Kiderült az „ingyenes” városnézések sötét titka: durván ráfázhat a magyar utazó, ha ezt benézi

A koncepció a 2000-es évek elején jelent meg Európában. Ennek lényege, hogy az érdeklődők előzetes fizetés nélkül csatlakozhatnak egy-egy gyalogtúrához, a végén pedig tetszőleges összegű borravalót adhatnak az idegenvezetőnek. Az elmúlt két évtizedben a modell robbanásszerűen terjedt el, amit az olyan platformok is segítettek, mint a Sandemans Tours, a Guruwalk vagy a Free Tour, amelyek online hirdetési felületet biztosítanak a szabadúszó idegenvezetőknek.

A rendszer működése ugyanakkor korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Számos platform foglalási díjat számít fel az idegenvezetőknek minden egyes megjelent vendég után. Egy Rómában dolgozó vezető, aki a cikkben Daphne álnéven szerepel, személyenként 3 eurót fizetett az egyik cégnek. Ha a kapott borravaló alacsony, a vezető alig realizál bevételt, sőt akár ráfizetésessé is válhat számára egy-egy vendég fogadása. Ráadásul a foglalást lemondás nélkül figyelmen kívül hagyó turistákkal szemben semmilyen szankció nincs, miközben a vezetők fix díjazású munkákat mondanak le e túrák kedvéért - írta a BBC.

A feszültség magába a modell szerkezetébe van kódolva.

A turisták alappal gondolhatják úgy, hogy a borravaló megadása opcionális, miközben a platformok méltányos összeg fizetésére biztatnak, ugyanakkor kikötik azt is, hogy a vezetők nem gyakorolhatnak nyomást a vendégekre. Heather Mae Ellis, a Berlini Idegenvezetők Szövetségének elnöke szerint a legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a résztvevők szó szerint értelmezik az ingyenes megnevezést.

Arra vonatkozóan, hogy mekkora összeget illik adni, nincs általános szabály. Egyes platformok fejenként 15 és 50 euró közötti összeget javasolnak, de a vezetők szerint a reális érték a helyszíntől, a helyi megélhetési költségektől és a séta színvonalától függ. Bécsben szilveszterkor az egyik vezető legalább 20 eurót javasolt, Isztambulban – ahol az árak az utóbbi években meredeken emelkedtek – a 15–20 eurós borravaló számít elfogadottnak. A római Daphne fejenként legalább 15 eurós díjazást remél, de két diáktól a 20 eurót is elfogadja. A tapasztalt utazók jellemzően 15–25 eurót adnak egy magas színvonalú túra után.

Az ingyenes séták tehát valójában borravaló-alapú üzleti modellt takarnak, amelyben az idegenvezetők megélhetése a vendégek nagylelkűségétől függ. Aki ilyen túrán vesz részt, annak érdemes tisztában lennie azzal, hogy a "free" jelzés nem jelenti azt, hogy a vezető munkája ne igényelne méltányos díjazást, miközben ha valaki elégedetlen a szolgáltatással, bármikor dönthet a távozás mellett.