Nálunk még a nap sem süt? Nincs támogatás, nincs napenergia

Az emberben jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a nálunk cseppet sem naposabb Németországban, Svájcban, Ausztriában - de az utóbbi időben említhetnénk akár Nagy-Britanniát is - hogy éri meg a házakat hőenergiát szolgáltató napkollektorokkal és áramot termelő napelemekkel befedni, miközben itthon, sok esetben előnyösebb napsütési viszonyok között, a legtöbbször csak feketére festett műanyag hordókkal találkozhatunk.

A válasz a támogatás, illetve támogatáspolitika. Azok az országok, amelyek idejekorán felismerték a napelem-technológia fejlődésében rejlő üzleti lehetőséget, komoly támogatásokkal ösztönözték a belföldi napenergia-hasznosítás terjedését, hogy ezen keresztül keresletet biztosítsanak a fejlődő iparágnak. Számos helyen beruházási támogatásban részesítik a napkollektor-, napelemvásárlókat, illetve az utóbbiak esetében elterjedt a megtermelt áram dotált áron történő átvétele is. Vagyis adott esetben a beruházás nemcsak csökkentheti a későbbi energiakiadásokat, hanem még pénzt is termelhet. Hazánkban az "ipari méretű" erőműveknél a támogatás mértéke olyan alacsony, főként a régiós versenytársakhoz viszonyítva, hogy mindeddig egyik (kiserőművi) projekt sem jutott el még csak a kivitelezési fázisba sem. Eddig a lakossági szektorban sem mutatkozott a technológia hazai elterjedését elősegítő hosszú távú program: többnyire a normál energiahatékonysági pályázatok során lehet forrást szerezni a napkollektorok, napelemek megvásárlására. A napelemek lakossági terjedését az is hátráltatja, hogy a megtermelt áramra sem fizetnek támogatást: ha az éves fogyasztási szaldó pozitív lesz, akkor a helyi szolgáltatónak az érvényes díjszabás 0,85-szorosán kell megvásárolnia azt.

Az ENERGIAKLUB által nemrég készített éves felmérés szerint hazánkban mindeddig körülbelül 150 ezer négyzetméternyi felületet borítottak be különböző típusú napkollektorokkal, amelyek esetében a jellemző beruházási összeg négyzetméterenként 800-1000 euróra tehető. A napelemek tekintetében 2010 végéig alig közelítettük meg az 1 megawattos kapacitást - a hazai áramtermelő kapacitás 8500-9000 megawattra tehető. Az áramtermelési célra alkalmazható technológia ára jelentősen magasabb a csupán fűtési szükségleteket kielégítő eszközöknél, berendezéseknél: a jellemző beruházási összeget négyzetméterenként 6000-8500 euróra becsülték a szervezet szakemberei. Mindkét típus esetében mindeddig a lakossági kör volt a legérdeklődőbb, a vállalati szektor és az önkormányzatok nem igazán aktivizálták magukat. Természetesen ez utóbbi kijelentésre vannak ellenpéldák is: azokon a településeken ugyanis, ahol van az energetikához értő személy, pályázati forrásokból megvalósult számos kisebb szolárprojekt. A jelenlegi kormányzat egyébként kiemelt ügyként kezeli az önkormányzati és állami ingatlanok energiahatékonyságának növelését, energiaellátásának zöldítését és az üzemeltetési (fűtési) költségeik csökkentését. Az állami intézmények 100%-os, míg az önkormányzati ingatlanok 85%-os támogatási arány mellett valósulhatnak meg, uniós forrásból.

A beruházás a napkollektorok, de főként a napelemek esetében igen tőkeigényes, ezért fontos, hogy a méretezés a valós szükségleteknek megfelelően történjen, különben a megtérülési idő igencsak meghosszabbodhat, ráadásul a használat során a technológia is avul. Napkollektorokat például kifejezetten ott érdemes telepíteni, ahol folyamatos melegvízigény jelentkezik. Ezek ¬- a magas kihasználtság miatt - kórházaknak, különböző típusú otthonoknak, börtönöknek, adott esetben iskoláknak is kiváló lehetőséget nyújthatnak meleg víz előállítására és a fűtés kisegítésére. Nem egy ilyen beruházás valósult már meg hazánkban is. A vállalati szektorból is vannak már példák, tavaly az IKEA döntött úgy, hogy melegvíz¬igényét, amelynek jelentős részét az áruházban lévő konyha teszi ki, környezetbarát módon fogja megtermelni, így a létesítmény melletti területen 115 négyzetméternyi síkkollektort szereltek fel, a hozzátartozó berendezésekkel együtt. Az áruház ezzel a melegvíz-előállításra fordított korábbi költségek felét takarítja meg. A hazai forgalmazóknál a leggyakrabban a szelektív síkkollektorokat és a vákuumcsöves napkollektorokat lehet megtalálni. Üde színfolt volt nemrég az MVM kezdeményezése, amely több helyen a napot követő, tükrökkel rendelkező szolárparabolát telepített.

Kisebb méretben már napelemeket is telepítettek, az elsők között viszonylag nagy ismertséget kapott a MOL M1-es autópályája melletti benzinkútján kiépített rendszer. A Tesco ugyancsak használ napelemeket a sátoraljaújhelyi áruházának egyik falán, valamint kísérleti jelleggel a cég gyáli logisztikai központjában is felállítottak három napkövető állványra szerelt egységet. Hazánkban a forgalmazók főként polikristályos és monokristályos egységeket értékesítenek, de megjelentek már a vékonyrétegű termékek is.

Jelenleg még mindkét technológia meglehetősen drágának mondható, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedben a technológiai fejlődésnek köszönhetően jelentősen csökkent a napenergia-hasznosításra alkalmas termékek ára.

A jelenlegi támogatáspolitika a napelemek telepítését csak szélsőséges feltételek mellett teheti gazdaságossá. A napkollektoroknál már jobb a helyzet: az alacsonyabb bekerülési költségek miatt bizonyos feltételek esetén már abszolút racionális döntés lehet a technológia alkalmazása - bár a megtérülési idő ilyen feltételek esetén is tíz vagy annál is több évre tehető. Komoly ösztönzők, támogatások ezt az időt természetesen jelentős mértékben csökkenthetik.