Az életüket kockáztatják ezek a magyar sofőrök: így még elkerülheted a nagyobb bajt

Nem véletlen, hogy a közúti balesetek valószínűsége esős időben átlagosan 30-40 százalékkal növekszik. A flottakezelésben piacvezető LeasePlan összegyűjtötte azokat a jó vezetési gyakorlatokat, amelyek növelhetik az esőben történő vezetés biztonságát.

Esős időben nedvessé válik a burkolat, ami a kerekek tapadását akár a felére is csökkentheti. Az első esőcseppek különösen veszélyesek, ugyanis a földre hullva felverik az út felületén lévő port és szennyeződéseket, amelyek többek között olajat, üzemanyagot és törmeléket is tartalmaznak, így vékony, csúszós réteget képeznek az aszfalton, 5-10-szeresére növelve a féktávot. Alapszabály, hogy amint észleljük az esőt, lassítsunk le, esős időben való tartós haladás esetén pedig maradjunk a megengedett sebességhatár alatt. Minél lassabban megyünk ugyanis, annál jobban tudjuk irányítani a járművet. Esőben és hóban történik a legtöbb ráfutásos baleset, ezért például bizonyos autópálya-szakaszokon is le kell lassítani 100 km/órára, ha nedves az út. Emellett mindig tartsunk kellő távolságot az ellőttünk haladótól, ami abban is segít, hogy elkerüljük a más járművektől, különösen kamionoktól származó vízpermetet, amely ronthatja a látási viszonyokat.

Vizes időben a fékek nem reagálnak olyan gyorsan, mint száraz körülmények között, ezért igyekezzünk minél előrébb tekinteni az úton, és motorfékkel lassítani ahelyett, hogy rálépnénk a fékre. A fékezés, gyorsítás, kormányzás legyen egyenletes, ugyanis a hirtelen manőverek miatt könnyen elveszíthetjük a kontrollt az autó felett. Ugyanakkor mellőzzük a sebességtartó automatikát, hogy teljes mértékben mi irányíthassuk a járművet. Szintén fontos, hogy már előzetesen kezdjünk el fékezni, ami egyrészt biztosítja az időben történő megállást, másrészt a közlekedésben részt vevő más sofőrök számára is lehetővé teszi a gyors reakciót. Ez különösen érvényes kanyarodás előtt, mivel kanyarban történő fékezéskor megcsúszhat az autó fara. Ha ez mégis megtörténik, kormányozzunk az autót ért erő nagyságának megfelelően a csúszás irányába, így visszanyerhetjük a tapadást.

Heves esőben a látási viszonyok jelentős mértékben romlanak: a külső tárgyak körvonalai elmosódottá válnak, az ablaktörlő lapátok nem képesek időben eltávolítani a csapadékot a szélvédőről, a magas páratartalom miatt pedig az ablakok bepárásodnak. Ez megnehezíti az akadályok időben történő észrevételét, ami balesetveszélyes.

Ennek elkerülése érdekében már elindulás előtt állítsuk be a hőmérséklet-szabályzót, hogy ne vezetés közben kelljen a kapcsolókkal babrálni a párásodás megszüntetése miatt. Kapcsoljuk be továbbá a tompított fényszórókat, melyek nemcsak elölről, de a helyzetjelzők és a féklámpák működésével hátulról is biztosítják a láthatóságot. Előzés előtt pedig állítsuk a leggyorsabb fokozatra az ablaktörlő-lapátokat.

Nagy esőzések után az úttesten nem mindig tud a csapadék kellő gyorsasággal elfolyni, ezért összefüggő vízréteg alakulhat ki, amely nagy sebességnél képes megakadályozni, hogy az abroncsok közvetlenül az úttesthez tapadjanak. Ez akkor is bekövetkezhet, ha az aszfalt egyenetlensége miatt nagy pocsolyák állnak benne össze. Ilyenkor az abroncs elveszíti az úttal való érintkezést, és a jármű kormányozhatatlan lesz. Ez a jelenség vízre felúszás vagy aquaplaning néven ismert, amely az autópályákon, gyorsforgalmi utakon gyakrabban fordul elő, mint a vidéki utakon, hiszen itt gyorsabban vezetünk. Az aquaplaning egyik jele, hogy még a szervózott kormány is sokkal könnyebben tekerhetővé válik. Ha ezt érezzük, semmiképpen se lépjünk a fékre, és ne tekerjük el a kormányt, mert amikor ismét talajt érnek a gumik, hirtelen, váratlanul válthat irányt az autó.

Ehelyett vizes útfelületen mindig lassítsunk a vízre felúszás veszélyének mérséklése érdekében. Ha mégis megtörténik az aquaplaning, azonnal vegyük le a lábunkat a gázpedálról, és nyomjuk ki a kuplungot, közben pedig kerüljük a hirtelen kormánymozdulatokat. Ha azonban ütközés vagy súlyos baleset veszélye áll fenn, vészfékezést kell végrehajtani, a legtöbb esetben ugyanis a hátsó kerekek még mindig kellően tapadnak ahhoz, hogy lelassítsák a járművet. Amint az abroncsok újra érintkeznek az úttal és visszanyerik az úttartást, csökkentett sebességgel vezessünk tovább. Erősen vizes úton mindenképpen kerüljük a tempomat használatát, mert magas vízbe futva akár automatikusan is kikapcsolhat, ami hirtelen gázelvételhez vezet. Amikor elhagytuk a hömpölygő vízzel borított útszakaszt, szárítsuk meg a fékeket. Ennek legegyszerűbb módja, ha menet közben néhányszor könnyedén rálépünk a fékpedálra. Figyeljünk arra, hogy a műveletet olyankor hajtsuk végre, amikor meggyőződtünk arról, hogy sem előttünk, sem mögöttünk nincs veszélyes közelségben jármű.