Érik a krízis a magyar iskolákban: ha az oktatás ilyen marad, rá fog rohadni az országra

Halácsy Péter neve az üzleti életben a Prezi egyik alapítójakét ismerős. De Ő is résztvevője volt annak a baráti társaságnak, akik 2015-ben elindították a Budapest Schoolt. Azóta ez az ország vezető magán „mikroiskola hálózata”. Fő célkitűzése, hogy felkészítse a gyerekeket a „jövő társadalmára”. Ahogy fogalmaznak: „senki sem tudja, mit tartogat a jövő, és hogy 2040-ben mi számít majd sikernek. Azt viszont már most tudjuk, hogy a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a világ dolgai iránti érdeklődés a szociális és érzelmi érzékenység, a vállalkozószellem, mind olyan tulajdonságok, amelyek segítenek megküzdeni a jövő kihívásaival. Az iskolában is ezeknek a tulajdonságoknak a fejlesztésére kell törekednünk.”

Az óvodából, általános- és középiskolából álló Budapest School az önismeretben, a közösségben tanulásban, és a személyre szabhatóságban hisz. Az alapítók szerint a legfontosabb, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan célokat elérni, önállóan tanulni, közösséghez kapcsolódni. Ez ötévesen azt jelenti, hogy önállóan be tudja kötni a cipőjét és felöltözik, gimis korban pedig, már olyan nagy célokat is el tud érni, mint egy sikeres felvételi.      

Filozófiájuk szerint a tanárok feladata, hogy biztosítsák a biztonságot, támogatást, és a lehetőségeket a gyerekek számára. A Budapest Schoolban egy tanárcsapat felelős egy gyerekcsoportért. A tanárok döntenek az órarendről, beosztásról a diákok mindennapjait meghatározó struktúráról.

EZ IS ÉRDEKELHET

Új elitiskola Budapesten: évi 1,8 milliós tandíj, ezt tanítják a gyerekeknek

"Megtanítjuk a gyereket arra, hogyan kell tanulni. És ezzel képessé válik arra, hogy könnyedén adaptálódjon az új helyzetekre. Mi a bejósolhatatlan jövő bejósolhatóságára optimalizáltuk ezt az iskolát"- mondta el többek között a Pénzcentrumnak adott interjújában Babocsay Ádám, a Budapest School Gimnáziumának egyik létrehozója. Az új iskola várhatóan szeptemberben nyitja meg kapuit, a tervek szerint 50 diákkal, és a hozzájuk szükséges tanári apparátussal. Az iskola szellemiségéről; az egyedi tanításai módszerekről; a megfelelő tanárok megtalálásának nehézségeiről; valamint a bekerülési feltételekről is beszélgettünk a Budapest School Marketing és stratégiai vezetőjével. Interjú.

A Milestone Institute a „haladó oktatás” országos központjaként hirdeti magát. A 12 éve alapított elit intézmény 4 éves tudományos gimnázium mellett végezhető programja során 112 akadémiai modult kínál, a klasszikusoktól az idegtudományokig, egy tanévre elosztva, három tanítási időszakkal. Az egyik alapító, Greskovits György elmondása szerint  diákok egyéni céljaik alapján, egy mentor (aki általában nem tanár, hanem kutató, egyetemi oktató) segítségével állítják össze saját programjukat, amelyek szintje a középiskola és az egyetem közé „van belőve”. Diákjaik számos nemzeti és nemzetközi olimpiát és díjat nyertek.

A Budapest szívében található intézet fő célja, hogy olyan értelmiségieket, tudósokat, innovátorokat és vállalkozókat képezzen, akik katalizátorai lehetnek a demokratikus elveknek az országban. Legfontosabb mérőszámuk, hogy hány diákjuk kerül be neves külföldi egyetemekre.

Ezt – a számok alapján úgy tűnik – sikeresen teljesítik, csak Oxbridge-ben (ez az Oxfordi és Cambridge-i egyetem összevont elnevezése) 147 ex-diákjuk végzett. Ugyanakkor motiválják a diákokat, hogy hazahozzák a tudásukat. Ki akarják nyitni Magyarországot a világra, de fontosnak tartják, hogy a hazatelepülők a „magyar utat” járják be.

Halácsy Péter szerint a magyar oktatás fő problémája a pazarló rendszer. Nyugaton szinte mindenhol elég a heti 25 óra a diákoknak, és a gyerekek „kimeneteli” tudása sehol sem rosszabb, mint nálunk a heti 35 órával. Sőt, furcsa módon kevesebb tanár tud nyugaton ugyanannyi gyerekkel foglalkozni. Ennek egyik oka a túlzsúfolt nemzeti alaptanterv, amiről mindenki tudja, hogy irreális.

A magyar iskolában egy csomó felesleges dolgot tanítunk, mintha nem lenne közismert, hogy a gyerek agya a sokadik óra után már nem fogadja be az új információt, mert egyszerűen elfáradt. A tanárok is fáradtak, feleslegesen töltenek sok időt az adminisztrációval, amitől nem lesz jobb az oktatás

– vélekedik Halácsy Péter.

