Budapest csak nézi, ahogy elviszik a turizmusból származó pénzt: le kell térni az évtizedes tévútról

Az elmúlt fél évben elkezdődött Budapest turizmusának újragondolása. Szakmai szervezetek bevonásával, munkacsoportokban folyik a jövő tervezése. Ezzel egy időben a nyilvánosságban is teret kaptak a Budapest turisztikai megújításáról szóló javaslatok, és elindulhat a párbeszéd a megújuló állami turizmusirányítással.

Számos írás pontosan mutatja be a fővárosi turizmus kihasználatlan lehetőségeit, a szolgáltatási és közterületi hiányosságokat, valamint azokat a fejlesztéseket, amelyek új minőséget hozhatnának a város életébe. Az egész évben használható Duna-part, az Andrássy út megújítása, a fürdővárosi pozíció megerősítése, a kulturális intézmények összekapcsolása és az új városi élményútvonalak valóban Budapest jövőjének fontos elemei lehetnek.

EZ IS ÉRDEKELHET

Olcsó sör, romkocsmák, káosz: most dől el, kitörhet-e a bulifőváros csapdájából Budapest turizmusa

Budapest turizmusa évek óta a senkiföldjén bolyong: a város egyszerre küzd a bulifőváros‑imázs torzulásaival, a széttöredezett döntéshozatallal és azzal, hogy nincs, aki valóban összefogja a szereplőket.

A következő lépéshez világos sorrendet kell kijelölni. Budapest turizmusának megújítása az irányítási rendszerrel és a finanszírozással kezdődik. Erre épülhetnek rá a konkrét fejlesztések, a termékek és a marketing.

Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hibája éppen a sorrend felcserélése volt. Kampányok, sokszor látványos projektek, rendezvények és egyedi beruházások követték egymást, miközben hiányzott mögülük a közösen elfogadott városi jövőkép, az állandó koordináció, a nyilvános döntési rendszer és a kiszámítható finanszírozás. A díszletek időről időre megújultak, az alapok változatlanul gyengék maradtak.

A kézi vezérlés korszaka véget ér

Az elmúlt évtized állami turizmusirányítása módszeresen meggyengítette az országban működő, alulról szerveződő turisztikai desztinációmenedzsment-szervezeteket. Ezek a szervezetek eredetileg az önkormányzatok, a helyi vállalkozások, a szakmai közösségek és a civil szereplők együttműködésére épültek. Helyi tudást, térségi koordinációt és közös felelősséget hoztak a turizmusba.

A korábbi irányítás elvette tőlük a kiszámítható jogi és finanszírozási környezetet, háttérbe szorította a helyi partnerségeket, és fokozatosan szűkítette önálló cselekvési lehetőségeiket. Az alulról építkező hálózat megerősítése helyett központilag kijelölt térségekre, zárt döntésekre és egyedi forráselosztásra épülő rendszert próbáltak létrehozni. Ez kézi vezérlésű desztinációmenedzsmentet jelentett: központilag dőlt el, mely térség kap figyelmet, mely szervezet jut feladathoz, milyen projekt részesül támogatásban, és kik vehetnek részt a döntésekben.

Még ez a központosított rendszer sem épült ki következetesen az egész országban. Egyes térségek szervezetet, forrást és kiemelt figyelmet kaptak, más desztinációk megfelelő felhatalmazás és stabil finanszírozás nélkül maradtak. Nem alakult ki világos országos hálózat, átlátható feladatmegosztás és kiszámítható kapcsolat a nemzeti, térségi és helyi szintek között.

Budapesttel még csak nem is próbálkoztak. A korábbi állami irányítás úgy tett, mintha az ország legjelentősebb nemzetközi turisztikai célpontján nem lenne szükség önálló desztinációmenedzsmentre, városi koordinációra, elemzőkapacitásra és közös döntéshozatalra. Budapest turisztikai teljesítményét természetes adottságként kezelték, miközben a város által megtermelt bevételek felhasználásában a főváros alig kapott szerepet.

Ez a korszak most véget ér.

Az új rendszer az állam, a főváros, a kerületek, a versenypiaci szereplők és a szakmai szervezetek együttműködésére épülhet. Minden résztvevőnek világos feladatra, megfelelő döntési jogra és számonkérhető felelősségre van szüksége.

Az állam feladata az országos szabályozás, a finanszírozási garanciák, az országos adatrendszer, a nemzetközi piacokhoz való kapcsolódás és a desztinációk közötti együttműködés biztosítása. A főváros felelőssége a városi szintű stratégia, a látogatómenedzsment, a mobilitás, a közterületek, a kulturális és turisztikai kínálat összehangolása. A kerületek helyi tudást, területi jelenlétet és közvetlen közösségi kapcsolatot adnak a rendszerhez. A versenypiaci szereplők szolgáltatásaikkal, beruházásaikkal, innovációjukkal és piaci tapasztalatukkal vesznek részt a közös munkában. A szakmai szervezetek képviselik tagjaik tudását és érdekeit, valamint részt vesznek a döntések előkészítésében és értékelésében.

