Kiderült: eztért ér másfélszer többet egy tolnai szavazó voksa, mint egy budapestié

A jogalkotó eredeti indoklása szerint a választókerületi térkép átrajzolására azért volt szükség, mert a népességmozgások miatt több körzetben tarthatatlanná váltak az aránytalanságok. A törvénymódosítás hatálybalépése ellenére a matematikai tények változatlanok: Tolna vármegyében három választókerület népessége is több mint 20 százalékkal marad el az országos átlagtól. Ez különösen aggályos, mivel a hatályos jogszabályok szerint a 20 százalékos eltérés az a határ, amelynél kötelező lenne a körzetek újraszabása. Hasonló a helyzet Somogy vármegyében is, ahol két körzet lépi át a megengedett tartományt.

Ez az aránytalanság a demokratikus képviselet szempontjából súlyos következményekkel jár. Egy tolnai szavazat súlya jelenleg majdnem 50 százalékkal nagyobb, mint egy budapesti választópolgáré. A fővárosban ugyanis a legnépesebb körzetek létszáma meghaladja a 83 ezer főt, szemben a tolnai 57 ezer körüli átlaggal.

A mandátumok vármegyék közötti elosztása jelenleg érdekes kettősséget mutat. Bár a törvény nem nevesíti, a gyakorlatban alkalmazott kiosztás kísértetiesen egybeesik az úgynevezett Adams-módszer eredményeivel. Ez a XIX. századi eljárás a kisebb vármegyéknek kedvez a nagyokkal szemben. Ez politikai szempontból a kormánypártoknak előnyös, hiszen ők jellemzően a sűrűn lakott központi régiókban (Budapest, Pest vármegye) kevésbé népszerűek. Ezzel szemben a listás szavazatoknál a törvény a D'Hondt-módszert írja elő, amely éppen a nagy pártokat segíti. Bár önmagában mindkét eljárás legitim matematikai modell, a következetlenség és az átláthatóság hiánya kérdéseket vet fel a rendszer hitelességével kapcsolatban.

A Velencei Bizottság ajánlása szerint a választókerületek mérete ideális esetben legfeljebb 10, kivételes esetben 15 százalékkal térhet el az átlagtól. Ennek elérésére és a jelenlegi jogi ellentmondás feloldására a kutatók a Leximin-módszert javasolják. Ez az eljárás nem egy hagyományos osztómódszer, hanem egy optimalizációs algoritmus, amely azt a kiosztást keresi meg, ahol a legnagyobb eltérés a lehető legkisebb mértékű.

A számítások szerint a Leximin-módszer alkalmazásával Tolna és Somogy vármegye egy-egy mandátumot veszítene, míg Budapest és Pest vármegye egyet-egyet nyerne. Az eredmény drámai javulást hozna: Tolnában az átlagos körzetméret emelkedésével az eltérés 18,8 százalékra csökkenne, ami már megfelelne a törvényi előírásoknak.

A választási törvény stabilitást szolgáló rendelkezése miatt – amely tiltja a körzethatárok módosítását a választás évében és az azt megelőző évben – jelenleg egyfajta jogi "senki földjén" vagyunk. Ez a kényszerű szünet azonban lehetőséget teremt egy elvi alapú vitára és a korrekcióra. A cél az lenne, hogy a körzetkiosztás algoritmusát – a listás mandátumokhoz hasonlóan – törvényben rögzítsék. Ha a szubjektív döntések helyét átvenné egy objektív matematikai modell, az hosszú távon garantálná az arányosságot, és elejét venné a politikai manipulációval kapcsolatos vádaknak, megfelelve a nemzetközi ajánlásoknak is. Erre a korrekcióra április végéig van lehetőség, mielőtt a kérdés ismét tisztán politikai játszmává válna.

Címlapkép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA