Növekvő energiaárak, bezárások, elhalasztott beruházások: a túlélésért küzd a fém- és acélipar

Miközben az európai acél- és fémipar versenyképessége az energiaárak, a globális túlkapacitás és a zöld átállás költségei miatt egyre nagyobb nyomás alá kerül, a folyamatok már Magyarországon is közvetlenül érzékelhetők. Tény, hogy a hazai ipar szerkezete erősen feldolgozóipar-központú, annak hozzáadott értéke 2024-ben a GDP mintegy 15-16 százalékát adta, ami az uniós átlagnál magasabb arány. És bár nem tartozunk a legnagyobb európai fém- és acélipari termelőkhöz Európában, de a hazai cégek fontos szereplői a regionális ipari láncoknak. A nyersacél-termelés az utóbbi években nagyjából félmillió tonna körül alakult.

Az ágazat gazdasági jelentőségét az exportadatok is alátámasztják:

Magyarország több mint 1,2 milliárd dollár értékben exportált vas- és acéltermékeket 2024-ben, ami azt mutatja, hogy a szektor a hazai ipart kiszolgálása mellett a nemzetközi ellátási láncokba is integrálódik.

Az Eurostat adatai alapján Magyarországon az alapfémgyártás (a hivatkozott adat a Manufacture of basic metals kategóriára vonatkozik) területén nagyjából 390-410 vállalkozás működött az utóbbi években, ám az ágazat piaci mérete az elmúlt években mérsékelten csökkent.

Ez a kategória tartalmazza:

• a vaskohászatot és acélgyártást,
• az alumínium-, réz- és egyéb alapfém-előállítást,
• az öntödéket és félkész fémtermékek alapgyártását.

A TEÁOR rendszerben ezek az alapfémipar magját jelentik, és a hivatalos statisztikákban külön kezelik őket a későbbi fémfeldolgozó ipartól (például fémszerkezet-gyártás, gépalkatrészek), amely ennél jóval több céget foglal magában. Ha tehát a teljes fémipari értékláncot (fémfeldolgozás, gépalkatrész-gyártás, autóipari beszállítók egy része, stb.) is beleszámítjuk, a vállalkozások száma nagyságrendekkel magasabb. Ez viszont már egy másik statisztikai kategória.

Csökken az európai acéltermelés

Az acél- és fémipar stratégiai ágazat, hiszen számos kulcsipar, köztük az autógyártás, a gépipar, az építőipar, a védelmi ipar, a digitális infrastruktúra vagy az energetika alapanyag-ellátása függ tőle. És igen. Az acél, az alumínium, a réz vagy a nikkel az Európai Unió gazdasági biztonsága és társadalmi stabilitása szempontjából szintén kritikus szerepet tölt be. Nem véletlen, hogy a globális verseny egyre élesebb. Európa részesedése a világ acéltermeléséből az elmúlt évtizedben azonban 7-8 százalékra csökkent. Az európai acéltermelés 2017 és 2023 között 160 millió tonnáról 126 millió tonnára csökkent, a kapacitáskihasználtság pedig mintegy 65 százalék, ami hosszú távon gazdaságilag nem fenntartható.

Az egekbe szökő energiaárak, a tisztességtelen kereskedelem és a zöld átállás elégtelen támogatása egzisztenciális veszélybe sodorja Európa acél- és fémiparát. Ha elveszítjük ezt az ágazatot, többet áldozunk fel, mint a termelést. Feláldozzuk ipari régióink gerincét, számtalan minőségi munkahelyet és Európa stratégiai autonómiáját

– hangoztatta Előadó Guillermo Peláez Álvarez, Asztúria regionális pénzügyminisztere, igazságügyminisztere és európai alapjaiért felelős minisztere a Régiók Európai Bizottságának (CoR) plenáris ülésén, amelyen a Pénzcentrum is részt vett.

Az Európai Bizottság acél- és fémipari cselekvési terve szerint az ágazat jelentős környezeti és ipari súlyát jelzi, hogy a fémipar az EU teljes üvegházhatású-gáz-kibocsátásának mintegy 8,1 százalékáért felel. Az elmúlt években azonban már kézzelfogható a leépülés veszélye, hiszen egyes vállalatok tízezres nagyságrendű elbocsátásokat jelentettek be, miközben beruházások maradtak el és több üzem bezárt vagy csődbe ment.

Az európai acél- és fémipari cselekvési terv egy átfogó stratégia az uniós acél- és fémipar versenyképességének és fenntarthatóságának fokozására. A dokumentum hat fő pillérre összpontosít:

• megfizethető tiszta energia biztosítása,
• a kibocsátásáthelyezés megelőzése,
• a körforgásos gazdaság előmozdítása,
• az ipari kapacitások védelme,
• az ipari munkahelyek megerősítése és
• a beruházások kockázatának csökkentése.

Veszélybe sodorják a munkahelyeket

Üzembezárások és beruházások elhalasztása már most is érzékelhető, és ezek különösen súlyosan érinthetik azokat a régiókat, amelyek gazdasága hagyományosan a nehéziparra épül. Az acél- és fémipar hanyatlása tehát veszélybe sodorja a munkahelyeket, de az ellátási láncok biztonságát is gyengíti.

Az acélipar stratégiai fontosságú Európa autonómiája szempontjából, de elengedhetetlen a gyors fellépés az energiaköltségek terén. Vezető piacokra van szükség a zöld termékek számára, valamint erős eszközökre a tisztességtelen verseny és a külföldi túlkapacitás ellen. Támogatnunk kell a beruházásokat és meg kell őriznünk a versenyképességet annak érdekében, hogy az acélgyártás Európában maradhasson, miközben előmozdítjuk a dekarbonizációt és gazdaságunk növekedését

– mondta Giorgio Gori, az Európai Parlament képviselője és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság alelnöke.

A helyi és regionális vezetők ugyanakkor rámutattak egy sor egymással összefüggő kihívásra, amelyek kezelése kulcsfontosságú a zöld és versenyképes jövő biztosítása érdekében Európa ipari régióban. Ahogy azt a felszólalók hangsúlyozták, az európai üzemek életképességét kereskedelmi konfliktusok és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok veszélyeztetik. Eközben a globális acélipari túlkapacitás és a szén-dioxid-szivárgás szintén komoly problémákat okoz, mivel a vállalatok gyengébb éghajlati szabályokkal rendelkező országokba helyezik át a termelést.

A Régiók Európai Bizottságának tagjai ezért erősebb kereskedelmi védőeszközöket, megerősített szén-dioxid-kibocsátási határkorrekciós mechanizmust és a fémhulladék exportjának korlátozását követelték az erőforrások és a munkahelyek védelme érdekében. Azt is hangsúlyozták, hogy az európai alacsony szén-dioxid-kibocsátású acél és fémek iránti keresletet közbeszerzés és egy uniós szintű „zöld acél” címke révén érdemes növelni.