Így indulhat el a magyar turizmus új korszaka: tiszta feladatmegosztással, átlátható döntésekkel, közös felelősséggel és helyben érvényesülő tudással.

EZ IS ÉRDEKELHET

Most dől el a százmilliárdos monstrumok sorsa: turistaparadicsom vagy zárt elitnegyed lesz a Budai Várból?

Évente milliók mennek fel a Budai Várba, de a sok tízmilliárdból újjáépített paloták és reprezentatív épületek jelentős része ma inkább fotótéma, mint valódi turisztikai attrakció.

Budapestet végre desztinációként kell kezelni

A korábbi állami turizmusirányítás Budapestnek nem adott valódi, önálló desztinációs szerepet. A főváros kimaradt a magyar turizmus területi rendszeréből, miközben az ország nemzetközi turisztikai teljesítményének meghatározó részét Budapest állította elő. Nem készült a város egészére szóló, közösen végrehajtható turisztikai stratégia, és nem jött létre olyan szervezet sem, amely megfelelő felhatalmazással, adatokkal, költségvetéssel és szakmai kapacitással irányíthatta volna a főváros látogatógazdaságát.

Ez a szemlélet tarthatatlanná vált. Budapest Magyarország első számú nemzetközi turisztikai desztinációja, az ország kapuja, önálló városi ökoszisztéma és többmilliós látogatói tér. A budapesti turizmus egyszerre érinti a közlekedést, a közterületeket, a lakhatást, a kultúrát, a kereskedelmet, a vendéglátást, a fürdőket, a Duna használatát, a környezetvédelmet és a városlakók mindennapi életét. Ilyen összetettségű rendszert központi kampányokkal és alkalmi döntésekkel lehetetlen eredményesen működtetni.

Budapest saját stratégiát, saját menedzsmentkapacitást és garantált fejlesztési forrást igényel. Ehhez olyan állami partnerség szükséges, amely elismeri a város önálló desztinációs szerepét, és érdekelt Budapest hosszú távú sikerében.

Véget kell vetni a zárt körű döntéshozatalnak

A magyar turizmus megújítása demokratikus irányítási rendszert kíván. A desztinációkról szóló döntésekben érdemi szerepet kell kapniuk azoknak, akik az adott térség működéséért felelnek, ott élnek, ott dolgoznak, szolgáltatásokat nyújtanak, közösségeket képviselnek és a döntések következményeit viselik.

Budapesten az állam, a főváros, a kerületek, a szakmai és gazdasági szervezetek, a kulturális intézmények, a közlekedési szereplők, az egyetemek, a civil közösségek és a lakosság együttműködésére épülő rendszerre van szükség. Ez a részvétel több puszta konzultációnál. Közös célmeghatározást, közös felelősséget, közösen elfogadott éves programokat és átlátható forrásfelhasználást jelent.

A turizmusirányítás demokratizálása gazdasági érdek is. A bevont szereplők több tudást, pontosabb helyismeretet, nagyobb társadalmi elfogadottságot és erősebb végrehajtási képességet hoznak a rendszerbe. A közösen meghozott döntések tartósabbak, kiszámíthatóbbak és ellenőrizhetőbbek.

Az új budapesti modell készen áll

Budapest készen áll egy új, együttműködésre épülő látogatógazdasági modell kialakítására. Ennek stratégiai döntéshozó fóruma egy olyan Budapesti Látogatógazdasági Tanács lehet, amelyben az állam, a főváros, a kerületek, a kamarák, a versenypiaci szereplők és a turisztikai szakmai szervezetek egyaránt részt vesznek. A Tanács közösen határozná meg a hosszú távú célokat, az éves prioritásokat és a fejlesztési források felhasználásának fő irányait.

A döntések végrehajtását egy stabilan működő budapesti desztinációmenedzsment-szervezetnek kell biztosítania. Feladatai közé tartozna a stratégia koordinációja, a projektek előkészítése, a partnerkapcsolatok szervezése, a látogatómenedzsment, a termékfejlesztés és a városi kommunikáció összehangolása.

A rendszer harmadik pillére a Budapest Turizmus Obszervatórium lehet. Ennek feladata az adatok elemzése, a lakossági hatások mérése, a látogatói folyamatok követése, a döntések szakmai megalapozása és az eredmények nyilvános bemutatása lenne. A siker mérésében a vendégszám mellett a lakossági jóllét, a tartózkodási idő, a helyben maradó gazdasági érték, a területi egyensúly, a környezeti terhelés és a látogatói élmény is szerepet kapna.

A város által megtermelt forrásból a város jövőjét kell építeni

Az intézményi megújulás finanszírozási garancia nélkül kevés. A turizmusfejlesztési hozzájárulás egy jelentős része Budapesten keletkezik, miközben a turizmushoz kapcsolódó kiadások nagy hányada a fővárosnál és a kerületeknél jelenik meg. A város tartja fenn a közterületeket, működteti a közösségi közlekedést, gondoskodik a tisztaságról, kezeli a turisztikai forgalom jelentős részét, és finanszírozza a látogatói élményhez hozzájáruló kulturális és városi szolgáltatások sorát.

