Lehullt a lepel Gyurcsány titkáról

"Újra és sokadszor megpróbálom rögzíteni a tényeket. Tízből, kilenc esetben a bejegyzés nem írásban készül, hanem egy kis digitális diktafonra diktálom a szöveget a parlamenti dolgozószobámban fel és alá járkálva. De ha például Brüsszelben vagyok, vagy korán reggel vidékre indulunk és autóban kell elkészíteni a bejegyzést, akkor én magam írom be laptopba a szöveget és erről vezeték nélküli hálózatra kapcsolódva küldöm tovább.

Mindig, minden esetben, ha diktáltam a blogot, akkor ezt a titkárságom legépeli. Nem változtatva a szóbeliség fésületlenségén, nem stilizálva, csak egy nyers leiratot készít. Innentől kettéválnak az események. Ha úgy gondolom, hogy valami miatt nagyon kényes, amit mondtam, érzékeny családi kérdést érint, vagy valami miatt a szokásosnál több figyelmet igénylő politikai ügyet, akkor általában azt mondom, hogy adják nekem vissza a nyers szöveget, én magam akarom kijavítani. Ha ez nem így van, vagy úgy tetszik szokásos átlagos napi rutin szerint készül a blog, akkor a nyers kézirat elmegy Keszthelyi Andráshoz.

Szóval András megkapja a nyers változatot, rendbe teszi, javítja a szöveg esetlenségeit, és ha változtatni akar rajta, - ha van ilyen, - akkor visszajön és azt mondja, hogy ő ezt nem mondaná, ő ezt nem írná, nem így fogalmazna. Ha bármilyen értelemben tartalmilag hozzá kíván nyúlni, ahhoz felhatalmazást kér. Tízből egyszer fordul elő ilyen. Ilyenkor rendszerint vita van. Van, amikor nagyon hosszúra sikerül a bejegyzés, belejövök és akkor csak mondom és mondom. Ilyenkor megesik, hogy egy vagy két részt kiveszünk aznapról, és másnapra átcsúszik a szöveg.

Ha én magam írom a blogot teljes egészében, mondjuk hétvégén vagy Brüsszelben, akkor is mindig közvetlenül elküldöm Andrásnak, és ő küldi csak tovább az Amőbához. Ilyenkor rendszerint csak a helyesírását ellenőrzik, nem jó, ha minden nap fricskáznak, hogy rossz a központozás vagy sok az elütés a szövegben

Olyan nincs, hogy a blogot más írná helyettem. Kizárt. Illetve tegyünk egy vallomást, mert egy volt. Amikor indult a blog és már többedszer halasztottuk, hogy mi is legyen az indulási dátum, annak egyik oka az volt, hogy a beköszönő szöveget nem akaródzott megírni.

Amikor nekiálltam, akkor mindig valami furcsa sületlenség sült ki belőle. Végül azt a kompromisszumot kötöttük, hogy rendben van, elindul a blog, egyetlen feltétellel: ezt a számomra ismeretlen műfajú beköszönést írja meg valaki a nevemben és utána - bizony isten mondom - én minden nap magam fogom írni.

A lelkes blog-olvasók talán emlékeznek rá, hogy "Kedves Net-polgár!" címen jelentkeztem be 2006. februárjában. Na, az a sokat fricskázott, vagy sokat kritizált első bejegyzés az egyetlen, ami nem tőlem származott."