Nem minden fesztiválon jön be a készpénz nélküli fizetés

Az idei EFOTT szervezéséről a BME gondoskodott, amin az látszott, mintha nem lett volna meg ugyanaz a tapasztalat, mint ami a 2007-es debreceni helyszín óta jellemezte az eseményt. Minden ugyanúgy ment, ahogy a korábbi években is, és ez vitte a teljes eseményt a maga medrében. Ami hiányzott, az hogy az egész fesztivál egy mini államként is működjön, ahol pihenni, bulizni és még élni is lehet. De ezt a kis államot magára hagyták a kormányzói néhány napra. Még nagyobb negatív élményt jelentett sokak számára a fesztiválkártya, amit első alkalommal lehetett használni az EFOTT-on is. A gond csak az volt, hogy aki a kártyáját nem fogyasztotta teljesen le, az csak 10 százalékos díj ellenében juthatott a pénzéhez.

Nem működött a mini állam

Egy több napos rendezvényen fontos, hogy a kempingezők is jól érezzék magukat, amihez hozzátartozik az alvás is. A táborhelyek a színpadoktól kellő távolságban voltak kijelölve, és mindenki talált magának egy kis talpalatnyi helyet, ha nagyon akart. A fesztiválra jellemző volt, hogy nekiállhattunk átépíteni a strand gyepénél végződő sátortábor falait, így árnyékos, füves, tiszta helyen tölthettük a rendezvény utolsó két napját sátrainkkal. Eközben, sőt a következő két nap alatt nem jutott eszébe egy szervezőnek sem figyelmeztetni, hogy ezt bizony tilos itt csinálni. Talán ez adja az EFOTT igazán nagy szabadságát, kérdés mennyire zavarta ez a többi strandolni vágyót.

Hiába van messze a zajos színpadoktól az alvóhely, ha reggel 8-kor a büfések elkezdik zenével ébreszteni az épphogy csak megpihenni készülő fiatalokat, nincs az az alkoholmennyiség, ami álomban tudna tartani bárkit, ha Demjén Rózsi és Charlie szól két órán át. Talán nem lett volna ez így, ha bárkinek a fesztivál szervezői közül eszébe jut, hogy a mindig más helyszínen megrendezett fesztiválon árusítók kevésbé tisztelik a bulizók alvás igényét, inkább a vásárlók ébrentartásáért tesznek meg mindent. Ez nincs így egy olyan rendezvényen, ami minden évben azonos helyen van és ahol a büfések is próbálják évekre magukhoz édesgetni a vendégeket. Vagy legalább a szervezők nem engednek meg hasonlókat. Itt bukott meg a mini állam, mert nem volt államfője, aki megmondta volna, kinek, mit szabad, aki még ebbe a szabadságba is egy kis korlátot visz.

A szeméthegyeken túl

A hibák ellenére érződött az örökölt profizmus. A koncertek, a látvány és az egyéb programok mind rendben voltak. Csak a nagy meleg tarthatta vissza az épeszűeket attól, hogy részt vegyenek bármilyen napközbeni programon, vagy végigjárják a civil szervezetek sátrait. Ezek mind üresek is maradtak a 37 fokos hőségben, kevesen mozdultak ki az árnyékból vagy a vízből a zenei programok előtt. A színpadoknál még este is szemét várta a közönséget, a megszokott gyors takarítás talán a nagy melegre való tekintettel sorra elmaradt. Az eldobott műanyag poharak viszont csak gyűltek, és egyre jobban kezdték betakarni a már így is kikopóban lévő fűvel alig takart földet.

A zenei teljesítményen is mintha az érződött volna, hogy minden csak a megszokás és a sokéves múlt miatt menne gördülékenyen. Minden zenekar profin tette a dolgát és hozta az elvárható szintnél is magasabb színvonalat, de ki tudja, hogy ez elég lesz-e jövőre. Dévényi Tibi bácsi például ki tudja meddig lesz elég esténként, ő is a debreceni közgáz gólyatáborok maradványaként utazik évről évre a fesztivállal, ahol naponta szórakoztatja a nagyérdeműt a pöttyös labda dobálgatásával. Idén még mindig talál magának új célközönséget a fiatalok között, de kérdés, hogy jövőre is ez lesz-e a helyzet?

A legnagyobb lehúzás a végére került

Az érintés nélküli fesztiválkártyákról már többször írtunk. Idén az EFOTT is ezt a technológiát választotta, amivel nem is lenne nagy baj, hiszen egyszerű használni és elméletben gyorsítja a vásárlást. A lényeg, hogy a fizetésre ne készpénzt, hanem egy érintés nélkül használható kártya szolgál. A kiváltáskor 500 forintot kell fizetni magáért a kártyáért, amit a leadáskor vissza is kapunk. Az viszont elég meredeknek hangzik, hogy 10 százalékos díj ellenében kaphatjuk vissza a kártyán hagyott pénzünket. Ez is sorokat termelt a fesztiválon, hiszen a legtöbben gyakran rohangáltak feltölteni egyenlegüket még egy "utolsó" sör erejéig, csak nehogy túl sok maradjon a kártyán. Többen elviccelték a dolgot annyival, hogy "szerencsére nem 10 milliót töltöttem rá". A Sziget fesztivál rendezvényein nincs ilyen díj, maximum a nem készpénzes feltöltéskor kell kifizetni a 15 forintos kényelmi díjat.

Ráadás volt a kártyás ügyintézésnél, hogy a terminált kezelő lány simán el akarta lopni az egyik kártyámat, ráadásul azt, amin nem is kevés maradt. Több kártyát is visszavittem, amin mind maradt valamennyi pénz, de valahogy az egyiket elfelejtette lehúzni az olvasón. Külön figyelmeztetésre volt hajlandó csak visszaadni a pénzem. Nem az EFOTT-on történnek csak ilyesmik, beszámolók szerint a Volton is előfordult hasonló eset, amikor "véletlenül" kevesebbel töltötték fel a kártyáját valakinek vagy "elfelejtették" azt visszaadni.

Az alternatív fizetési rendszerek lényege épphogy az egyszerűség kellene, hogy legyen. Ezzel szemben az EFOTT-on alkalmazott magas díj inkább elriasztotta a használóit. Jövőre biztosan sokan inkább készpénzzel fizetnének a lehúzás helyett.