Különleges, éneklő bogarak bújtak elő a kertekben: ne bántsd őket, hasznosak lehetnek

A verőköltő bodobács, vagy közönséges verőköltő poloska egy közismert és elterjedt európai poloskafaj, amely nevével ellentétben nem a bodobácsok rokona, hanem a verőköltő poloskák családjának tagja. Viszont, még mielőtt megijednénk, fontos tudni, hogy ez a faj koránt sem olyan kártékony, mint a kellemetlen szagú, zöld és barna társaik.

Mit érdemes tudni a bodobácsokról?

A verőköltő bodobács Közép- és Dél-Európában a legelterjedtebb, de fellelhető Kelet-Európában is egészen az Urál hegységig. E közismert kis rovar háta piros alapszínű, melyet jellegzetes fekete mintázat díszít, így például a félfedőkön egy-egy fekete kör alakú folt díszlik. A félfedők alatt látszó potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. A faj feje és alsó oldala fekete. Szárnyainak fejlettsége egyedtől függ. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm.

Jellegzetessége, hogy a poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, illetve nem is csíp. Külön érdekessége, hogy repülni viszont nem tud.

A tavasz folyamán gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozíciót” fölvett egyedek. Az összeragadt állapot jóval a párzás után is fennmarad, a hím egyedek ezzel a módszerrel próbálják elkerülni, hogy a nőstények más hímekkel is párosodhassanak. Közelükben nem ritkán számos fiatal egyed is található. A talajba és avarba rakott, fekete petékből kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál. A kifejlett verőköltő bodobács a talajba ásva telel át, majd a következő évben az 50-60 pete lerakását követően elpusztul. Addig mályva- és hárstermések nedvtartalmát szívogatja hosszú szipókájával. Élettartama 1-1,5 év.

Fontos még tudni róla, hogy a verőköltő bodobács nem tartozik a kártékony rovarok közé.

Telelőhelyet keresve mozognak tömegesen, a házfalakon, járdákon és párkányokon pedig rendszeresen megtelepszenek a napsütésben. Táplálékuk elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszik a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is. Habár táplálkoznak a fent említett növényekkel, nem kártevők, hanem inkább hasznos rovarok, eltakarítják ugyanis a hulladékokat, és olykor az apró rovarok, hernyók, giliszták nedveit szívogatják.

Van, ami énekelni is tud?

A vörösfoltos bodobács vagy lovagbodobács a rovarok osztályának félfedelesszárnyúak rendjébe, ezen belül a poloskák alrendjébe és a bodobácsok családjába tartozó faj. Megjelenését érdemes szem előtt tartani, hogy ne keverjük össze hasonló társaival. Ez a faj 1-1,2 centiméter hosszú. Igen feltűnő, vörös-fekete rajzolatú poloska, tökéletesen kifejlődött szárnyakkal és hosszú, erőteljes lábakkal. A vörösfoltos bodobács ismertetői: feje vörös és fekete, az előhát vörös, elülső és hátulsó szegélye fekete rajzolatú, a hártyán kerek fehér folt található. Így a verőköltő bodobácstól könnyen megkülönböztethető ezzel a folttal.

A vörösfoltos bodobács élőhelye a száraz gyepek, de napfényes erdőkben, cserjésekben és gyomtársulásokban is előfordul. Gyakran tartózkodik a méreggyilkon, de más mérgező növényen is megtaláljuk. A rovar növényi nedvekkel táplálkozik. Különlegessége, hogy

az állat különféle hangokat ad, melyek azonban olyan gyengék, hogy az ember alig hallja meg. „Énekét” udvarláskor adja elő, és így rokon fajokkal való téves párosodásokra nem kerülhet sor.

Mire bukkanhatunk még tavasszal a kertekben?

A Balcony Garden Web cikke szerint, tavasszal több hasznos kerti rovar is előbújik, így érdemes rájuk figyelnünk. Noha, elsőre sokszor megijedünk tőlük, semmiképp se bántsuk őket, hiszen sokkal hasznosabbak, mint azt gondolnánk. Nézzük is meg, melyek ezek!

1. Imádkozó sáska

Az imádkozó sáska előszeretettel eszik tökféléket, bogarakat, levéltetveket , szöcskéket, tücsköket, legyeket és más rovarokat, így a növények biztonságban vannak a kertben.

2. Méhek

A méhek a növények növekedésének életciklusának lényeges részét képezik, és a legfontosabb beporzók. Miközben a virágok nektárjával táplálkoznak, beporozzák azokat is.

3. Katicabogár

A katicabogarak kártevőkkel táplálkoznak, és káros rovarok ezreit falják fel, például levéltetveket, fehérlegyeket, pikkelyeket, tetveket és más gyakori kártevőket.

4. Pillangók

A pillangók virágokon ülnek, nektárral táplálkoznak, és virágport hordoznak, hogy beporozzák a többi virágot, hogy új magvakat és gyümölcsöket hozzanak létre, és ösztönözzék a növényeket a növekedésre.

5. Fátyolkák

A levéltetvek és fehérlegyek első számú pusztítói, mind lárva-, mind kifejlett állapotukban.

6. Szitakötők

Ezek a jótékony rovarok más repülő rovarokat és kártevőket zsákmányolnak, mint például szúnyogok, legyek, lepkék, fehérlegyek, gyümölcslegyek és lárváik.

7. Giliszták

A giliszták tápanyagokkal látják el a növényeket és javítják a talaj porozitását. Szellőztetik a talajt és szabályozzák a pH-t is.

8. Poszméhek

A poszméhek nagy, kedves, méhszerű szőrös beporzók. Beporozzák a növényeket és nektárral táplálkoznak.

9. Pókok

A pókok legtöbbünk számára hátborzongatóak, de ők az egyik leghasznosabb rovar a kertben, mivel szúnyogokat, legyeket, tölcséreket, hangyákat, levéltetveket és sok más kártevőt zsákmányolnak.

10. Futóbogárfélék

Ezek a bogarak éjszakai vadászok, akik megeszik a kártevő rovarokat, hernyókat és azok tojásait, amelyek megtámadják a növényeket.