Gyurcsány válaszolt négy kérdésre

Gyurcsány Ferenc mai blog bejegyzésében igyekszik válaszolni négy fontos, sokakban megfogalmazódott, és sokak által fel is tett kérdésre. Lássuk a kérdéseket és a válaszokat!

"Az első: a választási programunkat hajtjuk végre? A válaszom egyértelműen és határozottan: igen! Meg kell nyugtatni a kétkedőket, és el kell mondani újra és újra, hogy a választási programunkat hajtjuk végre! Azt a programot, amelynek a középpontjában az állt, hogy Magyarországot, évi mintegy ezer milliárdos fejlesztéssel, egy élhetőbb, fejlettebb, nyugatosabb, modernebb országgá tesszük. Akkor is és most is azt vallom: annak érdekében kell minden szükséges átalakítást elvégezni, hogy ez a program, ezek a fejlesztések átalakíthassák Magyarország arculatát. Ennek érdekében kell egyensúlyt teremteni a költségvetésben, hogy valóban megkapjuk a Brüsszelben kiharcolt uniós pénzt. És azért, hogy ezt a pénzt ne lyukas zsákba öntsük. És azért is, hogy az állam ne csak elkölteni tudja ezt a pénzt, hanem képes legyen befektetni. Befektetni a jövőbe. Ehhez viszont reformok sokasága kell. Az Új Magyarország fejlesztési program megvalósításának feltételei tehát: az állam működésének reformjai, és egyensúly-teremtés az államháztartásban. Természetesen, a kampányban arra koncentráltunk, ami ennek a programnak a lényege: a fejlesztésekre. És ehhez tettük hozzá mindannyiszor, hogy ennek megteremtjük a feltételeit. Szó nincs tehát arról, hogy az egyensúlyteremtés maga a program. Az a program végrehajtásának előfeltétele. Végrehajtjuk, megvalósítjuk az Új Magyarország fejlesztési programot, úgy, ahogy azt a kampányban bemutattuk.

A második fontos kérdés: miért éppen most kell az egyensúlyteremtő programot végrehajtani? Nos, a legegyszerűbb válasz talán ez: annak a szociális jóléti kiigazításnak, amit 2000-2002-től végeztünk, a számlája nagyobb, mint amit ma az államháztartásból újabb hitelek felvétele nélkül ki tudnánk fizetni. Hozzáteszem, éppen ezzel a szociális kiigazítással értük el - ami lássuk be, nem egy ambiciózus cél csak úgy önmagában -, hogy végre az átlagos jövedelmek és átlagos nyugdíjak meghaladják a rendszerváltás előtti szintet.

Az volt a cél - közös célja a parlamenti pártoknak -, hogy ledolgozzuk azt a hihetetlen hátrányt, amit felhalmoztunk a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az egyéni hátrányok sokaságának leküzdésére - kétségtelen - a közösből áldoztunk. Ennek nyomán viszont megbomlott az egyensúly, nemcsak a költségvetésben, hanem a köz- és magánfelelősség, valamint a lehetőségek között is. Kiegyenlítettük az elmaradások jelentős részét, de mindeközben közadósságot halmoztunk fel. Ezért van szükség egy új egyensúly megtalálására.

A harmadik kérdés az: amit az egyensúlyteremtés érdekében teszünk, az már a sokat emlegetett reform? Természetesen tévedés lenne azt hinni, hogy a költségvetési egyensúlyteremtés az maga a reform. Ez nem így van. Senki nem mondhatja azt, hogy ha 3 százalékkal megemelünk egy adónemet, vagy szigorítjuk az adóbevallást, akkor az maga a reform. Dehogy! Ez az egyensúlyteremtés. Ami természetesen senki által nem szeretett következményekkel jár. És igen, sokan érzik úgy, hogy az állam már megint tőlük kér nagyobb hozzájárulást. Igazuk cáfolhatatlan. Hiszen hiába érvelünk azzal, hogy most azért kell megállj-t parancsolni a jövedelmek gyors növekedésének, és azért kell növelni az állami bevételeket, mert az elmúlt 5-6 évben nagyobb tempót engedtünk a jövedelmek és szociális juttatások növekedésében, mint amennyit hosszútávon közösen elbírtunk. Rövidtávon ezt bírtuk. Rövid távon az ember nagyon gyorsan is tud futni, de ha hosszú távon is futni akar, akkor lassítani kell, be kell osztania erejét, mert nem fogja bírni a tempót. És ezt a tempót mi sem bírjuk hosszútávon. Persze mondhatják, hogy akkor miért diktáltuk ezt a nagy tempót? Azért, hogy előbb legyünk túl a szociális felzárkózás annyira vágyott szakaszán!

A negyedik kérdésig: miért nem a kiadásokat csökkentjük erőteljesebben, miért növeljük az állam bevételeit? Ideje egyértelművé tenni: aki a kiadásokat akarja csökkenteni, az az állam szociális kiadásait kívánja megcsapolni. Mi viszont ezt nem akarjuk. Lehetne így is dönteni, de mi nem ilyen áron akarunk egyensúlyt. Nem kétséges, arra is van út, csak mi nem arra akarunk menni.

Van Magyarországon egy viszonylag kiterjedt szociális rendszer, amely természetesen működhetne jobban, nyújthatna még több szolgáltatást, soha nincs olyan, hogy azzal mindenki elégedett legyen. De azok, akik azt mondják, hogy faragjunk még le a kiadásokból, azok azt mondják, hogy nyúljunk hozzá a nyugdíjakhoz, kurtítsuk meg a családtámogatást és a lakástámogatást. Én ezt nem fogom megtenni. E helyett inkább azt teszem, hogy megpróbálunk azoktól többet beszedni, akik eddig nem fizettek. Önmagában ez sem reform, nem állítom, hogy az. Tudom én, hogy ez az egész sokakban csalódást keltő, tudom, hogy mindenki jobban szeretné, ha továbbra is évi 5-6 százalékkal növekednének a jövedelmek. Tudom, hogy sokan szeretnék, ha továbbra is az lenne a legfontosabb kérdés, mennyivel csökkentsünk most adót. De itt és most, annak érdekében, hogy finanszírozható legyen az állam és benne a szociális és jóléti szolgáltatásainak széles köre, szükséges megerősíteni az állam pénzügyi egyensúlyát."

Majd a válaszadás végén a miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy "a negyedik év végén azt fogják nagyon sokan gondolni, hogy bár voltak kényelmetlen időszakai ennek a kormányzati ciklusnak, de a felelősség áradt belőle. Ezért tesszük a dolgunkat, tesszük akkor is, ha, bevallom, politikusként és magánemberként is voltak már könnyebb napjaim. De a nehézségek, a konfliktusok, vagy a hibák - az általunk is elkövetett hibák - nem ingatnak meg."