Elkeserítő valóság: küszködnek a magyar termelők, hogy lesz így olcsó hazai áru a boltokban?

Elsősorban a fogyasztót kell kiszolgálni

2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz – az egész importellenesség ennyi idő után védhetetlen. Általánosságban lehúzni az importot, és azt állítani, hogy kizárólag a magyar élelmiszer a jó, fura hozzáállás, tette hozzá.

Amit itthon termelnek, annak rövidebb a szállításai útvonala, frissen, esetleg tartósítás nélkül juthat el a boltokba – ez versenyelőny. Ám a költségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.

A magyar termelőknek meg kell találniuk, hogyan tudnák olcsóbban, gazdaságosabban termelni mindazt, amit eddig termeltek. Ha pedig ez nem megy, akkor meg kell keresniük, mi mást tudnának olcsóbban és gazdaságosabban előállítani, mint a többiek

– fejtette ki.

Némethné Dr. Pál Katalin szerint részben azért nem versenyképesek a magyar gazdák, mert sokan nem fejlesztenek. Megtehetik ezt, mert akkor is jelentős támogatást kapnak, ha nem gazdaságosan termelnek.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese, Máhr András szerint az EU-s támogatás a szántóföldi termelés irányába tolta el a magyar mezőgazdaságot, ami nem szerencsés. Emlékeztetett, hogy az uniós csatlakozás után pár év alatt értük el a mostani agrártámogatási szintet. Utána volt 7–8 jó év, nem volt aszály, komolyabb károk, így a támogatással együtt elfogadható jövedelem és tartalék is keletkezett.

A tavaly őszi vetés még elfogadható költségszinten ment, az idei tavaszi már horribilis költségű volt, a nyári-őszi munkák pedig még inkább azok lehetnek. Közben a meghirdetett állami gazdatámogatások egy részét visszatartják, kevés az elérhető kedvezményes hitel, a gazdák energiaár-támogatást sem kaphatnak. Nem véletlen, hogy az elnyert pályázatokat is mondják vissza a gazdálkodók, mert nincs miből megfinanszírozniuk az önrészt

Sajnos ma nem igazán versenyképesek a magyar termelők

– értett egyet Máhr András, visszaidézve, hogy a rendszerváltás előtt a magyar mezőgazdaság még az európai élvonalba tartozott, és azóta megelőzött minket Lengyelország. Ennek oka, hogy a magyar mezőgazdaság túlzottan átpolitizált lett, nem a hatékonyság és a versenyképesség a fő szempont, hanem „mindenféle politikai ötletek”. Nagyon erős lett a mezőgazdaságban a támogatásfüggés ahelyett, hogy a piacról, versenyből élés erősödött volna meg.

A földszabályozást kellene először rendbe tenni Máhr András szerint.

Ma milliósra teszik a földtulajdonosok számát, földalapú támogatást pedig (legalább egy hektár föld művelése után) nagyjából mindössze 170 ezren igényelnek. Ettől a magyar mezőgazdaság kiszámíthatatlan, mert bár hosszú távú befektetéseket, fejlesztéseket igényelne, a páréves bérleti szerződések mellett nem éri meg ezeket meglépni – magyarázta.

Fontosnak tartaná, hogy az árutermelőket támogassák diszkrimináció nélkül. Arra célzott, hogy ma Magyarországon a nagybirtokokat és elvileg a kisgazdaságokat támogatják, de közben a mezőgazdasági kkv-k – úgy tűnik – „nem kívánatosak”.

Ami a húsipart illeti, nálunk a vágóhidak nem tudnak igazán gazdaságosan darabolt húst előállítani, mert nincs elég alapanyag. Minél nagyobb ugyanis a gépesítettség, az automatizáltság, annál nagyobb a teljesítmény, hatékonyabb a termelés – feltéve, hogy van hozzá elég alapanyag.

Ma egyetlen olyan korszerű vágóhíd működik Magyarországon, amely hatékonyan tud termelni, a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó mohácsi, de ehhez ők is részben Romániából hoznak húst.

Megemlítette, hogy a malomiparban is vannak jó fejlesztések – léteznek már olyan malmok, amelyek többmegyényi búzatermést tudnak például feldolgozni.

Élelmiszeripari nehézségek

Az élelmiszeripar szerencsétlen helyzetben van, beszorulva a magas hazai alapanyagárak, a változó hazai alapanyag-minőség, illetve a korlátozott fizetőképes kereslet közé, amely a kereskedők részéről nyomott árelvárásokban jelentkezik. Plusz nem is kapnak annyifajta támogatást, mint a termelők. Ezért elég nehéz, mondhatni reménytelen a helyzetük Némethné Dr. Pál Katalin szerint.

A húsipar, a húsfeldolgozás kifejezetten termelési típusú támogatást nem kap – mondta el a Hússzövetség elnöke, Éder Tamás. Gazdaságfejlesztési pályázatok előfordultak, de az élelmiszeripar és azon belül a húsipar is nagyon le volt maradva az elérhető támogatások nagyságát nézve az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasághoz és más iparágakhoz képest is.

A húsipari szereplők döntő többsége versenyképességi problémákkal küzd, le vannak maradva az európai átlaghoz képest.

Ennek szerinte éppen az az oka, hogy az elmúlt két évtizedben nem állt rendelkezésre megfelelő forrás azokhoz a technológiai fejlesztésekhez, amelyekkel javítható lett volna a versenyképesség. Az iparág korábban nemigen kapott fejlesztési forrásokat, a keletkezett jövedelem pedig szintén nem tette finanszírozhatóvá a szükséges fejlesztéseket

– mondta Éder Tamás.

Ezen túl gond az is, hogy a fejlesztési forrásokkal kapcsolatban sokan elbizonytalanodtak a gazdasági helyzet (például a hitelkörnyezet, az energiaköltségek, a bérigények, az építési költségek növekedése) miatt. Akik pályázati forrásból terveztek fejleszteni, és el is nyerték a támogatást, azok között vannak akik kivárnak most, nem vágnak bele, mert rengeteg a kérdőjel még akkor is, ha érdemi támogatási ígérettel bírnak.