Kitálalt a magyar író a kötelező olvasmányokról: "ezzel a művel majdnem keresztbe törték minden érdeklődésemet az olvasás iránt"

A mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban változtatta meg a tartalomgyártást. Az elmúlt években látványosan megnőtt az AI-jal készített szövegek száma, és ez a könyvpiacon is érezhető. Kutatások szerint a ChatGPT 2022 végi megjelenése után az Amazonon publikált e-könyvek mennyisége néhány év alatt a háromszorosára emelkedett. Egyre többen vetik fel a kérdést, hogy ez milyen hatással lehet az irodalomra, az írók helyzetére és arra, hogyan viszonyulnak majd az olvasók a könyvekhez.

A Pénzcentrum ezekről a kérdésekről beszélgetett Waldmann Szabolccsal, aki Michael Walden álnéven publikál sci-fi regényeket, méghozzá egészen komoly tempóban, és nem is sikertelenül. Az író szerint a mesterséges intelligencia hosszú távon biztosan átalakítja az írás világát, de ettől még nem lesz képes ugyanarra, amire egy ember. Szerinte a jelenlegi AI legfeljebb ügyesen keveri újra azt, amit már korábban emberek létrehoztak, miközben az igazán személyes történeteket továbbra sem tudja megalkotni.

Az AI-jal írt könyvek rövid távon inkább ártanak az irodalomnak

Érdeklődésünkre Waldmann Szabolcs kifejtette: egyáltalán nem lepte meg, hogy az AI-jal készített könyvek száma ugrásszerűen nő. Hozzátette azonban: ez nem feltétlenül jó hír az olvasóknak.

Szerintem rövid távon inkább erodálja a bizalmat. Ha az olvasók gyakrabban találkoznak gyenge drámával, gyengén megírt konfliktussal, AI-szagú szövegekkel, idővel gyanakodni fognak az ember alkotta történetekre is. Ez egyfajta zajszennyezés, nehezebb lesz felismerni a szöveg mögött a valódi emberi tapasztalatot.

– fogalmazott az író.

Amint egy alkotási folyamat olcsóbbá és gyorsabbá válik, a kínálat azonnal megnő. Ezzel egy időben viszont az AI tömeges elterjedése felértékelheti azokat a műveket, amelyekről biztosan tudható, hogy ember írta őket. Az szerző szerint emiatt az sem kizárt, hogy olyan tanúsítványok bevezetésére is szükség lesz, amelyek igazolják egy könyv eredetét.

Egy regény nem feltétlen attól lesz jó, hogy logikus

A sci-fi író úgy véli, gyakran összekeverjük a történetmesélés technikai részét magával az alkotással. A mesterséges intelligencia képes lehet összerakni egy cselekményt, következetesen végigvezetni karaktereket vagy akár utánozni ismert szerzők stílusát, de ettől még nem születik valódi irodalom. Minden könyv mögött ott áll egy ember, aki valamit közölni akar a világról. 

A könyvet azért írjuk, mert át szeretnénk adni valamit, ami nem maradhat bennünk. Egy észrevételt a világból. Egy olyan szemléletet, amit eddig nem tett le az asztalra senki. Például egy izgalmas ötletet, ami kitűnő eszképista irodalommá válhat, vagy egy igazi mély humort, ami rámutat a legkeserűbb pillanatainkra. Ezekben az a közös, hogy a tapasztalásunkból táplálkoznak. Úgy is mondhatnánk, hogy a művész, a festő, a zenész, és természetesen az író is egy értelmezésgenerátor: az input az élet és a világ, az output pedig a személyes élmény. Ezt pedig lehetetlen legeneráltatni.

– ecsetelte Waldmann Szabolcs, aki szerint ahhoz, hogy egy mesterséges intelligencia valóban önálló könyvet írjon, előbb saját élményeket kellene szereznie. Testet kellene kapnia, kapcsolatba kellene kerülnie a világgal, és ezekből kellene levonnia a saját következtetéseit. 

