Döbbenet, mennyi eljárás zajlik Magyarország ellen: súlyos örökséggel kel megküzdenie a Tisza-kormánynak

Bár a kötelezettségszegési eljárások elsőre pusztán technikai jogvitának tűnhetnek, valójában mélyen érintik a hazai intézményrendszert a környezetvédelemtől kezdve a piacszabályozáson át egészen az igazságügyig. A legtöbb uniós tagállam igyekszik ezeket a vitákat gyors jogszabály-módosításokkal és kompromisszumokkal rendezni. Az elmúlt időszakban azonban a távozó magyar kormány kifejezetten konfliktusos viszonyt alakított ki az Európai Bizottsággal.

A konfrontáció legfájdalmasabb eredménye az Európai Unió Bíróságának menekültügyi ítélete nyomán kiszabott 200 millió eurós átalánybírság. Ez az összeg mindaddig napi egymillió eurós kényszerítő bírsággal növekszik, amíg a hazai jogszabályok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak. Az új vezetés számára ez az első számú tűzoltási feladat. A késlekedés itt már nem elvi kérdés, hanem szó szerint égeti a költségvetés pénzét, hiszen a büntetés a korábbi vezetés makacsságát árazza be.

A pénzügyi nyomás mellett jelentősek azok az ügyek is, amelyek az ország politikai megítélését és alapjogi helyzetét érintik. Ilyen például a szuverenitásvédelmi, valamint a gyermekvédelminek nevezett törvénycsomag. Ezekben az esetekben a vita már túllépett a puszta jogharmonizációs kérdéseken. Az uniós intézmények szerint az intézkedések az Unió alapértékeit, a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a jogbiztonságot is sértik. Az ilyen feszültségek feloldása nem intézhető el egyszerű jogászi finomhangolással, hanem érdemi politikai korrekciót követel.

Külön kategóriát képviselnek a gazdaságpolitikai és piaci beavatkozások. Az építőanyag-piac korlátozása, az extra bányajáradékok kivetése, a külföldi láncokat sújtó kiskereskedelmi különadó, vagy éppen a 35 évre szóló autópálya-koncesszió mind ilyen intézkedések. Az uniós jog szerint ezek a lépések torzítják a versenyt és sértik az egységes belső piac szabályait. Bár rövid távon költségvetési bevételt hoztak, vagy bizonyos hazai szereplők helyzetét erősítették, hosszú távon rontják a befektetői környezetet, ráadásul súlyos szankciókhoz vezethetnek.

A listán látszólag egyszerű adminisztratív mulasztások és környezetvédelmi hiányosságok is szerepelnek. A levegőminőség tartós romlása, különösen a szálló por határértékének túllépése miatt indult eljárás például szintén a pénzbírság kiszabásának szakasza felé halad. Ugyanilyen drága hiba az uniós irányelvek késedelmes vagy hibás átültetése a hazai jogba. A visszaélés-bejelentők védelméről szóló irányelv implementációjának csúszása miatt Magyarország már kapott egy 1,75 millió eurós bírságot. Ez jól mutatja, hogy az Európai Bizottság egyre gyorsabban követel azonnali anyagi szankciókat az ilyen jellegű mulasztásokért is.

Az új kormány számára a legsürgetőbb lépés a politikai dac feladása és egy rangsorolt kárenyhítési stratégia megalkotása. Egy különálló, világos felelősségi körökkel rendelkező válságkezelő rendszer felállítására van szükség. Az abszolút prioritás a napi egymillió eurós kényszerítő bírság azonnali megállítása. Ezt az Európai Unió Bírósága által már ítélettel lezárt ügyek gyors rendezésének kell követnie. Harmadik lépésként pedig a még korai fázisban lévő, bizottsági szakaszban tartó vitákat érdemes lezárni, amíg olcsóbb a megegyezés. Bár az uniós viták a magyar közéletben gyakran elvont szuverenitási harcként jelennek meg, a valóságban mindennapi, forintokban is kifejezhető, súlyos károkat okoznak az országnak.