Végveszélyben a Balaton? Rekordalacsony a vízszint, a szakértők is pánikolnak

A Balaton egy sekély vizű ároktó, hasonlóan a Velenceitóhoz. Vízgyűjtő területe kicsi, a tó legfőbb vízforrása a Zala folyó, emellett több kisebb patak, ér és felszín alatti vízfolyás is hozzájárul a vízutánpótláshoz. A tó vízszintje szinte teljes mértékben a vízgyűjtő területére hulló csapadéktól függ. Az elmúlt 10–20 évben több alkalommal is előfordult hasonlóan alacsony vízállás, mint most; a legalacsonyabb vízszintet 2003. október 4-én mérték, 23 cm-rel. Ugyanakkor az utóbbi években jellemzően magas volt a vízállás, a Sió-csatornán keresztül többször is le kellett ereszteni a többletvizet.

Mi okozza a jelenlegi extrém alacsony vízszintet?

• Csapadékhiány: 2024-ben és 2025-ben az átlagnál jóval kevesebb csapadék hullott a Balaton vízgyűjtőjén; egyes kistájakon a hiány elérte a 45%-ot.
• Száraz tél: A 2024/2025-ös tél szokatlanul száraz volt, ami kedvezőtlenül hatott a talajvíz és a tavak vízháztartására. (Ez önmagában nem a klímaváltozás közvetlen következménye, hiszen a téli csapadék mennyisége hosszabb távon inkább növekvő tendenciát mutat.)
• Változó csapadékeloszlás: A klímaváltozás hatására átalakul a nyári csapadék mintázata: kevesebb a csapadékos nap, így a talaj és a vízfolyások nem tudnak megfelelően regenerálódni.
• Erős párolgás: A gyakoribb és intenzívebb hőhullámok következtében nő a tó vízfelületéről történő párolgás.
• Mederállapot: A tó idősödő, több helyen sekély és feltöltődő állapotban van, különösen a déli parton. A meder kotrása, a természetes vízáramlás helyreállítása több helyen elengedhetetlen lenne.

Mi várható a közeljövőben?

A jelenlegi trendek alapján a Balaton nem fog kiszáradni, de időszakos és térbeli szélsőségek egyre gyakoribbak lesznek. A szakemberek szerint a következő években az alábbi folyamatokra számíthatunk:

1. Ingadozó vízszintek: A tó vízszintje a jövőben is erősen függ majd a csapadékviszonyoktól. Lesznek időszakok, amikor újra magas lesz a vízállás, de a szélsőségesen alacsony időszakok gyakoribbá válhatnak.

2. Gyorsabb párolgás: A melegedő klíma miatt a párolgási veszteség nőni fog, különösen a hosszú, forró nyári időszakokban.

3. Műszaki beavatkozások szükségessége: A vízszint szabályozása, a Sió-zsilip korszerűsítése, valamint a vízpótlás és a mederkotrás kérdése kulcsfontosságú lesz.

4. Ökológiai hatások: Az alacsony vízállás hatással van az élővilágra, különösen a nádasokra és a halállományra. Egyes sekély partszakaszok „elmocsarasodhatnak”, ami hosszú távon megváltoztatja a tó ökológiai egyensúlyát.

5. Alkalmazkodási lépések: A turizmus, a part menti építkezések és a vízgazdálkodás területén alkalmazkodni kell a változó hidrológiai viszonyokhoz – például a természetes partszakaszok megőrzésével, vízvisszatartó intézkedésekkel és a vízpótlás kutatásával.

A Balaton kiszáradása nem reális forgatókönyv, de a klímaváltozás, a csapadékhiány és az emberi beavatkozások miatt a tó sérülékenyebbé válik. A jövő kulcsa az adaptáció: a fenntartható vízgazdálkodás, a természetes vízmozgások helyreállítása és a part menti ökoszisztémák védelme nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Balaton a következő generációk számára is megőrizze jellegét.