Albérlet vs. hiteltörlesztés: már megszületett a döntés

A milliós összeget elérő költségek fényében könnyen érthető, hogy miért próbálnak a szülők alternatív megoldást keríteni, megóvva ezzel gyermekeiket a jelentős mértékű adósságtól, melynek visszafizetés minimális törlesztéssel akár 11 évet is igényelhet.

Az ingatlanárak stabil, kétszámjegyű növekedése teremtette meg az elmúlt években azt a lehetőséget, hogy a szülők lakásba fektetve teremtsék elő a megfelelő összeget a diákhitel visszafizetésére.

Egy átlagos 150 ezer font értékű ingatlan ugyanis a 3 év alatt, évi 10 százalékos árnövekedéssel számolva, 45 ezer fontnyi hozamot termel. Ebből pedig bőven juthat a diákhitel visszafizetésére és az ingatlanvásárlással és eladással kapcsolatos költségek fedezésére is.

A szülők ezen igényét a kereskedelmi bankok is hamar felismerték: így születtek meg azok a buy-to-let hitelkonstrukciók, melyek megengedik, hogy a hitelfelvevő saját gyermekének "adja bérbe" a fedezetként felajánlott ingatlant. A szabadon maradt szobák kiadásából pedig könnyen fedezhetővé váltak a törlesztőrészletek.

Egy nemrégiben napvilágra került felmérés eredménye szerint a buy-to-let vásárlók 57 százaléka üdvözölte a családbarát hitelkonstrukciót. Sőt a hiteltermék megfelelő megoldásnak találtatott arra, hogy a szülők ily módon megalapozzák gyermekük jövőjét, már ami az anyagiakat illeti.

A konstrukció életképességét igazolja emellett, hogy a britek 42 százaléka akkor érzi igazán biztonságban a megvásárolt ingatlant, ha abban családtag lakik.

A hazai ingatlanpiac összességében nem teremt hasonló lehetőséget a szülők számára, ennek ellenére nagyon sokan döntenek amellett, hogy az "ablakon kidobott pénznek" ítélt albérleti díjak helyett inkább megkezdik a hiteltörlesztést, melyet az egyetem elvégzése után gyermekük folytathat.

A szabadon maradt szobák kiadásából pedig legalább egy ideig fedezhetik a törlesztőrészletet, így a gyermekük saját lakásában gyakorlatilag "ingyen lakik". Ezzel sok esetben megelőzhetővé válik a diákhitel kényszerűségből való felvétele, a döntést azonban nem az ingatlanárak kétszámjegyű növekedése indokolja, hiszen az utóbbi néhány évben, hazánk esetében, nem ez a jellemző tendencia.