Ez az ország Európa új beteg embere: az egész kontinenst hazavághatja a válságuk

Az idei francia közgazdasági Nobel-díjas, Philippe Aghion "tragédiának" nevezte hazája politikai instabilitását. Franciaország költségvetési gondjai és a pártok közötti patthelyzet egy mélyebb működési zavar következményei: az állam bőkezűen költ, mégsem teljesít hatékonyan.

A francia kormány az OECD-országok között szinte a legtöbbet adóztatja és osztja újra a nemzeti jövedelemből. A francia állampolgárok közel 60%-a több juttatást kap az államtól, mint amennyit befizet. Ez a GDP 5,4%-ára becsült költségvetési hiányhoz vezetett, ami jóval meghaladja az EU 3%-os határértékét.

Miközben az 1% alatti gazdasági növekedés és a növekvő adósságállomány mellett ez a kiadási szint fenntarthatatlan, a magas adók és az állami bőkezűség csökkentette ugyan az egyenlőtlenséget, de nem generált növekedést vagy lehetőségeket. A társadalmi mobilitás stagnál, ahogy a fizikai mobilitás is.

A legújabb hírek szerint a válságot azzal próbálná enyhíteni az állam, hogy újra bevezeti a vagyonadót.

Bár az állam 2023-ban 43 milliárd eurót (a GDP körülbelül 1,5%-át) költött lakhatási támogatásra – ami nagyjából kétszerese az OECD-átlagnak – a helyhez kötött juttatások és a kínálat hiánya olyan régiókban tartja a családokat, ahol kevés a munkalehetőség. Közben több mint 2,7 millióan várakoznak támogatott lakhatásra.

Emmanuel Macron elnök eredetileg azzal az ígérettel került hatalomra, hogy rugalmasabbá és versenyképesebbé teszi Franciaországot. Kezdetben sikerrel reformálta meg részben a munkaerőpiacot, csökkentette a társasági adót és megszüntette a vagyonadót, ami befektetéseket vonzott Párizsba. A 2023-as terve, amely a nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelte volna, mérhető hatással lett volna a költségvetési hiányra.

Macron azonban visszariadt a költségvetés egyensúlyba hozásához szükséges kiadáscsökkentésektől, és nem tudta meggyőzni a közvéleményt a drasztikus reformok szükségességéről. A 2018-as üzemanyagadó-emelés és nyugdíjreform-tervei miatt sok szavazó úgy érezte, hogy ők viselik politikájának terheit. A nyugdíjreformot most felfüggesztették a 2027-es elnökválasztásig, és még azután is nehéz lesz újraéleszteni.

Macron kudarcainak következményei túlmutatnak Párizson. Az euróövezet második legnagyobb gazdaságának instabilitása nyugtalanítja a befektetőket, és aláhúzza, hogy még az érett demokráciák is küzdenek a kormányzással, ahogy a politikai centrum zsugorodik.

A tanulság a mainstream pártok számára kettős: először is, ha a vezetők nem építenek gyorsan konszenzust a hiteles reformok szükségességéről, politikai patthelyzet alakul ki. Másodszor, a bőkezű szociális kiadások önmagukban nem nyerik meg a szavazókat, hacsak nem látnak lehetőséget kilátásaik javítására.

Franciaország továbbra is irigylésre méltó erősségekkel rendelkezik: képzett munkaerővel, világszínvonalú infrastruktúrával és mély ipari bázissal. De politikai vezetők nélkül, akik hajlandók okosabban költeni és szembesíteni polgáraikat a kemény igazságokkal, az ország Európa számára komoly tehertétellé válhat.