Évekre eladósodnak anélkül, hogy tudnának róla

A probléma felvetődése az új tanév kezdetével teljesen időszerű, ráadásul idén, ha a megszerezhető hitelkeret nem jelentene elég vonzerőt, egyéb eszközöket (például, pólók, frizbi, esetleg iPod) vetnek be csábító erő gyanánt, sőt az ebben a generációban oly népszerű világhálón is "támadást" indítanak.

Egyes adatok szerint míg 1998 során még csupán a diákok 67 százaléka fedezte kiadásait hitelkártyával, addig ma már ez az arány 75 százalékra emelkedett. Mindez még nem jelentene akkora problémát, ha mindkét oldal képes lenne a szituáció megfelelő kezelésére.

Egyes kritikák szerint ugyanis a kártyák kibocsátói a piacon elért versenyhelyzetük megóvása érdekében a diákok tényleges igényeinél jóval magasabb hitelkeretet tartanak rendelkezésükre. Akad olyan kibocsátó, ahol anélkül, hogy a diáknak rendszeres jövedelme volna, akár 10 000 dollárt (1,8 millió forintot) is biztosítanak.

A felsőoktatásban tanulók nagy része persze nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy ekkora adóssággal el tudjon bánni, illetve megfelelően képes legyen annak kezelésére. Sokan nincsenek azzal sem tisztában, hogy egy esetleges nemfizetés milyen káros következményekkel járhat.

A nagyobb kártyatársaságok természetesen vitába szállnak a kritikának hangot adókkal. Így például többek között a Bank of America, a Citibank, a JPMorgan Chase, illetve az American Express is azzal próbálnak meg védekezni, hogy értékes szolgáltatásokat nyújtanak minden egyes diáknak, ügyfelüknek. Sőt mindegyikük úgy gondolja, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diákok tudatában legyenek annak, hogyan lehet felelősségteljesen használni hitelkártyájukat.

A Citibank és a JPMorgan mind alapos tananyagokat, ismertetőket kínálnak diák-ügyfeleik számára, előbbi például tavaly több mint 5 millió ingyenes hitellel kapcsolatos kiadványt osztott ki a diákok, szüleik, illetve tanárok körében.

Egy másik takaró, amit védekezés gyanánt használnak fel odaát, az az, hogy a diákoknak kell teljes felelősséget vállalni tetteikért. A fogyasztóvédők ezzel kapcsolatosan felháborodva adnak hangot tiltakozásuknak, hiszen szerintük egy főiskolás vagy egyetemista számára igazán megterhelő a hitelkártya-szerződés alapos átböngészése, és a feltételek megértése.

Annyi bizonyos, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok hazánkban is a pénzintézetek egyik kiemelt célcsoportját képezik, amelyben természetesen szerepet játszik az itthon egyedüliként jelen lévő diákhitel (Amerikában az állami hitel mellett számos hitelintézet nyújt diákoknak hiteleket).

S az is igaz, hogy nálunk még messze az a szint, mikor elmondhatjuk a lakosságról, köztük a fiatalokról is, hogy elérte a megfelelő pénzügyi kultúra szintjét. Éppen ezt célozná az az intézkedés is, amely középiskolai tantárgyként tekint a pénzügyekre.

A tengerentúli esetek egyik legnagyobb tanulsága mindenesetre az, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minden esetben el kell olvasni a szerződést, az apró betűs részekkel együtt, ha pedig nem értünk valamit, akkor arra rá kell kérdezni, s ebben az esetben nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés.