Makacsul ellenállunk az euró bevezetésének: vajon mi az oka ennek?

A gazdaságpolitika eurószkepticizmusa ellenére a vállalatok beszerzési, értékesítési döntéseiknél egyre inkább euróban számolnak, miközben tavaly a háztartások megtakarításainak meghatározó része devizába áramlott át – tegyük hozzá, hogy nem feltétlenül a legjobb időzítéssel – vélekedett Nyeste Orsolya az Erste Bank vezető makrogazdasági elemzője a Portfolion.

Az „európozitivitás” meglétét a felmérések is megerősítik. Az Eurobarométer tavalyi felmérése szerint az eurót nem használó uniós országok közül Magyarország kifejezetten pozitívan nyilatkozott az euró kapcsán: átlagosan a válaszadók 69%-a támogatta a közös pénz átvételét. A magyar válaszadók euró iránti lelkesedése nyilván nem független a forintárfolyam teljesítménytől, illetve a jelentős részben ennek következményeként mostanra kialakuló Európa-bajnok magyar inflációtól.

A közös pénz átvétele mégis távolinak tűnik, mivel pillanatnyilag a gazdaságpolitika egyik fontos érve a gyorsabb eurócsatlakozás ellen az, hogy még nem állunk a reálgazdasági felzárkózás olyan szintjén, hogy kockázatok nélkül belépjünk a monetáris unióba. Ez fontos érv valóban, hiszen a 2012-es euróválság idején a déli államok - leginkább Görögország - példája jól mutatta, hogy milyen problémákhoz vezethet, ha egy ország időnek előtte, éretlenül csatlakozik az övezethez.

A fiskális politika rendben tartása egyébként az önálló deviza fenntartása esetében is fontos. Ellenkező esetben az árfolyamot csak magas kockázati prémium biztosításával lehet stabilan tartani, s így reális az a veszély, hogy a magas kamatkörnyezetben nem az euróhoz való csatlakozás, hanem éppen a forinthoz való ragaszkodás lesz a gátja a 90%-os felzárkózási szint elérésének. Ha még ráadásul a közpénzügyeit sem viszi megfelelően, az euró megléte önmagában valóban nem biztosítja a gazdasági stabilitást. A szerző szerint azonban az euró bevezetése mellett még a 2012-es európai válság tanulságai után is több érv szól, mint ellene.