A Budapest School alapítója – a kérdésre, hogy hol, miért rekedt meg a hazai oktatási rendszer – a saját szakmájából vett hasonlattal válaszol. Mint mondja, sok bank szoftverén még mindig a 70-es évek rendszerei futnak. Miért tud a Revolut jobb felhasználói élményt létrehozni, mint az összes magyar bank együttvéve? Mert a bankok másra fókuszálnak, igazából nem akarnak változni, a napi működésükben nagy úr a megszokás, a hagyomány.

Greskovits György megengedőbben fogalmaz. Mint mondja, nem szereti az „alternatív” és „állami” iskolai szétbontást, dicsérve az elsőt és kritizálva az utóbbit. „Magyarországon vannak nagyon jó, sok esetben nemzetközileg is kiemelkedő állami iskolák" - fogalmaz. Hozzáteszi:

A szemlélet számít: a top állami gimnáziumokban is tanítanak „felfedező matekot”, nyernek csapatmunkán alapuló díjakat, vagy tanítanak nyugati módszerekkel. Több helyen megtalálható a progresszív előremutató módszer akár iskola akár tanár szinten. Természetesen egy magániskolának több a mozgástere, elsősorban a tandíj (valamint a kevésbé maradi túlbürokratizált működés) miatt. Szerinte az állami rendszer fő problémája abból ered, hogy a két fő elvárást - hogy a gyerek boldog legyen és jól teljesítsen -  nem képes harmonizálni.

A magyar közoktatás fő problémájának a tanári kar elöregedését, és az utánpótlás hiányát tartja Greskovits. A bérrendezés szerinte a „Maslow piramis” legalja, a nulladik pont kéne hogy legyen. Az égető szakmai problémákról csak ennek rendezése után lehet beszélni. Szintén megoldatlan kérdés az iskolai szegregáció: a szabad iskolaválasztás miatt a tehetősebbek természetesen a jobb iskolákba iratják a gyerekeiket.

Pedig a társadalmi különbségek csökkentését, a mobilitás biztosítását, a tehetségek felkarolását csak gyerekkorban lehet elkezdeni Greskovits szerint. Fontosnak tartja, hogy a jó példák ne maradjanak elszigeteltek, hálózatosodjanak. A „top” teljesítményeknek az lenne a szerepük, hogy megmutassák, hová lehet eljutni, megosszák a módszereiket egymás között intézményi szinten is a kevésbé szerencsésekkel.

Greskovits szerint szintén alapkövetelmény kell legyen, hogy minden iskolaközösség meghatározhassa a saját céljait, amit egyeztet a központi céllal. Vagyis egyértelműen több autonómiára van szükségük az intézményeknek. Rendszerszintű önállóságra, szabadságra, más hozzáállásra van szükség. 

Hiányzik a szakmai konszenzus, hogy mit hívunk eredményességnek, a közoktatás sajnos szekértáborokra esett szét. Ami nehezíti a siker vagy a kudarc (ami a „nem megfelelő irányt” jelenti) egységes mérhetőségét

fogalmaz Greskovits György, aki úgy látja a kormányzati fókusz most a tehetséggondozás kiépítése, ami nem feltétlenül rossz törekvés. Hozzáteszi: például a Mathias Corvinus Collegium programjai 10 ezer diákot céloznak meg. Meglátása szerint az egyetemek alapítványi átalakítása sem feltétlenül ördögtől való. Ez elősegítheti, hogy az intézmények dinamikusabbak, nyitottabbak legyenek az igényekre és a piac változásaira. De fontos lenne összekapcsolni a társadalmi mobilitással.

Halácsy Péter szerint, ha a hazai oktatás így marad, nem változik, akkor „rá fog rohadni” az országra vagy az iskola átalakul szociális intézménnyé. Nem holnap, de 5-10 év múlva biztosan. Lehet foltozgatni, de az semmit sem segít. A változást csak a szülők, a társadalom kényszerítheti ki.

Mindkét interjúalanyunk pozitív fejleménynek tartja, hogy hogy most a szülők is kiállnak a diákok, tanárok mellett. Greskovits György örül annak is, hogy az erősen fragmentált pedagógustársadalom most kezd összeforrni és egységesen kiállni egy közös cél érdekében. „Ez reményteli fejlemény az elmúlt évekhez képest” - teszi hozzá. 

Halácsy Péter távolabbra tekint, mint mondja, természetesen, ha ma kimegy az utcára 10 ezer ember, attól még a rendszer nem áll a feje tetejéről a talpára két héten belül, de a egyszer talán igen. Mint mondja, hosszú távú folyamatról van szó, mint a dohányzás: ma már senki nem füstöl az irodákban, éttermekben, pedig húsz éve ez még teljesen megszokott volt, el se tudtuk képzelni máshogy.