A jelenlegi AI viszont csak egy keverőgép, egy DJ, a terméke pedig „az emberiség: remix”. Bármit is generál, az nem fog az aktuális világra reflektálni tudni, mindig a tegnapra reflektál. Ráadásul az AI jelenleg még mindig kisebb feladatokra optimalizál, egy egész könyv egybeni legenerálása nehézkes vele. Ha viszont darabokban generáltatja le valaki, akkor már rendelkeznie kell egy vezérfonállal, promptokkal, karakterívekkel, plottal és subplotokkal, amivel megetetheti a mesterséges intelligenciát. Ebben már van emberi munka. Így már lehet benne akár valamennyi emberi lélek is, csakhogy az egyén saját belsőjét a saját szóhasználata is adja, ami így elvész.

A technikai fejlődés ugyanakkor megállíthatatlan. Bár a jelenlegi modellek még gyakran elvéreznek az alapvető stilisztikai kohézión, a sci-fi szerző is elismeri, hogy ezek a modellek éveken belül képesek lehetnek egységes, olvasható regényeket generálni. „De hogy tartalma, hovatovább, „lelke” legyen? Azt talán soha.” – fogalmazott.

Az AI eszköznek hasznos, de könnyen elkényelmesít

Az eddigiek után muszáj volt rákérdeznünk, sci-fi íróként nem érzi-e ellentmondásosnak ezt a fajta techno-pesszimimust. Waldmann azonban hangsúlyozta, hogy inkább realistának tartja magát, egyáltalán nem ellenzi a technológia használatát. Szerinte az AI számos részfeladatban valódi segítséget jelenthet, legyen szó fordításról, információkeresésről vagy akár ötletelésről.

A veszélyt inkább abban látja, hogy az emberek fokozatosan leszoknak a saját képességeik használatáról. Saját példáját is felhozza: hiába beszél közel anyanyelvi szinten németül, előfordult már, hogy lustaságból AI-jal fordíttatott le egy szöveget. Ez szerinte azért problémás, mert a fontos helyzetekben végül mindig az embernek kell teljesítenie.

Ha az életben egyszer egy felvonóban találod magad Ridley Scottal, és le akarod neki pitchelni az új sci-fi filmedet, akkor nem tudod a szövegedet legeneráltatni egy GPT-vel. Vagy eladod magad ott és akkor, vagy nem.

Az AI tehát egyszerre emeli a tömeg átlagos teljesítményét és csökkenti a valódi tudás jelentőségét. A középszerű munka egy részét hamarosan a mesterséges intelligencia is el tudja végezni, de ettől még nem tűnnek el azok az emberek, akik valóban újat tudnak létrehozni – véli a szerző, aki szerint - talán helytelenül - ahhoz vagyunk szokva, hogy a sci-fiben minden lehetséges. A mesterséges intelligencia óta pedig sok ember a jelenlegi valóságunkra is így kezd tekinteni, miközben ettől végtelenül messze vagyunk.

A Michael Walden néven alkotó szerzőnek íróként is az a felfogása, hogy sokkal izgalmasabb limitációkkal dolgozni, például, hogy a fénysebesség nem elérhető, mert egyelőre úgy tűnik, hogy valóban nem elérhető.

Lehet, hogy soha nem tudunk dinoszauruszt klónozni, mert túl régen éltek, és a DNS-ük már rég lebomlott. Nem kizárt, hogy az az összefonódó komplexitás, ami az agyunkban irányított növekedéssel jön létre, csak biológiai úton keletkezhet, digitálisan vagy mechanikailag nem, ezért lehet, hogy nem tudunk klasszikus értelemben vett mesterséges intelligenciát létrehozni. Ezek nem abszolút kijelentések a részemről, inkább csak egy felismerés, hogy van, amit el kell tudni fogadni, akkor is, ha nem tetszik a válasz. Egyszerűen nem lehetséges bármi.

– fejtette ki Waldmann Szabolcs.

A magyar nyelvet is fenyegeti az új technológia?

A technológia hatása nem áll meg az irodalmi alkotásoknál, hanem magát a nyelvet is formálja. Dragomán György nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az interneten terjedő tömeges nyersfordítások és fordítóprogramok eltorzítják a szavak eredeti jelentését, gyakorlatilag rombolva a nyelvet. 

