Itt a TAO-rendszer végórája? Megszólalt a sportközgazdász, szerinte most ez zajlik a rendszerrel

A tao-rendszer 2011 óta meghatározó eleme a magyar sportfinanszírozásnak. Bevezetése nem volt egyszerű folyamat: a kormány már 2010-ben szerette volna elindítani, de egy évig egyeztetnie kellett az Európai Unióval, mire megkapta az engedélyt. Az EU szigorú feltételeket szabott, mivel kiemelt fontosságúnak tartja a piaci verseny tisztaságát.

A szakértő szerint a hazai gyakorlat mégis eltér ettől: a sportklubok különböző adminisztratív megoldásokkal csatornázzák át ezeket a forrásokat a profi sportba. Gyakori például, hogy papíron utánpótlás szakágvezetőként alkalmazzák az edzőket. Emellett előfordul, hogy a nagyobb klubok több, egyenként 300 millió forint alatti kérelmet adnak be, mivel ezeket a sportági szövetségek bírálják el, nem pedig az állam.

Az EU-val kötött megállapodás eredetileg csak a szabadidő- és utánpótlássport, illetve a létesítményfejlesztés finanszírozását engedélyezte taoból, később a létesítmények fenntartása is bekerült a támogatható területek közé. Az Unió határozottan megtiltotta, hogy taopénzek áramoljanak a profi sportba, mivel ez torzítaná a piaci viszonyokat

- magyarázza Szabados Gábor.

Az ellenőrzés területén is jelentős hiányosságok tapasztalhatók. "Másfél-két év lemaradásban vannak itthon az ellenőrök, ráadásul esztendők óta ez a helyzet" - állítja a sportközgazdász. Véleménye szerint célszerűbb lett volna egy központi taoirodát létrehozni az indulásnál, amely az összes sportági szövetség ügyeit kezeli, ehelyett minden szövetségnek önállóan kell megoldania az ellenőrzést.

A rendszer további problémája, hogy "nem a szakmai programok határozzák meg a lehívható tao mértékét, hanem a politikai kapcsolatok", ami megkérdőjelezi az egész rendszer legitimitását. "Ott tartunk, hogy ha valakinek azt mondják, hogy 'tao', akkor az lesz a válasza, hogy 'Felcsút', és ez nem véletlen" - fogalmaz Szabados.

A taorendszernek ugyanakkor számos pozitív hatása is van. Új sportpályák épültek, nőtt az amatőr csapatok száma, és többen sportolnak rendszeresen. A szakértő szerint a korábbinál jobb minőségű pályákon rendeznek mérkőzéseket, a csapatoknak egységes felszerelésük van, és a nevezési díjak is jelentősen csökkentek.

Szabados nem támogatná a tao teljes megszüntetését, de szigorúbb és hatékonyabb ellenőrzést, valamint az uniós szabályok betartatását szorgalmazza. Véleménye szerint bármilyen változtatást vagy forráscsökkentést csak fokozatosan lehet bevezetni. Megjegyzi, hogy korábban már volt kísérlet a rendszer átalakítására 2019-ben, de a sportvilág szereplőinek ellenállása miatt végül minden maradt a régiben.

A sportközgazdász rámutat, hogy a tao mellett az EKHO-szabályok is kivételesen előnyös helyzetbe hozzák a hazai sportklubokat. A sportklubok mentesülnek az EKHO-s fizetések járulékkötelezettségei alól, így a versenyzők nettó bére jóval magasabb lehet, mint a nyugat-európai országokban.

Ezért tudnak a magyar együttesek világsztárokat igazolni, mert ugyanakkora pénzügyi keretből nagyjából 70 százalékkal jobb fizetést képesek ajánlani

- magyarázza.

A szakértő szerint a magyar sport szereplői egyáltalán nincsenek felkészülve arra az esetre, ha megszűnne a jelenlegi finanszírozási rendszer.

Úgy vannak vele, hogy ki kell venni a legtöbbet, amíg lehet, nincs tervük a tao utáni időszakra. Aki akart, az nagyon komoly tartalékokat képezhetett volna a nehezebb napokra, illetve fejleszthetett volna piaci kínálatot, de a többségnél ez elmaradt. Pedig mindenki pontosan tudja, hogy a tao nem tart örökké

- zárja gondolatait Szabados Gábor.