Ennyit ér valójában a kispénzű magyarok béremelése: megint jól átvágtak milliónyi embert

Ahogy azt korábban is megírtuk, megérkeztek a KSH legfrissebb, 2025. márciusra vonatkozó kereseti statisztikái. A számok ezúttal is árnyalt képet mutatnak a hazai bérhelyzetről: míg az átlagbérek éves szinten továbbra is növekednek, havi szinten hullámzó mozgásokat látunk.

Márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 714 400 forint, a nettó átlagkereset 490 400 forint volt. Ez 8,5%-os bruttó és 8,4%-os nettó növekedést jelent 2024 márciusához képest. A reálkereset – vagyis az inflációval korrigált jövedelem – 3,5%-kal emelkedett, ami a jelenlegi gazdasági környezetben mérsékelt, de pozitív üzenet.

Érdekesség, hogy a mediánbérek is jelentős növekedést mutatnak: a bruttó mediánkereset 550 000 forint, a nettó mediánkereset pedig 381 700 forint volt, ami éves szinten 8,6% és 8,3%-os emelkedést jelent. A mediánértékek alakulása különösen fontos, mert jobban tükrözik a lakosság többségének valós jövedelmi helyzetét, mint az átlag, amelyet gyakran torzítanak a felső jövedelmi kategóriák kiugró keresetei.

Az elmúlt években a bérek általános növekedést mutattak, de nem egyenletes pályán.

A bruttó keresetek hullámzása – különösen év végén és az év eleji hónapokban – jól mutatja a magyar bérstruktúra érzékenységét a prémiumokra, jutalmakra és egyszeri juttatásokra. 2025 februárjában például 661 400 forintos bruttó átlagkeresetet regisztráltak, ami a januári csökkenés után még mindig alacsonyabb volt a decemberi csúcshoz képest. Március azonban visszahozta az emelkedő trendet.

Fontos látni, hogy miközben az átlagos bruttó bér növekedése impresszívnek tűnhet, a medián sokkal visszafogottabb és realisztikusabb képet ad. A bérstatisztikák évről évre igazolják, hogy az átlagbért gyakran felfelé torzítják a legmagasabb keresetű csoportok, mint például felsővezetők vagy politikusok, míg a mediánbér az országos középértéket mutatja: vagyis azt a pontot, ahol a dolgozók fele ennél kevesebbet, fele pedig többet keres.

A márciusi emelkedés ugyanakkor nem feltétlenül jelenti a reálbér-robbanás kezdetét. Az élelmiszerárak és lakhatási költségek továbbra is dinamikusan emelkednek, így a fizetések reálértéke csak lassan közelíti meg azt a szintet, amely a valódi életszínvonal-emelkedést is jelentené. Ebből következik, hogy bár a statisztikák szerint javul a bérhelyzet, a lakosság érzékelt anyagi biztonsága még nem feltétlenül tükrözi ezt a pozitív képet.

Elemzésünkben továbbra is azt vizsgáljuk, hogyan alakultak a havi kereseti mutatók 2021 januárja és 2025 márciusa között, külön kitérve a kiugró időszakokra – például a 2024 év végi bérkiáramlásra –, és arra, milyen gazdasági és munkaerőpiaci tényezők állnak a bérhullámzások mögött.

Néhány érdekes megállapítás...

A legfrissebb kereseti adatok alapján több izgalmas és társadalmilag releváns kérdés is felvethető, különösen a jövedelmi egyenlőtlenségek, a reálbérek vásárlóereje, valamint a gazdasági kilátások tükrében. Egyik fontos megállapítás, hogy miközben az átlagbérek látványosan növekednek, a mediánkereset jóval szerényebb ütemben emelkedik, ami arra utal, hogy a bérnövekedésből nem egyenlő mértékben részesülnek a munkavállalók. Ez a jelenség a jövedelmi koncentráció erősödését is jelezheti: a legjobban kereső 10-15% bérei húzzák felfelé az országos átlagot, míg a lakosság jelentős része reálértéken csak minimális előrelépést tapasztal.

Egy másik érdekes szempont, hogy a bruttó és nettó keresetek növekedése mellett a reálbérek mindössze 3,5%-kal emelkedtek éves szinten, ami az infláció tartós hatásaira utal. Ez felveti a kérdést: vajon mennyire érzik meg az emberek a pénztárcájukban ezt a bérnövekedést? Mivel a mindennapi kiadások – mint az élelmiszer, energia vagy lakhatás – ára sokkal dinamikusabban változik, sokak számára a statisztikai emelkedés nem jelent kézzelfogható jólétjavulást.

Végül érdemes lehet azt is vizsgálni, hogy a különböző szektorokban dolgozók mennyire részesülnek ebből a bérnövekedésből, és hogy a közszféra hogyan tart lépést a versenyszférával. Az állami szektorban jellemzően kisebb mértékű vagy lassabban érvényesülő béremelések hosszú távon súlyos munkaerőhiányhoz vezethetnek, különösen az oktatásban és egészségügyben, ahol már most is kritikus a helyzet. A kereseti statisztikák így nemcsak a gazdaság állapotáról, hanem a társadalmi feszültségek lehetséges forrásairól is árulkodnak.