Bár Waldmann Szabolcs is egyetért azzal, hogy az AI hatással van a nyelvhasználatra, de emlékeztet arra, hogy a nyelvek mindig is mozgásban voltak. Mint hangsúlyozta:

A szótár nem előíró, hanem leíró jellegű. A szavak változnak, egyrészt a szlengtől és a mémektől, másrészt a hétköznapi használattól is. Érdekesség, hogy százvalahány évvel ezelőtt az angol „awful” és „awesome” szavak azonos jelentéssel bírtak, mára viszont ponz, hogy egymás ellentétét fejezik ki.

Hozzátette: Magyarország élen jár a világon a nyelvtanának megőrzési törekvéseivel, a szépirodalom felkarolásával, és a nyelvújítással is – más nyelvek viszont valóban veszélyben lehetnek. 

A magyar könyvpiacról

A hazai irodalmi körökben állandósult mondás, hogy itthon szinte lehetetlen kizárólag írásból megélni. Ezzel a kijelentésse interjúalanyunk sem vitatkozik: elismeri, hogy Magyarország piaca egyszerűen túl kicsi ahhoz, hogy a zsánerirodalom eltartsa az alkotókat.

A képlet egyszerű: egy könyv után a szerzőnek – világszerte és itthon is – nagyságrendileg mindössze 1 dollár, azaz nagyjából 350-400 forint jár. Ha valaki 2000 darab könyvet el tud adni itthon, már sikeresnek mondhatja magát. Évente 2-3 könyvet lehet megírni, eltekintve az igazán grafomán kivételektől, de a piac egy szerzőtől akkor is nehezen tud 2-3 könyvnél többet befogadni évente, ha történetesen többet ír. Ebből nem jön ki egy kereset – magyarázta Waldmann.

Celebek tudnak egy kisebb autó értékének megfelelő pénzt beszedni ugyan egy-egy könyvük után, de abból sem lehet egy családot eltartani. Ha valaki tényleg kizárólag írással szeretne foglalkozni, akkor az a megoldás, hogy mellette cikkeket ír, forgatókönyvet ír, emellett műsort vezet, vagy éppen youtuberkedik. Így talán működhet a dolog.

Az AI-faktor viszont valószínűtlen, hogy hatással lesz könyvkiadásra. Már csak azért sem, mert a kiadók nem azért nem adnak ki könyveket, mert drága nekik a könyvenként 1 dollár, hanem mert a papír drága, mert az adó sok, mert az ország kicsi és amúgy sem lehet sok könyvet eladni. Ráadásul Magyarországon erős anti-AI hangulat dübörög jelenleg.

Nem lennék annak a kiadónak a helyében, amelyikről kiderül, hogy AI könyvet adott ki emberi név alatt. AI-nak hirdetett könyvet meg szerintem itthon nem lehet értelmezhető példányszámban eladni. A könyvkiadás biznisz, és teljes mértékben engedelmeskedik a piac akaratának

– állítja az író.

A nehézségek ellenére a hazai könyvpiacnak megvannak a maga vitathatatlan érdemei: a könyvformátum él, a döbbenetes árak ellenére a magyarok még mindig sok könyvet olvasnak, a magánkiadás megerősödésével pedig az új, kezdő magyar szerzők előtt is megnyílt az út a hagyományos kiadók mellett. Van azonban egy rendszerszintű, makacs probléma, amely gúzsba köti a hazai irodalom külföldi terjedését.

EZ IS ÉRDEKELHET

Puzsér Róbert: a cégek is birkaként működnek, a pártok is, a felhasználók is – elfelejtik a fő törvényt

Puzsér Róbert és Frank Robin könyvkiadót alapítottak - ráadásul mindjárt kettőt. Kérdés, hogy nem szokványos stratégiájukkal hogyan muzsikálnak majd ezen a piacon.

A külföldi áttöréshez elengedhetetlen a művek idegen nyelvre történő fordítása, ami több millió forintos tétel. Ráadásul nem elegendő az AI-fordítás vagy egy idegen nyelven jól beszélő magyar fordító munkája; olyan szakemberre van szükség, akinek a célnyelv az anyanyelve, és a magyart tanult nyelvként sajátította el. Ez egy saját farkába harapó kígyó: a külföldi kiadók ritkán fizetik ki ezt az összeget látatlanban, a hazai kiadók zsebe pedig túl szűkös ehhez.

