Egyre kevesebb magyar kap ilyen kedvezményt a munkahelyén: sokaknál betelhet a pohár 2026-ban?

A távmunka lehetősége korábban csak szűk szakmai kör kiváltsága volt Magyarországon. Ide tartoztak az informatikusok, technológiai szakemberek, kreatív szabadúszók, tanácsadók, elemzők, magántanárok, valamint az adminisztratív háttérmunkát végzők.

A koronavírus-járvány alapjaiban alakította át a hazai munkavégzés szerkezetét. A szélessávú internetkapcsolatok terjedése már korábban megteremtette a technikai feltételeket, a pandémia kényszerhelyzete pedig a munkáltatókat is ráébresztette a távmunka gyakorlati szükségességére. Ahol fizikailag megoldható volt, ott a dolgozók otthonról folytatták munkájukat. A világjárvány tehát nem feltalálta, hanem általánossá és széles körben elfogadottá tette ezt a korábban marginális foglalkoztatási formát.

A járványhelyzet lezárultával csökkent ugyan a kizárólag otthonról dolgozók száma, a hibrid munkavégzési modellek azonban tartósan megmaradtak. A KSH munkaerőpiaci statisztikái szerint a pandémiát követően a munkavállalók 8–10 százaléka dolgozott részben vagy teljes egészében otthoni környezetben, szemben a 2020 előtti 3–4 százalékos aránnyal. A legfrissebb hivatalos adatok alapján 2025 augusztusa és októbere között közel 392 ezer magyar munkavállaló végzett alkalmi vagy rendszeres távmunkát, ami a teljes foglalkoztatotti állomány mintegy 9 százalékának felelt meg.

A GKI 2025 decemberében csaknem 1500 gazdálkodó szervezet megkérdezésével mérte fel a távmunka hazai helyzetét. A felmérésből kimaradtak a mezőgazdasági szereplők és a közszolgáltatók. Az eredmények szerint a válaszadó vállalatok 27 százaléka kínálja fel dolgozói legalább egy csoportjának az otthoni munkavégzés lehetőségét. Ezeknél a cégeknél átlagosan a munkaerő-állomány mintegy fele dolgozhat legalább időszakosan otthonról. Az összes megkérdezett által foglalkoztatott munkavállalót együtt nézve minden nyolcadik alkalmazott, vagyis 13 százalékuk végez alkalmi vagy rendszeres távmunkát.

A vállalati méret és a távmunka elterjedtsége között egyértelmű összefüggés látható. A tíz főnél kevesebb embert foglalkoztató mikrovállalkozások körében átlagosan 27 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyek lehetővé teszik az otthoni munkát. A foglalkoztatotti létszám növekedésével azonban a távmunka alkalmazása is egyre gyakoribb. A 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok 83 százaléka él ezzel a munkaszervezési formával.

Érdekes különbség ugyanakkor, hogy a mikrovállalkozásoknál – ahol egyáltalán adott a távmunka lehetősége – a dolgozók kétharmada élhet vele. A kis-, közepes és nagyvállalatoknál ezzel szemben csak minden harmadik–ötödik alkalmazottra terjed ki ez az opció. A teljes vállalati kört vizsgálva megállapítható, hogy a mikrocégek munkavállalóinak 17 százaléka, a 150–250 főt foglalkoztató társaságok dolgozóinak 13 százaléka, míg a 250 fő feletti nagyvállalatok alkalmazottainak 21 százaléka végez legalább időszakosan otthoni munkát.

Ágazati bontásban jelentős különbségek rajzolódnak ki. A termelő szektorokban érthető módon jóval korlátozottabb az otthoni munkavégzés: az építőipari vállalkozások mindössze 11 százaléka, az ipari cégeknek pedig csupán egyötöde kínál ilyen lehetőséget dolgozóinak. A kereskedelmi szektor nagyjából a nemzetgazdasági átlagot hozza, itt minden negyedik vállalkozás alkalmaz távmunkát. Az üzleti szolgáltatók körében a legmagasabb az arány: 55 százalékuk biztosít otthoni munkavégzési lehetőséget.

A szektorok közötti eltérések nemcsak a távmunkát biztosító cégek arányában, hanem az érintett munkavállalók számában is megmutatkoznak. Az építőiparban a távmunka opcióját kínáló vállalatok dolgozóinak 30 százaléka él ezzel a lehetőséggel, ami az ágazat teljes foglalkoztatotti létszámának mindössze 3 százalékát jelenti. Az iparban ugyanez az arány 40, illetve 9 százalék. A kereskedelemben a home office-t biztosító cégek munkavállalóinak 45 százaléka, a szolgáltató szektorban pedig 68 százaléka dolgozik legalább részben otthonról.

Az üzleti szolgáltatásokon belül különösen magas a távmunkások aránya az informatikai ágazatban (73 százalék), a jogi és számviteli szolgáltatások területén (60 százalék), a műszaki vizsgálat és tervezés szegmensében (56 százalék), valamint a kutatás-fejlesztésben (50 százalék).

A közeljövőre vonatkozóan inkább stabilitás körvonalazódik. A távmunkát jelenleg is alkalmazó vállalatok 76 százaléka nem tervez változtatni jelenlegi gyakorlatán. Mindössze 5 százalékuk gondolkodik a szabályok szigorításán, 4 százalékuk pedig a feltételek enyhítését fontolgatja. A válaszadók 15 százaléka egyelőre nem tudott határozott álláspontot megfogalmazni.

Vállalatméret szerint eltérő jövőképet látunk. A mikrovállalkozásoknál és a 101–250 főt foglalkoztató cégeknél nagyjából kiegyenlített azok aránya, amelyek a távmunka bővítését, illetve szűkítését tervezik. A 10–100 fős vállalatok körében inkább szigorításra lehet számítani, míg a nagyvállalatoknál további térnyerés valószínűsíthető. Ágazati szinten az építőipar lóg ki a sorból, ahol a távmunka visszaszorulása tűnik a domináns tendenciának.