Nyugdíj mellett is robotolnak a magyarok: a többségüknek nem a pénz az egyetlen ok a munkára

Az OTP Nyugdíjpénztár friss felmérésében megkérdezett 700 nyugdíjas tizede végez jelenleg valamilyen munkát. Legtöbben alkalmi vagy időszakos feladatokat vállalnak, de vállalkozóként vagy önállóan, illetve rész- vagy teljes munkaidőben is dolgoznak nyugdíj mellett.

A munkavégzés mögött sokféle élethelyzet húzódhat meg. A dolgozó nyugdíjasokat nem kizárólag anyagi megfontolások motiválják. Bár 39%-uk számára a jövedelmi szempontok meghatározók, a többség számára a munka az aktivitás, a közösséghez tartozás, az önmegvalósítás vagy a munkavégzés öröme miatt is fontos. A válaszadók 27%-ának a munka öröme és a pluszjövedelem egyformán lényeges, 25% azért dolgozik, hogy aktív és hasznos maradjon, 9% pedig egyszerűen azért, mert szereti, amit csinál.

Nem mindegy, hogy miért dolgozik valaki nyugdíjasként

A munkavállalás oka a nyugdíjas évekre való anyagi felkészültség megítélésében is megmutatkozik. Azoknak, akik elsősorban azért dolgoznak, mert szeretik a munkájukat, vagy aktívak és hasznosak akarnak maradni, 67%-a úgy érzi, anyagilag megfelelően felkészült a nyugdíjas évekre. Hasonlóan látják a helyzetüket azok is, akiknek a munka öröme és a pluszjövedelem egyformán fontos: 64%-uk elégedett a korábbi anyagi felkészülésével.

A kizárólag vagy elsősorban anyagi megfontolásból dolgozók körében jóval borúsabb a kép. A pluszjövedelem miatt munkát vállalók 75%-a, a megélhetésért dolgozók 67%-a érzi úgy, hogy nem tett félre eleget az időskorára.

Az eredmények arra utalnak, hogy a nyugdíj melletti munkavégzés önmagában nem árulja el, milyen anyagi helyzetben van valaki. Van, aki számára a munka a tevékeny mindennapok része, másnak viszont a megélhetéshez szükséges kiegészítést jelenti. A különbséget az is befolyásolhatja, mennyire sikerült korábban felkészülni az időskor anyagi kihívásaira.

Az életkorral a munka szerepe is változik

A munkavállalás gyakorisága és a mögötte álló motivációk életkoronként is eltérnek. A 60–69 évesek körében a legmagasabb a dolgozók aránya: ebben a korosztályban minden negyedik nyugdíjas végez valamilyen munkát, míg a 70–79 éveseknél már 9% ez az arány.

A 70 év alatti korosztálynál a pluszjövedelem szerepe a legerősebb, a megkérdezetettek 64% említette ezt motivációként. Emellett a szakma vagy hivatás szeretete (30%) és a munkahelyi közösség (26%) is az átlagosnál fontosabb szempont. A 70–79 éveseknél ezzel szemben a munka személyes jelentősége kerül előtérbe: 66% szereti, amit csinál, 65% pedig azért dolgozik, mert fontos számára, hogy aktív maradjon.

A nemek között is vannak különbségek. A nők gyakrabban említették az aktivitás megőrzését (52%) és a hasznosság érzését (39%), míg a férfiak körében a munka szeretete emelkedik ki (52%). A pluszjövedelem mindkét nem számára hasonlóan fontos motiváció (a nőknél 50%, a férfiaknál 47%).

A nyugdíj melletti munkavállalás nem egyformán jellemző minden társadalmi csoportra. A férfi nyugdíjasok 18%-a dolgozik, míg a nők korében ez az arány 7%. Emellett az is jól látható, hogy a magasabb végzettség növeli a nyugdíj utáni munkavállalás valószínűségét: a diplomások 19%-a, az alapfokú végzettségűeknek pedig mindössze 6%-a végez keresőtevékenységet nyugdíjasként.

Az öngondoskodás választási lehetőséget ad

„Mindannyian azt szeretnénk, hogy egy bizonyos kor felett ugyanúgy dönthessünk arról, hogy hogyan telnek a mindennapjaink. Van, aki tovább dolgozna, mert szereti, amit csinál, más több időt szeretne a családjára vagy a hobbijaira fordítani. Az öngondoskodás ezért nem elsősorban pénzügyi kérdés, hanem a szabadság egyik formája is: annak a lehetősége, hogy idősebb korban is a saját elképzeléseink szerint alakíthassuk az életünket. A hosszú távú öngondoskodás egyik legnagyobb értéke, hogy növeli a választás szabadságát, és lehetőséget ad arra, hogy idősebb korban is saját elképzeléseink szerint dönthessünk a munkavállalásról” – mondta Budai József, az OTP Nyugdíjpénztár ügyvezetője.