Ideje mindenkinek felkészülni: drasztikus változások jöhetnek a hitelezésben

Az elmúlt két évtized során tapasztalható eszközár-infláció miatt megközelítőleg 160 billió dollárnyi „papírvagyon” keletkezett a világban - lassú gazdasági növekedés és erősödő egyenlőtlenség mellett -, miközben minden dollárnyi beruházás 1,90 dollárnyi adósságot termelt. A McKinsey Global Institute (MGI), "A jólét és a növekedés jövője egy hajszálon múlik" c. tanulmánya szerint a pénzügyi rendszer mostani bizonytalanságai tartós változást jelezhetnek a világ kölcsönfelvételi, hitelezési és vagyonfelhalmozási folyamataiban.

A jólét és a növekedés jövője egy hajszálon múlik című friss jelentésében az MGI négy forgatókönyvet hasonlít össze az infláció, a kamatlábak és a GDP növekedés szempontjából a 2030-ig tartó időtávban, elemezve ezeknek az ingatlanban, részvényekben és kötvényekben felhalmozott vagyonokra gyakorolt hatásait. A tanulmány része az MGI egyik kutatási programjának, amiben egy általa kifejlesztett eszköz, a „világ vagyoni mérlege” segítségével vizsgálja a világgazdaság növekedését és egyensúlyát.

„Az utóbbi idők zűrzavarai sokkolták a világgazdaságot az évtizedekig tartó papírvagyon- és adósságnövekedést követően. Olyan időszak elé nézünk, amely talán semmire sem hasonlít az elmúlt 20 évből, amelynek során az üzleti élet vezetőinek mostani generációja kialakította a szemléletét” – nyilatkozta Olivia White, a vállalat szenior partnere és az MGI igazgatója. „A lehetséges hosszútávú folyamatok szokatlanul sokfélék lehetnek. Ehhez távlati gondolkodásra és több forgatókönyves tervezésre van szükség: a rövid távú makrokörnyezeti váltásokra adott reakciók már nem lesznek elegendők.”

Egyre erősödnek az infláció állandósulásával kapcsolatos aggodalmak. Ugyanakkor az sem tűnik a legjobb opciónak, ha visszatérnénk a két évtizeden át tapasztalt gyenge beruházási hajlandósághoz, alacsony kamatlábakhoz és bőséges globális megtakarításokhoz, amelyek következményeképpen lassul a GDP növekedése, nőnek az egyenlőtlenségek, és a világgazdaságban felhalmozott vagyonok összege töretlenül emelkedik

– nyilatkozta Jonathan Woetzel, a vállalat szenior partnere és az MGI igazgatója. „Ideális eredményt hozhat, ha a vállalatok és a közszféra vezetői nagyobb volumenű beruházásokkal támogatják a termelékenység gyorsuló javítását, aminek eredményeképpen egy erőteljes GDP növekedés egyszerre járul hozzá gazdaságban felhalmozott vagyonok további emelkedéséhez és ezek egészséges szerkezetéhez.”

A legrosszabb esetben a gazdaságpolitikai szigorítások és a bizonytalanság elmélyülése miatt a felhalmozott vagyonok értéke jelentősen csökkenhet, és csupán az Egyesült Államokban 30 billió dollárnyi papírvagyon semmisülhet meg. Számos hitelből finanszírozott eszköz mélyrepülése fájdalmas hitelállomány-leépítések évtizedét hozhatja el

– állítja Jan Mischke, az MGI partnere. „A termelékenység javítása viszont felgyorsítható, ami jóval sürgetőbb, mint eddig bármikor.”

A legfontosabb megállapítások között említhetjük a következőket:

• Az elmúlt két évtized során tapasztalható eszközár-infláció miatt körülbelül 160 billió dollárnyi „papírvagyon” keletkezett. Lassú volt a GDP növekedés, erősödött az egyenlőtlenség, és minden dollárnyi beruházás 1,90 dollárnyi adósságot termelt. A világ vagyoni mérlegének növekedése a pandémiával tovább gyorsult: 1 dollár összegű nettó beruházásra vetítve 3,40 dollárnyi, új kötvényekbe- és hitelekbe történő befektetés halmozódott fel 2020-21. során.
• A pénzügyi rendszer mostani bizonytalanságai változást jelezhetnek a világ kölcsönfelvételi, hitelezési és értékteremtési folyamataiban. 2022. végére nyilvánvalóvá vált a globális gazdaság működésének és vagyoni mérlegének instabilitása. Csupán 2022-ben a háztartások 16 billió dolláros vagyonvesztést szenvedtek el.
• A lehetséges forgatókönyvek közül három vizsgált lehetőség korántsem ideális: kettő „válaszd ki, mivel mérgezed magad” alternatívát jelent, a harmadik pedig dupla adag mételyt. A „múlthoz visszatérő” forgatókönyv szerint az eszközárak jelenlegi áringadozása időlegesnek bizonyulhat, és a világ vagyoni mérlege újra növekedésnek indulhat, amint a megtakarítások ismét felviszik a meglévő eszközök árfolyamát, és nem áramlanak produktív beruházásokba. A „hosszabban magasabb” forgatókönyv szerint folyamatosan magas infláció és kamatlábak mellett lelassulhat a GDP növekedése, ami az amerikai gazdaságnak az 1970-es évek olajválságát követő állapotára hasonlít. A legrosszabb eshetőség – a „mérleg megütésének” forgatókönyve – esetében inkább úgy festene a helyzet, mint amikor Japánban az 1990-es években szétpukkant az ingatlan- és részvénybuborék, hosszúra nyúló hitelállomány-leépítés és az eszközárfolyamok zuhanása következett be: 2030-ra az amerikai részvények és ingatlanárak a jelenlegihez képest több mint 30 százalékkal csökkenhetnek.
• A „gyorsuló termelékenységjavítás” forgatókönyve messze a legkívánatosabb: ekkor a gazdasági növekedés üteme utoléri, majd lépést tartva követi a vagyoni mérleg emelkedését. Csak ebben a forgatókönyvben ötvöződik a jelentős jövedelem- és vagyonbővülés a mérleg egészséges szerkezetével.
• Nagy a tét. A forgatókönyveknek a gazdaság kibocsátására gyakorolt hatása óriási, viszont a globális vagyoni mérlegben megjelenő változás egy nagyságrenddel még ennél is magasabb lehet. A „mérleg megütése” forgatókönyvben az Egyesült Államok egy főre jutó éves átlagos GDP-növekedése 1,7 százalékkal lenne alacsonyabb a „gyorsuló termelékenység-javítás” esetéhez képest. Ugyanakkor 48 billió dollárral lenne kisebb az USA háztartásainak összvagyona.
• A döntéshozóknak széles látókörrel kell sokféle forgatókönyvre felkészülniük, miközben rendíthetetlen elszántsággal kell igyekezniük a legjobb megoldás elérésére. A termelékenység növekedésének felgyorsításához dacolni kell olyan hátráltató tényezőkkel, mint például a társadalom elöregedése illetve a beszállítói láncok növekvő összetettsége, és jól irányzott beruházásokkal kell realizálni mind a technológia, mind a humántőke értékét. A kocka még nincs elvetve.