20:40 után nincs Balaton, a menetrend döntheti be a szezont: sok vendéglátós ki sem nyit 2026-ban

Pénzcentrum: Hogyan indult az idei szezon? Mit látni az évkezdetből és a legutóbbi hétvégéből vendéglátói szempontból?

Az idei év már januártól más volt, mint a korábbiak: végre volt egy kis tél, jegesedett a Balaton, így a téli programok is jobban kihasználhatók voltak. Sokan lejöttek jeget nézni, korcsolyázni, és a dél‑dunántúli műjégpályák is sok vendéget vonzottak. A tavasz is erősen indult: hamar jó idő lett, és bár március eleje gyengébb volt, utána beindult a kerékpáros turizmus. Összességében többen voltak a Balatonon, és ez a vendéglátóhelyek forgalmán is érződött.

Május vége, június eleje is jól alakul?

Egyelőre inkább a hétvégi turizmus a jellemző. Amíg tart az iskola és mindenki dolgozik, addig főként hétvégére jönnek le az emberek. A szabadságolások évek óta július 10. és augusztus 20. között koncentrálódnak, az igazi főszezon erre az időszakra korlátozódik.

Több vendéglátóhely nem tud kinyitni idén. A tavalyi egységek hány százaléka maradhat zárva?

A strandi szokások is átalakultak: a nagy meleg miatt délután 4–5 óra körül telnek meg a strandok, így sok büfé később nyit. A fix üzleteknél minden évben van egy 5–10 százalékos lemorzsolódás, és bár mindig akadnak új vállalkozók, összességében több hely zár be, mint amennyi nyílik. A pandémia óta a kiszállítás és az ételrendelés is sok vendéget elvitt a klasszikus vendéglátástól.

Miért ennyire súlyos a munkaerőhiány, különösen a szakácsoknál?

Vannak munkakörök, amelyeket csak szakképzett dolgozó tölthet be – ilyen a szakács vagy a cukrász –, ezeket nem lehet diákmunkával pótolni. A gondot súlyosbítja, hogy megszűntek az OKJ‑s, 3–6 hónapos felnőttképzések, amelyek gyorsan adtak szakmát. Az új rendszerben a képzés két év, ezt sokan nem vállalják. Közben a külföldi síparadicsomok is átalakultak: a szezon rövidebb, és egészségturisztikai szolgáltatásokkal egész évben foglalkoztatnak, így a korábban hazatérő magyar szakácsok és pincérek kint maradnak. Ez a réteg korábban jelentős részét adta a balatoni szakképzett munkaerőnek.

Külföldi munkavállalókkal lehetne pótolni a hiányt?

Gyakorlatilag nem. A folyamat több hónapos, ha májusban indítják, a szezon végére érne csak célba. Ráadásul bizonytalan: előfordul, hogy valaki az utolsó pillanatban visszamondja. A vendéglátósnak semmi garanciája nincs arra, hogy meg tudja tartani a dolgozóit, hiszen július elején más egységek ráígérnek, és elcsábítják őket.

A diákmunka enyhítheti a helyzetet?

Egyelőre semmilyen információ nincs a nyári diákmunkáról, pedig július 1‑től lehetne alkalmazni a diákokat. A folyamat adminisztrációja is bonyolult, sok levelezéssel jár. Ráadásul a diákok nem pótolják a szakképzett munkaerőt.

Mi lenne a megoldás rövid távon és hosszabb távon?

Rövid távon kevés mozgástér van: a szezon nagyjából úgy fog lefutni, mint tavaly. A legnagyobb gond most a közlekedés: a somogyi településekről az utolsó vonat 20:40‑kor megy, miközben a vacsoracsúcs ekkor zajlik. Ugyanez igaz a buszokra is. Ha a MÁV és a buszmenetrendek igazodnának a balatoni munkaidőhöz, sok somogyi munkavállaló tudna jönni dolgozni. Ebben szerinte Vitézy Dávid közlekedési miniszternek kulcsszerepe lehetne, hiszen a menetrendek átalakítása azonnali, kézzelfogható segítséget jelentene a vendéglátósoknak. Hosszabb távon a képzési rendszer újragondolása és a szakképzett munkaerő visszacsábítása lenne a megoldás.

Hosszú távon megoldás lenne, ha a szakképzést visszaállítanák két évről fél évre?

Igen, ez egy működő rendszer volt. Több mint húsz évig vettem részt a szakképzésben, vizsgáztatásban is, és bátran mondom: a legtöbb helyen tisztességes, jó minőségű tanfolyamok voltak, amelyek megfelelő szakmai alapokat adtak. A 3–6 hónapos képzés sokaknak jelentett esélyt, főleg azoknak, akik váltani akartak vagy gyorsan munkába állni. Ha ez a rendszer – akár megújult formában – visszatérne, és a munkaügyi központok ismét támogatnák a képzést, az valódi segítség lenne. A mostani nappali, két éves képzés sok fiatalnak nem vonzó, ráadásul kevesen vállalják azt az életformát, hogy akkor kell dolgozniuk, amikor más pihen vagy ünnepel. A lemorzsolódás óriási.

A médiában rendszeresen megjelennek cikkek egymilliós, másfél milliós szakácsfizetésekről. Ezek mennyire reálisak?

Ezek a fizetések valósak lehetnek, de fontos látni, hogy sokszor 12–14 órás munkanapokról beszélünk, heti hat-hét napban. Egy jó szakács 2–3 ember munkáját is elvégzi, ez is benne van a bérben. A vendéglátásban kevés a kvalifikált munkaerő: egy 12–15 fős éttermi csapatból általában két-három ember a valóban magas szaktudású dolgozó. A többiek között sok a fiatal, középiskolás vagy egyetemista, akik jól kommunikálnak, beszélnek nyelveket, és a szakma alapjait gyorsan megtanulják. A pincérkedés ma már nagyrészt számítógépes rendszereken fut, ehhez is kell egy bizonyos szintű tudás.

A fiatalok mégis gyorsan lemorzsolódnak, mert rájönnek, hogy ez egy olyan szakma, ahol hétvégén, ünnepnapokon, nyáron kell dolgozni. Aki 14 évesen beiratkozik vendéglátásra, ezt sokszor csak később érti meg. A napi turizmus is erős: reggel tele vannak a buszok és vonatok, sokan csak egy napra jönnek le, ami nagy terhelést jelent a vendéglátásnak.