röpke körképünk során is ez a válasz fordult elő leggyakrabban a zöldség-gyümölcsös standok körül.

Más a helyzet viszont a gombáknál, ami úgy látszik, nem minősül alapélelmiszernek a magyarok körében. A drágább termékek helyett, mint amilyen a shiitake, ugyanis főleg az olcsóbbakat keresik a vásárlók, de abból is kevesebbet, úgyhogy a gombakereskedők igenis érzékelhetően vesztesei a válságnak.

Kontrollként megkérdeztünk egy hentest - ahol ugye nem változtak számottevően az árak -, és meglepő eredményre jutottunk. Hiába változatlan ugyanis a húsok ára a piacon, a válság miatt mégis kevesebbet vásárolnak az emberek - megfontoltabbak, ahogy hentesünk fogalmazott. Szavait a látvány is alátámasztotta, hiszen a hússoron akár kidobósozhattunk is volna néhány szépen leszelt felsállal, annyira nem voltak vásárlók. Ezek szerint a magyar ember válságban még mindig a húsfogyasztását veszi vissza elsőként, vagy egyszerűen a zöldség- és gyümölcsvásárlás után már nem marad pénze, hogy hús is vegyen a vacsorához?