Évtizedes terhet örökölt a Tisza: mire számíthatnak a devizahitelesek Magyar Péter kormányától?

A bankszektor és a hitelpiac szereplői az elmúlt tizenhat év gyakran kiszámíthatatlan szabályozása után egyértelműen piacbarát, az üzleti bizalmat növelő irányváltást várnak. A Tisza Párt eddig megismert programja alapján megmaradnának a családtámogatási rendszer olyan alapvető elemei, mint a falusi CSOK és a CSOK Plusz, azonban emberközpontúbbá tennék ezeket. Válás esetén például eltörölnék a visszafizetési kötelezettséget.

A párt ígérete szerint a devizahitel-károsultak ügyét is rendeznék. Az uniós joggal összhangban álló megoldás kidolgozásáig felfüggesztenék a kilakoltatásokat, és ingyenessé tennék a fogyasztóvédelmi pereket. Ezzel párhuzamosan átalakítanák a végrehajtói rendszert is. Ezt állami, nonprofit formába szerveznék, megakadályozva a túlzott eladósodást és a tisztességtelen eljárásokat.

A hitelpiacon az egyik legsürgetőbb feladat a 2026 nyarán lejáró kamatstop rendezése. Bár a kivezetés ma már egyre kevesebb ügyfél számára jelentene kritikus törlesztőrészlet-emelkedést, a sérülékeny adósok védelme elengedhetetlen. A zökkenőmentes piaci visszatéréshez egy célzott, futamidő-hosszabbítással egybekötött adósságkönnyítő programra lenne szükség.

Hasonlóan égető probléma a gyermektelen babaváró hitelesek helyzete. Azok az adósok, akiknél öt év alatt sem született meg a vállalt gyermek, egy összegben, súlyos büntetőkamattal növelve kötelesek visszafizetni a kapott támogatást. Bár a kormány 2026-ig haladékot adott, a visszamenőleges fizetési kötelezettség mértékét érdemes lenne reális szintre csökkenteni. Olyan megoldás kell, amely nem teszi tönkre a családokat, de a visszaélésekre sem bátorít.

Az otthonteremtési támogatások jelenlegi rendszere is átfogó reformra szorul. A mostani struktúra túlzottan szétaprózott, az állam számára drága, és sok esetben inkább a befektetési célú vásárlókat segíti a tényleges otthonteremtőkkel szemben. Észszerű lépés lenne a különböző támogatások, mint a falusi CSOK és a CSOK Plusz összevonása. Ezen felül a kamattámogatásokat érdemes lenne szigorúbban, kizárólag zöld beruházásokhoz és energetikai korszerűsítésekhez kötni. Fontos feladat továbbá a hosszú távú öngondoskodás ösztönzésének visszahozása, például az államilag támogatott lakástakarék-pénztárak modernizált formájának újraindításával.

A bankrendszer hatékony működését jelenleg is gátolják a túlzott állami elvonások és a piactorzító beavatkozások. A magyar banki szolgáltatásokat leginkább a szektor által fizetett extraprofitadó és a tranzakciós illeték drágítja meg, ami komoly versenyhátrányt jelent. A hitelezés fellendítéséhez elengedhetetlen lenne ezen különadók fokozatos kivezetése. Ugyancsak fontos lenne, hogy az állam felhagyjon a bankszektor tulajdonosi szerkezetének irányított befolyásolásával, és végre tiszta, versenysemleges környezetet teremtsen.

A modernizáció útjában álló akadályokat is el kell gördíteni. A készpénzhasználat ösztönzése, bár fontos társadalmi igény, irreális méreteket öltött a hazai szabályozásban. Gazdaságilag indokolatlan, hogy a bankokat milliárdos költséggel kötelezik bankjegykiadó automaták fenntartására olyan kistelepüléseken is, ahol azokat alig használják. Szintén felülvizsgálatra szorul a magyar kriptoeszköz-piac túlszabályozása, amely miatt a szolgáltatók tömegesen hagyták el az országot.

Végül, de nem utolsósorban, be kell fejezni a banki digitalizáció megkezdett folyamatait. Bár történtek előrelépések, a lakáshitelek gyors és papírmentes intézése még mindig akadályokba ütközik. Ehhez továbbra is hiányzik a megbízhatóan működő elektronikus ingatlan-nyilvántartás (E-ING), illetve az állami jövedelemadatbázisokhoz való közvetlen banki hozzáférés. Emellett elengedhetetlen lenne a lassú és drága közjegyzői rendszer egy modern, digitális alternatívájának kidolgozása is.