A következő korszak alapja egy törvényben garantált pénzügyi megállapodás lehet: a Budapesten megtermelt turizmusfejlesztési hozzájárulás 50 százaléka kerüljön egy budapesti fejlesztési alapba, és ennek felhasználásáról a közös irányítási rendszer döntsön.

Ezt a forrást a főváros látogatógazdasága teremti meg, ezért a vidéki desztinációkkal együtt joggal várjuk – és a TISZA hivatalos programja is ezt rögzíti –, hogy felhasználásáról helyben szülessenek döntések. Visszaforgatása közös országos érdek, hiszen Budapest minősége közvetlenül befolyásolja Magyarország nemzetközi megítélését, turisztikai versenyképességét és más hazai desztinációk elérhetőségét is.

A városlakók jólléte határozza meg a turizmus minőségét

Budapest jövője és turisztikai jövője ugyanaz a történet. A látogatók olyan várost keresnek, amelyet a helyiek is szeretnek és aktívan használnak. A tiszta, biztonságos és hozzáférhető közterek, a működő piacok, a sokszínű kulturális élet, a megfizethető közlekedés, a gondozott Duna-part, a megújuló fürdők és az élő városnegyedek egyszerre szolgálják a budapestieket és a vendégeket.

A városlakók jólléte ezért a turizmus egyik legfontosabb teljesítménymutatója. Az a fejlesztés értékes, amely javítja a helyi életminőséget, erősíti a városi közösségeket, helyi gazdasági értéket teremt, és jobb látogatói élményt kínál. Ez a szemlélet a látogatókat is formálja: a minőségi városi környezet hosszabb tartózkodásra, tudatosabb fogyasztásra és felelősebb viselkedésre ösztönöz.

Budapestnek olyan látogatói körre van szüksége, amely tiszteli a várost, érdeklődik annak kultúrája iránt, helyi szolgáltatásokat vesz igénybe, és valódi kapcsolatot keres a hellyel. Ezt a vendégkört a város minősége, hitelessége és élhetősége vonzza.

Az együttműködéshez bizalom kell

Az új rendszer csak bizalomra épülhet. Az államnak bíznia kell a városban és a helyi szereplők tudásában. A fővárosnak és a kerületeknek közösen kell kezelniük a városi léptékű ügyeket. A szakmai szervezeteknek vállalniuk kell a közös célokat és az átlátható működést. A versenypiaci szereplőknek aktívan részt kell venniük a közös tervezésben és végrehajtásban. A lakosságnak pedig látnia kell, hogy a turizmusból származó bevételek a város életminőségét is javítják.

A megújuló Magyar Turisztikai Ügynökség és Budapest együttműködése új fejezetet nyithat. Az állam biztosíthatja az országos kapcsolódást, a szabályozási hátteret, az adatokat, a marketinget és a finanszírozási garanciát. Budapest adhatja a helyi tudást, a városi koordinációt, a demokratikus részvételt és a végrehajtási kapacitást.

Ha ez a partnerség létrejön, és a budapesti eredetű turizmusfejlesztési hozzájárulás fele helyi, közös és átlátható döntés alapján használható fel, akkor valóban prosperáló korszak kezdődhet a magyar turizmusban.

Előbb az alapok, utána a megvalósítás

Az Andrássy út megújítása, az egész évben használható Duna-part, a fürdővárosi program, a kulturális hálózat, a külső városrészek bekapcsolása és az új városi élményútvonalak mind fontos kezdeményezések. Megvalósításukhoz először közösen kell eldöntenünk, milyen Budapestet akarunk, ki hozza meg a döntéseket, ki felel a végrehajtásért, milyen adatok alapján mérjük az eredményeket, és milyen stabil forrásokból finanszírozzuk a feladatokat.

A marketing ezt követően válhat igazán eredményessé. Egy város hiteles márkája a jól működő városból, a minőségi szolgáltatásokból, az élhető közterekből és a közösen vállalt értékekből születik. A kommunikáció erejét a mögötte álló valóság adja.

Budapest turizmusa válaszúthoz érkezett. Az egyik út a részmegoldások, az alkalmi kampányok és az egymástól elszigetelt fejlesztések folytatása. Ez a pálya a város pozíciójának lassú eróziójához vezet. A másik út közös felelősségre, demokratikus irányításra, átláthatóságra és kiszámítható finanszírozásra épül.

Budapest készen áll a második útra.

Az állam, a főváros, a kerületek, a versenypiaci szereplők és a szakmai szervezetek együtt indíthatják el az új korszakot.

Előbb rakjuk le az alapokat. Utána kezdjük el a fejlesztéseket és a marketinget. Ez a sorrend teremtheti meg Budapest turizmusának új, sikeres korszakát.