Kegyetlen csapás közeleg: tényleg belerokkanhat a Mol, ha végleg elzárják az orosz olajat?

A háború kitörése előtt a Mol kőolajbeszerzéseinek 78 százalékát adta az orosz forrás. Ez az arány az inváziót követően nemhogy csökkent volna, hanem hamar 90 százalék fölé emelkedett. Bár a pozsonyi finomítóban a szigorodó uniós exportkorlátozások miatt az utóbbi időben vissza kellett fogni ezt a hányadot, a százhalombattai üzemben ezzel párhuzamosan csúcsra járatták az orosz olaj feldolgozását. Ennek eredményeként tavaly év végén és idén januárban már szinte kizárólag orosz kőolaj érkezett Magyarországra. A folyamatnak végül a Barátság kőolajvezeték elleni támadás és az ebből fakadó januári leállás vetett véget.

A Mol és a magyar kormány sokáig elsősorban technológiai okokkal magyarázta a magas kitettséget. Érvelésük szerint a hazai üzemeket az orosz Ural kőolajkeverék feldolgozására tervezték. Emellett az alternatívát jelentő horvátországi Adria-kőolajvezeték kapacitása szűkös, a tranzitdíja pedig túlságosan magas.

A korábbi vállalati nyilatkozatok alapján idén már el kellene érni a teljes technológiai rugalmasságot. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója azonban elismerte, hogy a technológiai adottságok mellett a legfőbb érv valójában az ár. Az orosz olaj ugyanis jelentősen olcsóbb a világpiaci alternatíváknál, így komoly anyagi érdek fűződik az importjához.

Ezt az árelőnyt a háború kitörése után megugró árkülönbözet teremtette meg a Brent és az Ural típusú kőolaj között. Ebből az árelőnyből a hazai autósok az egykori üzemanyagárstop kivezetése óta semmit sem éreznek. A magyarországi üzemanyagárak ugyanis meghaladják a régió több, orosz olajról már függetlenedett országának árait.

A cégcsoportnak és az extraprofitot megadóztató államnak ugyanakkor ez hatalmas bevételt jelentett. A piaci és kereskedelmi adatok alapján kiszámolható a tényleges nyereség. A Mol 2022 és 2025 ősze között, a befizetett különadókat is levonva, nagyságrendileg 800 milliárd forint többletnyereséget realizált az olcsó orosz nyersanyagon.

Ez a hatalmas összeg még a Mol méreteit tekintve is rendkívül jelentős. Az adatokból jól látszik, hogy az olcsó orosz kőolaj nélkül a vállalat jövedelmezősége elmaradna a régiós riválisokétól, például az osztrák OMV-től vagy a lengyel PKN Orlentől. Az orosz forrásokkal megtámogatott eredmények ellenére a Mol eszközarányos nyeresége alacsonyabb volt, mint a nagyobb versenytársaké. Az orosz árelőny elvesztésével ez a szakadék csak tovább nőne.

A jövőt illetően a legfontosabb kérdés a szankciós mentességek sorsa. Bár a magyar kormány továbbra is kitartana az orosz import mellett, az Európai Bizottság várhatóan 2027 végére tűzi ki a teljes leválás határidejét. Ha a Mol kénytelen lesz teljes egészében áttérni a tengeri beszerzésekre, az jelentősen rontani fogja a pénzügyi mutatóit. Ezt a visszaesést csak úgy kerülheti el, ha a cégvezetés eddig rejtett, belső hatékonysági tartalékokat tud mozgósítani.

Címlapkép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA