Tovább csökkenhet a magánnyugdíjpénztárak száma

A PSZÁF 2013 első negyedévi statisztikáiban igaz még a magánnyugdíjpénztári ágazatban 10 intézményt tüntettek fel, azonban ezek közül 3-nál végelszámolás folyt (Aegon, Erste, OTP), ezért valójában azt lehetett mondani, hogy a 2013-as évet mindössze 7 aktív magánnyugdíjpénztár kezdte meg. Mivel a pénztárak bevételei jelentősen lecsökkentek a kötelező nyugdíjjárulékok állami pillérbe történő átcsatornázása miatt, a 2013-as év egyik nagy próbatétele az volt, hogy a pénztárak miként tudják a tagjaikat mozgósítani, és rábírni őket, hogy működési adományokat adjanak a pénztáruknak.

Az utóbbi hetek eseményei alapján azt lehet mondani, hogy az adományokra épülő rendszer a félelmeknek megfelelően nem tud fenntartható módon működni. Június elején a Pannónia nyugdíjpénztár jelentette be honlapján, hogy a magánnyugdíjpénztári ágát végelszámolással végérvényesen megszünteti. Mint írták, a tapasztalatok alapján a tagok adományozási hajlandósága igen alacsony volt. Miközben az egy tagra jutó éves működési célú kiadás 20 ezer forint lett volna, addig a pénztár számlájára mindösszesen fél millió forint adomány érkezett, pedig a statisztikák szerint az átlagnál magasabb egyéni számlával rendelkező tagok voltak a Pannóniánál.

A Pannónia esetében a június 20-i küldöttgyűlés dönt a jövőről, azonban nagy valószínűséggel elfogadják az igazgatótanács javaslatát, és 2013. július 1-től megindul a végelszámolás. A Pannónia viszont nem az egyedüli, amely a végelszámolásról dönt a következő napokban, az Aranykor is hasonló cipőben jár. A pénztár június 25-ére hívott össze közgyűlést, ezen pedig az egyik napirendi pont a magánnyugdíjpénztári ág jövőjéről való döntés. A végelszámolás mellett a magánnnyugdíjpénztári ág kiválása is opcióként felmerül, azonban az iparági trendek alapján itt is a végelszámolás a valószínűbb forgatókönyv. A végelszámolásra kerülő pénztáraknál több lehetőség is van, vagy átlépnek a tagok egy még működő pénztárba, vagy ha ezt nem teszik, akkor visszakerülnek az állami rendszerbe.

Mindezt figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy heteken belül akár ötre csökkenhet a végelszámolásra nem kerülő magánnyugdíjpénztárak köre. Ezek között találjuk az AXA, a Budapest, az ING, az MKB, és a Szövetség (korábban Allianz) nyugdíjpénztárakat. Az egészen biztos, hogy a tagdíjbefizetések elmaradása miatt a tagi adományokból tudják hosszabb távon fenntartani magukat a pénztárak, igaz vannak olyan szereplők, ahol a korábban felhalmozott tartalékok még évekig biztosítják a működést még az adományok nélkül is. A tartalékok azonban egy idő után elfogynak, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a tagok döntő többsége az adományokra épülő rendszerrel nem tud azonosulni.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy milyen taglétszámmal és piaci részesedéssel rendelkeznek az egyes szereplők, ez azért fontos, mert minél több tag van egy pénztárban, annál kisebb az az összeg, amit be kell szedni egy tagra lebontva a működés fenntartására. Elvileg egy tízezer tagnál nagyobb pénztárat alacsony kiadási szint mellett évente egy tagra vetítve néhány ezer forintból fent lehet tartani. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül egy bankbetét vezetésének az átlagos költségét kellene kifizetni.