Kétségbeesett mentés zajlik a kiszáradó vasi patakoknál: közel 50 kiló hal már elpusztult + Fotók

A 2026-os aszály hatásai már nemcsak a mezőgazdasági területeken és a kiszáradó kertekben láthatók: a vasi vízfolyások élővilágát is egyre komolyabban veszélyezteti a tartós vízhiány. A Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége szerint több helyszínen már meg kellett kezdeni a veszélybe került halállomány mentését, miközben az elhullott halak összegyűjtése is folyamatos.

A szövetség közlése szerint a Gyöngyös-patak Táplánszentkereszt alatti szakasza a napokban gyakorlatilag kiszáradt. A kisebb patakok és vízfolyások esetében különösen nagy problémát jelent, hogy a víz helyenként már csak kisebb, úgynevezett „böge” jellegű mederrészekben maradt meg, ezekben pedig a halak nagy számban összeszorulhatnak.

A Facebokk- bejegyzés szerint a helyi lakosság a halőrökkel történt egyeztetés után már megkezdte a bajba jutott halak mentését, amelyhez a szövetség munkatársai és önkéntesei is csatlakoztak. A vasszécsenyi malom alatti szakaszon még időben sikerült beavatkozni, és jelentős számú élő halat kimenteni.

A másik oldalon azonban már komoly pusztulás történt: közel 50 kilogramm elhullott halat kellett összegyűjteni. A szövetség beszámolója szerint ezek között nagy számban voltak a Gyöngyös-patakra jellemző domolykók, márnák, sujtásos küszök és fenékjáró küllők, de egyéb fogható és védett fajok példányai is előkerültek. A megmentett halállomány megfelelő elhelyezéséről, az elhullott halak elszállításáról pedig a helyi segítőkkel közösen gondoskodtak.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy a halakat átviszik egy másik tóba

A szövetség külön felhívta a figyelmet arra is, hogy a halmentés nem azt jelenti, hogy a bajba jutott halakat bárki egyszerűen kifoghatja és átteheti egy másik vízbe. A halgazdálkodási és természetvédelmi szabályok szigorú feltételeket határoznak meg a mentésre, az alkalmazható eszközökre, a halak szállítására és arra is, hogy milyen vízterületre kerülhetnek az állatok. Különösen fontos az idegenhonos és inváziós fajok kezelése.

Egy folyóvízi életmódhoz alkalmazkodott halfaj tóba telepítése például nem feltétlenül jelent valódi megoldást. Az amerikai jelzőrákhoz hasonló inváziós fajok másik vízterületre történő áthelyezése pedig kifejezetten káros lehet, mert új élőhelyeken is elterjedhetnek. Ezért a szövetség arra kéri a lakosságot és a horgászokat, hogy ne kezdjenek önálló halmentésbe, hanem ha veszélybe került halállományt látnak, először a hivatásos halőröket vagy a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségét értesítsék.

A Pinka és a Répce még tartja magát

A helyzet nem minden vasi vízfolyáson egyformán súlyos. A szövetség szerint a Pinka és a Répce a nagyon alacsony vízállás ellenére egyelőre még kitart, ugyanakkor a kisebb vízfolyások sokkal sérülékenyebbek. A Gyöngyös-patak állapotát korábban is érzékelni lehetett: júliusban már arról számoltak be, hogy a szombathelyi szakaszon látványosan megcsappant a víz mennyisége, helyenként már bokáig sem ért.

A mostani helyzet azért különösen aggasztó, mert a kisebb patakok nem pusztán vizet vezetnek el: önálló vízi élőhelyek, amelyek számos halfajnak és más vízi élőlénynek biztosítanak életfeltételeket. Ha egy patakmeder tartósan kiszárad, az élőhely egyes szakaszai gyakorlatilag megszűnnek.

Nem egyetlen száraz nyár okozza a problémát

A vasi halmentések az idei, rendkívül száraz időjárás tágabb összefüggésébe illeszkednek. A HungaroMet adatai szerint már 2026 áprilisa is szélsőségesen száraz volt: országos átlagban mindössze 4,1 milliméter csapadék hullott, ami az 1991–2020-as átlag 90 százalékos elmaradása. Ezzel 1901 óta a második legszárazabb áprilist zártuk. A szárazság később sem szűnt meg. A HungaroMet július eleji elemzése szerint a hosszabb távú csapadékhiány már több száz milliméteres volt egyes térségekben, miközben az ország jelentős részén kritikusan száraz talajállapot alakult ki.

Július végén sem javult érdemben a helyzet: a meteorológiai szolgálat szerint a csapadékhiány a délnyugati határszél kivételével mindenütt meghaladta a 100 millimétert a talaj telítettségéhez képest, nagy területeken pedig 130–170 milliméter között alakult. A záporok ugyan helyenként átmenetileg javítottak a helyzeten, de országos, kiadós csapadék híján az aszályt érdemben nem tudták megtörni. A július ráadásul országosan a hatodik legszárazabb július lett 1901 óta: az előzetes adatok szerint mindössze 19,8 milliméter volt az országos átlagos csapadék, szemben a 71,9 milliméteres 1991–2020-as normállal.