Váratlan fordulatot hozhat a kiskereskedelemben a Tisza győzelme: százával nyílhatnak boltok ott, ahol a Fidesz eddig nem engedte

Mint arról korábbi cikkünkben az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára beszámolt, a hazai kiskereskedelem évek óta egyszerre küzd gyenge fogyasztási dinamikával és visszaeső beruházásokkal. Kozák Tamás szerint éppen ezért a Tisza győzelme most új helyzetet teremthet: a szektor szereplői szerint elkerülhetetlen a jelenlegi szabályozási környezet újragondolása, köztük a régóta vitatott plázastop intézményének eltörlése-átalakítása is.

A plázastop esetleges eltörlése ugyanis nem csupán egy technikai deregulációs lépés lenne, hanem a hazai kiskereskedelem egyik legjelentősebb fordulópontja az elmúlt másfél évtizedben. Iparági forrásaink szerint a szabályozás feloldása rövid időn belül több száz milliárd forintos beruházási hullámot indíthatna el, amely nemcsak az ágazatot, hanem az építőipart és a vidéki gazdaságot is érdemben megmozgathatná.

A piaci szereplők egy része ugyanis régóta készen áll a bővítésre, ám a jelenlegi szabályozási környezet ezt érdemben korlátozta. Az egyik nagy hazai diszkontlánc belső számításai szerint például az elmúlt években csak náluk mintegy száz üzlet megnyitása maradt el. Ez nemcsak új boltok építését jelenti: a plázastop a meglévő üzletek korszerűsítését és a jobb lokációkba történő átköltözést is akadályozta, így a hatása jóval szélesebb volt, mint amit a közbeszéd általában feltételez.

A beruházási potenciál nagyságrendje önmagában is figyelemre méltó. Egy üzlet megvalósítása ma jellemzően 500 millió és 2 milliárd forint közötti összegbe kerül, a műszaki tartalomtól és az elhelyezkedéstől függően. Ez azt jelenti, hogy egyetlen lánc esetében is 50–200 milliárd forintnyi elhalasztott fejlesztésről beszélhetünk. Mivel a diszkont szegmens több szereplője is hasonló bővítési szándékokkal rendelkezik, iparági szinten már könnyen több száz milliárd forintos volumen rajzolódik ki, óvatos becsléssel is rövid időn belül akár 500 milliárd forint is megmozdulhatna. De nem elképzelhetetlen ennél jóval magasabb összeg is, pláne, ha kalkulálunk azzal, hogy adott esetleg új lánc is érkezhetne a nyitottabb piac miatt az országba.

Az ún. plázastop-törvény szigorításának lépései (2012-2025) - NAGYÍTÁSHOZ KATTINTS IDE!

Csiki Gergely, a Portfolio lapigazgatója szerint a mintegy 500 milliárd forintos beruházási volumen első ránézésre jelentős tétel, de az értékelése attól függ, milyen bázishoz viszonyítjuk. A magyar GDP körülbelül 87 000 milliárd forint, ehhez képest ez nagyjából 0,5–0,6 százalékos nagyságrend, vagyis makrogazdasági értelemben nem meghatározó súlyú. Ugyanakkor a költségvetés kiadási oldalához viszonyítva – amely nagyságrendileg 30–40 ezer milliárd forint – már 1,3–1,7 százalékos arányt képvisel, tehát fiskális és politikai szempontból is jól látható tétel.

Fontos azonban, hogy ez a volumen nem fordítható le egy az egyben költségvetési hatásra, mivel egy beruházás nem közvetlen állami bevétel vagy kiadás. A fiskális hatás jellemzően közvetett: az áfán, a foglalkoztatáson és a járulékokon keresztül jelenik meg, miközben a források döntő része a vállalati szektorban realizálódik

– emelte ki Csiki Gergely, aki azt is hozzátette, hogy éppen ezért egy ilyen nagyságrendű beruházási hullám önmagában nem mozdítja meg érdemben a költségvetési egyenleget, viszont közvetett módon javíthatja az üzleti bizalmat és a gazdasági aktivitást, ami idővel szélesebb adóalapon keresztül már érezhetőbb költségvetési hatásokhoz vezethet.

Az ún. plázastop-törvény folyamatos szigorításával sorra szűntek meg a láncok fejlesztési lehetőségei - NAGYÍTÁSHOZ KATTINTS IDE!

Fontos ugyanakkor, hogy a piac nem egységes. Míg a diszkontláncok kifejezetten terjeszkednének, más szereplők az elmúlt években inkább racionalizálták hálózatukat. Egy nyitottabb szabályozási környezet azonban számukra is lehetőséget teremtene: nem feltétlenül új üzletek nyitására, hanem jobb lokációk keresésére, hatékonyabb működésre. A plázastop tehát nemcsak a növekedést fogta vissza, hanem az alkalmazkodást is.

