Így trükközik a divatipar: emberek millióit verik át ezekkel a számításokkal

A divatiparban egyre több vállalat foglalkozik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, ám ennek értékelése bonyolult feladat. A ruházati termékek előállítása során számos lépésben keletkeznek kibocsátások, amelyek a nyersanyagok beszerzésétől a fogyasztókig terjedő ellátási lánc minden szegmensét érintik. Azonban a kibocsátási adatok összehasonlítása és értékelése nehézségekbe ütközik, mivel a vállalatok gyakran változtatják a számítások módszertanát, ami összevethetetlenné teszi az adatokat.

Példaként említhető a PVH Corp., amely jelentős kibocsátáscsökkenést mutatott ki, de csak a számítási módszer megváltoztatása miatt. Hasonlóan, más vállalatok is csak részben vagy késve kezdtek el foglalkozni közvetett kibocsátásaikkal. A Bloomberg Green által vizsgált 38 nagy bevételű nyugázati vállalatból csak 20 felelt meg bizonyos elemzési kritériumoknak, és ezen belül is csak 11 jelentett kibocsátáscsökkenést.

A divatipar szén-dioxid-kibocsátásának nagy része az úgynevezett Scope 3 kategóriából származik, amely magában foglalja az ellátási láncból eredő közvetett kibocsátásokat. Ennek ellenére sok cég még mindig nem határozza meg pontosan ezen kibocsátások mértékét vagy nem teszi közzé az adatokat. A Scope 3 jelentőségét tekintve fontos lenne egy átfogóbb és következetesebb adatszolgáltatás és -értékelés.

Néhány vállalat már lépéseket tett a fenntarthatóság irányába, például anyagcserékkel vagy energiahatékonyabb gyártási folyamatokkal próbálkoznak. Egyesek sikeresen csökkentették Scope 3 kibocsátásaikat azáltal, hogy alternatív anyagforrásokra váltottak vagy javították beszállítóik energiahatékonyságát.

Azonban ezek a változtatások gyakran drágák és korlátozottan elérhetőhetők.

A divattermékek körforgásos gazdaságba való beillesztése újabb célkitűzés, amely hosszú távú megoldást ígérhet az iparág éghajlati hatásainak csökkentésére. Azonban ezek a törekvések még korai stádiumban vannak, és szembesülnek akadályokkal, mint például a viszonteladás nyereségességének hiányosságai vagy az újrahasznosított anyagok korlátozott rendelkezésre állása.

Az előrehaladást nehezíti továbbá az önkéntes alapú jelentéstételi rendszerek hiányosságai és az adatközlési módszertanok következetlenségei is. A jövőben várhatóan növekedni fog a szabályozói nyomás a pontosabb és átfogóbb kibocsátási adatszolgáltatás irányába, ami segíthet jobban felmérni és ösztönözni az iparági előrehaladást.

Összegezve, bár egyes divattermék-gyártók már elköteleződtek amellett, hogy csökkentsék üvegházhatású gáz-kibocsátásaikat és javítsák fenntarthatóságukat, az iparági előrehaladást jelenleg akadályozza az adatközlési gyakorlatok következetlensége és bizonyos technológiai és piaci korlátok. Az ágazaton belüli változáshoz koordinált erőfeszítésekre van szükség mind a vállalati stratégiai döntéseknél, mind pedig a szabványosított jelentéstételi keretrendszerek kidolgozásánál és alkalmazásánál.