Egy órára kölcsönveszik az autót? Sima ügy!

Az Egyesült Államokban a Zipcar és a Flexcar nevű cégek nyújtják ezt a meglehetősen újkeletű, de egyre felkapottabb szolgáltatást, mely egyelőre csak a legnagyobb városok központjaiban érhető el.

A gyakorlatban arról van szó, hogy klubtaggá kell válni, mely tagságért cserébe kapunk egy alternatívát a saját autótulajdonlással szemben. A tagok egyszerűen keresgélhetnek a neten egy számukra megfelelő helyen parkoló, megfelelő időben szabad autót, melyet lefoglalhatnak telefonon is bizonyos időszakra. Ezt követően csak annyi a "bérlő" teendője, hogy mágneskártyájával odasétál az autóhoz, melynek kártyaolvasója az azonosítást követően kinyitja a klubtagnak a járművet.

Mindkét fenti vállalat esetében kb. 50 dolláros havi tagdíjjal lehet számolni amennyiben éves számra köttetik meg a szerződés, ezen felül pedig óránként 9 dollárt kell fizetni az autóhasználatért. Ezen díjak magukban foglalják a biztosítást, az üzemanyagot és a karbantartási költségeket is. (A tagokkal szemben mindössze annyi az elvárás, hogy legalább 21 évesek legyenek, rendelkezzenek érvényes jogosítvánnyal és elfogadható kártörténettel.)

Mielőtt megnéznénk, kik is a potenciális célcsoport tagjai, mindenképpen érdemes leszögezni, hogy ez az üzleti modell rendkívül sikeresen működik: jelenleg 75 ezer autómegosztó tag van az Egyesült Államokban, a Zipcar adatközlése szerint azonban a cég havonta 2,500 új taggal gazdagodik. A dinamikára tehát nem lehet panasz, éppen ez vette rá a hagyományos autókölcsönzőként működő Enterprise-t is, hogy egyes belvárosi részeken lehetővé tegye az egy órás autóbérlést.

A növekedés mozgatórugói között első helyen mindenképpen az autótulajdonlás megnövekedett költségei állnak: a Comerica Bank "Auto Affordability Index"-e szerint egy új autó átlagára ma 28,600 dollárra tehető, mely 10 éve még elegendő lett volna egy alapszintű luxusautó megvásárlásához. Emellett természetes, hogy az üzemanyag, a biztosítások árai és a karbantartási költségek is szignifikánsan emelkedtek az elmúlt évtizedben. Mindezek alapján a The Automobile Association of America becslése szerint ma éves szinten 6,242 dollárba kerül fenntartani egy olyan középkategóriás autót, mely legalább 10 ezer mérföldet megtett már élete során.

Ha a fenti értékhez hozzávesszük, hogy az autó esetleg hitelből van és havonta fizetni kell a törlesztést, valamint a forgalmas belvárosban (ahol a car-sharing elérhető) parkolni sem olcsó, könnyen eljuthatunk akár a havi 1,000 dolláros teljes költség szintig is. Ezt az értéket érdemes összevetni azzal, hogy heti 15 óra megosztott autóhasználat havonta csak 540 dollárba kerül. (Ráadásul a heti 15 óra bőven több a célcsoportba tartozó emberek szokásos autóhasználatánál.)

Az anyagi megfontolások mellett a car-sharing elterjedésében szerepet játszik a környezettudatosság is: a nagyvárosok lakói ugyanis a kritikus közlekedési és szmog helyzet miatt egyre inkább a környezetbarát megoldások felé igyekeznek elmozdulni.

A szolgáltatás célcsoportjába tartoznak a fentiek mellett azok is, akik szeretnék élvezni az autó adta előnyöket, a karbantartással kapcsolatos feladatokhoz azonban nem fűlik a foguk, csakúgy mint a biztosítással kapcsolatos ügyintézéshez és a járgány takarításához.

Akármilyen jól is hangzik az új koncepció, mégsem állítható, hogy mindenki számára ajánlott lenne: a nagyvárosok peremkereületeiben, illetve a kisebb városokban élők számára még az USA-ban is elérhetetlen a szolgáltatás. A területi problémák mellett érdemes még kiemelni az autóhasználat gyakoriságát, aki ugyanis napi szinten 3 óránál többet tölt kocsiban és nem ritka, hogy egész napos kirándulásokra is elmegy, annak egyértelműen szóba sem jöhet a car-sharing kényelmi és anyagi megfontolások miatt.

Hazánkban emellett bizonyára kizáró ok lenne a sajáthoz való ragaszkodás (akár 150% hitelből is...) valamint az, hogy az élelmes tagok nem egyszer az autó vagy az üzemanyag eltulajdonításán mesterkednének a rendeltetésszerű használat helyett.