Ezeket a kocsikat messze elkerülik a magyarok: joggal tart tőlük a nép?

A magyar társadalom bizalmatlansága az új műszaki, technológiai fejlesztések kapcsán már az okostelefonok térnyerésekor megmutatkozott: az akkori felmérések szerint sokan olyan okoskészüléket szerettek volna, amely pont olyan és olyasmit tud, mint a régi, hagyományos mobiltelefonok. Nincs ez másként az okosautókkal sem, derül ki az NMHH kutatásának előzetes adataiból. Bár az okosautókkal, vagyis az önvezető járművekkel menet közben akár aludhatunk vagy dolgozhatunk is, és a technika parkolóhelyet is keres nekünk, előnyei mellett jogos vagy vélt félelmek, aggodalmak bőven társulnak a jövőképhez.

Elvész a vezetés élménye

Az intelligens közlekedési rendszerek kiépítéséhez és az önvezető autók megjelenéséhez az autók és az infrastruktúra, illetve az ilyen járművek egymás közötti kommunikációjára van szükség. Mivel az ilyen kommunikáció jelentős mértékben hírközlési vonzatú, és a használt frekvenciák harmonizálását és engedélyezését is igényli, az NMHH-nak ismernie kell a témával kapcsolatos trendeket és előrejelzéseket.

Az okosautókkal kapcsolatos vélemények közül az öt legnépszerűbből négy negatív, amelyek valamilyen félelmet, aggodalmat fejeznek ki. A magyar emberek legnagyobb baja az okosautóval alapvetően az, hogy okos. A legtöbben úgy vélik - a megkérdezettek kétharmada -, hogy az okosautókkal többé nem lehet majd élvezni a vezetés szabadságát, hiszen helyettünk egy robot irányítja a járművet. Ezt még minden második olyan ember is említette, akinek nincs jogosítványa és nem is tervezi megszerezni azt. Tízből hatan azt gondolták, hogy az autó annyira személyes tárgy, hogy sajátot szeretnének, és nem ülnének be gyűjtőpontról elvihető közösségi okosautóba, pedig azzal csökkenteni lehetne a forgalmat, a dugókat és a parkolási problémákat - a légszennyezés és az autófenntartási költségek visszaszorítása mellett.

Féltik az adatokat

Ugyanilyen magas arányban említették, hogy bár a technológia elkerüli a dugót, de a városi forgalom nem fog csökkenni, mert így autóba ülnek majd olyanok is, akik nem tudnak vezetni. Végül szintén a lista elején végzett az a vélekedés, hogy ezek a járművek folyamatosan adatokat gyűjtenek például a közlekedési, vásárlási, zenehallgatási szokásainkról, amelyek rossz kezekbe is kerülhetnek. Az öt legfontosabb szempont közé egyetlen pozitív vélemény került be - ezt is tízből hatan emelték ki -, hogy az önvezető autó nagyobb szabadságot és önállóságot adhat azoknak, akik korábban mások segítségére szorultak vagy nem tudtak közlekedni, mint például az idős és a fogyatékos emberek.

Talán meglepő, hogy a fiatalok és a jogosítvánnyal rendelkezők vagy azt tervezők - tízből heten - nem viszonyulnak pozitívabban az okosautóhoz, mint a többiek, egyszerűen csak többet tudnak róla: általában mind a pozitív, mind a kétkedőbb véleményeket magasabb arányban említették. Összességében csak minden harmadik ember gondolja előnyösnek azt, ha pár évtizeden belül elterjednek a sofőr nélküli autók, és ezt még a fiataloknak is csak kisebb része gondolja így. A használattól pedig még jobban tartanak: mindössze minden negyedik ember használna önvezető autót, és még az újdonságokra általában nyitottabb, kísérletezőbb fiataloknak is csak a harmada próbálná ki. Még inkább elzárkóznak azok, akiknek nincs jogosítványuk és nem is tervezik megszerezni azt, pedig a közösségi okosautó remek utazási alternatívát jelenthetne számukra, ha alkalmanként szükségük lenne gépkocsira.