Hiába kérték, fideszes önkormányzatok sem kaptak Aldit, Lidlt, Pennyt

A szabályozás egyik kevésbé látványos következménye az ingatlanpiacon jelent meg. Mivel új, kifejezetten kereskedelmi célú fejlesztések alig valósulhattak meg, a láncok kénytelenek voltak meglévő funkciójú ingatlanok között versenyezni. Ezekért a helyszínekért az átlagos piaci szintnél magasabb bérleti díjakat fizettek, miközben sok esetben kompromisszumos megoldások születtek. Iparági várakozás szerint a piac megnyitása nemcsak új beruházásokat hozna, hanem az ingatlanárakat is racionalizálná, ami önmagában tovább ösztönözné a fejlesztéseket.

A keresleti oldal mindeközben nem hiányzott. Iparági szereplők visszajelzései szerint az elmúlt években számos önkormányzat – politikai hovatartozástól függetlenül – kifejezetten kezdeményezte új üzletek nyitását, amelyek visszautasításáról ugyanaz az egy ember döntött odafent. A helyi igények tehát sok esetben egyértelműek voltak, a beruházások mégis elmaradtak, mert a döntések központi szinten elakadtak. Ez különösen a kisebb városok és járásközpontok esetében jelentett problémát, ahol az élelmiszerellátás fejlesztése gyakran kulcskérdés.

Ebből következik, hogy a kiskereskedelmi beruházások túlmutatnak a szűken vett üzleti szempontokon. Egy új üzlet nemcsak munkahelyeket teremt, hanem javítja az ellátást, növeli a települések vonzerejét, és stabil keresletet biztosít a beszállítóknak. A modern láncok kínálatának ugyanis döntő része hazai forrásból származik (a diszkontok kínálatának több mint 80%-a, ami a sajátmárkáés termékek esetében inkább 90% feletti), így a szektor bővülése közvetve a magyar élelmiszeripart is erősítheti.

Ez a tényszerűségtehát szembemegy azzal a gyakran hangoztatott politikai narratívával, amely a hazai láncok erősítését a magyar termékek arányának növelésével köti össze. A piaci szereplők szerint a nemzetközi láncok működése ma már szorosan integrálódik a helyi gazdaságba: hazai beszállítókkal dolgoznak, és sok esetben exportlehetőséget is biztosítanak számukra. A vita így inkább a verseny és a szabályozás kérdéséről szól, mintsem nemzetgazdasági identitásról.

Hónapokon belül tömegével indulhatnának be a fejlesztések

A beruházások elmaradásában a plázastop mellett más tényezők is szerepet játszottak. Az ágazatot terhelő különadók, az árrés-szabályozás és egyéb intézkedések együttesen jelentős forrásokat vontak ki a szektorból. Mindez egy olyan piacon történt, ahol a profitmarzsok eleve alacsonyak, jellemzően 1–3 százalék között alakulnak. Iparági szereplők szerint ezek a terhek közvetlenül a beruházási képességet csökkentették: a felszabaduló források jelentős része fejlesztésekben jelenne meg, ha a szabályozási környezet enyhülne.

EZ IS ÉRDEKELHET

„Ez tüdőlövés a költségvetésnek”: a Tisza győzelme hozhatja vissza a valódi akciókat a magyar boltokba

Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint szükség lenne egy olyan államigazgatási szereplőre – akár államtitkárságra –, amely koordinálja az ágazatot.

A kiskereskedelem sajátossága, hogy viszonylag gyorsan képes reagálni a változásokra. Ahol már rendelkezésre állnak a telkek és a tervek, ott akár hónapokon belül elindulhatnak a beruházások, és egy-két éven belül új üzletek nyílhatnak. Más esetekben – különösen új piaci szereplők belépésekor – hosszabb előkészítési idővel kell számolni. Iparági vélemények szerint ugyanakkor a szabályozási környezet javulása önmagában is erős jelzés lehet a befektetők számára, és új láncokat is Magyarországra vonzhat.

Plázastop: NEM / Kiszámítható szabályozás: IGEN!

A plázastop esetleges eltörlése/módosítása így összességében olyan lépésnek tűnik, amely közvetlen költségvetési ráfordítás nélkül képes lenne élénkíteni a gazdaságot. A kérdés az, hogy a döntéshozók élnek-e ezzel a lehetőséggel, és felszabadítják-e azt a beruházási potenciált, amely az iparági szereplők szerint már évek óta készen áll a megvalósításra.

Végezetül fontos kiemelni, hogy iparági forrásaink szerint a kiskereskedelmi szereplők alapvetően nem a szabályozás léte ellen emelnek kifogást: a világos, előre rögzített és szakmailag indokolt feltételek – például településképi, közlekedési vagy infrastrukturális elvárások – kiszámítható keretet adnak a beruházásoknak, és ezekhez a piac alkalmazkodni tud.

A problémát sokkal inkább az jelenti, amikor a döntések nem átlátható, egységes szabályrendszer alapján születnek, hanem eseti, nehezen követhető módon. Ilyen környezetben a beruházók kockázata jelentősen megnő, ami visszafogja a fejlesztési kedvet. Az iparági álláspont szerint tehát nem a korlátok eltörlése önmagában a cél, hanem egy olyan szabályozási rendszer kialakítása, amely egyértelmű, betartható és minden piaci szereplő számára kiszámítható.