Országos szinten nézve, költségvetési léptékben egy könyv lefordítása zsebpénz. Ha minden kiadó kapna az államtól évente akár csak 1-2 könyvre elég támogatást, hogy le lehessen fordítani, és kiajánlani külföldre, az még mindig csak zsebpénz az állami egyéb kiadásokhoz képest. Ezt változtatnám meg. Juttatnék egy kevés állami pénzt fordításra, kiajánlásra, ügynöki munkára. Európában nagyjából ez mindenhol így van, csak nálunk nem.

Az örök kérdés: hogyan lehetne megszerettetni az olvasást a fiatalokkal?

A könyvpiac hosszú távú túlélése nemcsak a külföldi támogatásokon, hanem az új olvasói generáció kinevelésén is múlik. Sokan mondják, hogy szinte bármit olvas az ember, az jobb, mintha semmit nem olvasna. Ugyanakkor a hazai kötelező olvasmányok nem sokat tesznek az olvasás megszerettetéséért.

Ennek fényében arról érdeklődtünk (reménykedve egy nem elfogult válaszban): vajon a sci-fi irodalomnak lehetne helye a kötelezők között? Szerintünk legalábbis fura, hogy még senkinek nem jutott eszébe ez a lehetőség, hiszen egy fiatal számára az olvasás megszerettetéséhez eléggé adja magát, mint eszköz.

„Ha az a cél, hogy megszerettessük az olvasást, akkor kétségtelenül az ő idegrendszerüknek és érdeklődésüknek megfelelő olvasmányokkal kell próbálkozni. De nyilván nem fog normaként beépülni, ha a szülő sem olvas” – állítja Waldmann Szabolcs. 

Az író szerint rendkívüli értékek bújnak meg a zsánerirodalom mélyén. Elárulta, hogy ha rajta múlna, kötelezővé tenné Rejtő Jenőtől a Csontbrigádot, a saját alkotói műfaján belül pedig Heinleintől a Csillagközi Inváziót vagy a Diaspórát. „Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tenném kötelezővé József Attilát” – szögezte le.

Mondjuk én József Attilát úgy tenném kötelezővé, hogy fél évig csak ő lenne a tananyag, de ez tudom, hogy túlzás. Esetleg osztozhatna Weöres Sándorral. De ha rajtam múlna, a Kincskereső Kisködmönt csak egyetemen adnám le, nem pedig első könyvnek, amit velem tettek meg. Közel kerültek ahhoz, hogy keresztbe törjék minden érdeklődésemet az olvasás iránt.

– összegezte a kötelező olvasmányokhoz kapcsolódó élményét az író.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kvíz: Rég volt már a kezedben a Kincskereső kisködmön? Lássuk, mire emlékszel a történetből!

A mai irodalmi kvíz segíthet felidézni a régi olvasményélményedet is, ha már nem emlékeznél a részletekre.

Összegzés

A beszélgetés során kiderült: az AI nem fogja megfojtani a magyar irodalmat – de megváltani se. A hazai könyvpiac problémáit továbbra is a papírárak, a magas adók és a szűkös olvasóközönség jelentik, nem pedig az AI-szövegek megnövekedett száma.

A technológia csupán egy kényelmes eszköz, ami pont annyira hülyít el minket, amennyire hagyjuk neki. A fordítástámogatás hiánya vagy az elavult iskolai kötelezők sokkal nagyobb gátat szabnak a kultúra terjedésének, mint a chatbotok – ha eszközként tekintünk rájuk, és nem az ember pótlékaként –. 

Nincs gond azzal, ha használjuk a technológiai lehetőségeket a mindennapokban, de a döntő pillanatokban nekünk kéne valami személyeset adnunk. Ha az egyéni látásmódunkat és a saját hangunkat is kiszervezzük a gépeknek, végül pont az vész el, amiért egyáltalán érdemes kinyitni egy könyvet.