Meglepő dolgok derültek ki a mobilhasználatról: brutális pénzeket telefonáltak el a magyarok

Magyarországon hosszabb ideje stabil a telefonálásra (is) használt SIM-kártyák száma: míg 2015-ben összesen 10,3 millió kártyát használtak, addig 2022-ben 10,4 milliót. Az NMHH adatai szerint a 2015-ben mért összesen 20 milliárd percnyi indított hívásforgalom 2021-re meghaladta a 28 milliárd percet is, azaz évente átlagosan 5 százalékkal nőtt a beszélgetések összideje.

Beszédesek vagy inkább szűkszavúak a magyar előfizetők? Ha kitekintünk más európai országokra, találunk-e példát a beszélgetések természetes növekedési korlátjára, olyan mennyiségre, ahonnan már nincs további bővülés, amelynél már nem lehet többet beszélni? Az ENSZ távközlésre szakosított szervezete az ITU (International Telecommunication Union – Nemzetközi Távközlési Egyesülés) adatai szerint Nyugat- és Közép-Európa azon 30 országa között, ahonnan rendelkezésre álltak a 2021-es eredmények, meglehetősen nagy különbségek mutatkoztak az egy lakosra jutó havi mobilhasználatban.

Legkevesebbet, havi 135 percet (2 óra 15 percet) Hollandiában beszéltek, legtöbbet Svédországban (közel 6 órát havonta), az európai átlag pedig 227 perc volt, amelyhez a magyar érték (247 perc) nagyon közel áll. A mobilon folytatott beszélgetések egy lakosra jutó havi mennyisége Magyarországon egyébként nemcsak az európai átlagtól nem tér el érdemben, hanem a térség országainak használati intenzitásával is egybevág: például Horvátországban 229 percet, Lengyelországban 266 percet, Ausztriában 246 percet beszéltek átlagosan 2021-ben.

A használatot ugyanakkor nem befolyásolják az egyes országok közötti árkülönbségek. Egész Európában a legkedvezőbb áron a luxemburgiak használhatják mobiljukat, mégis az egyik legkevesebbet beszélő nemzet, csak a hollandoknál kisebb a perchasználat. Ausztria szintén a relatíve olcsó mobiltelefonálás hazája, ám mégsem beszélnek többet, mint az európai összehasonlításban viszonylag magas árakkal szembesülő magyarok. Legtöbbet a bolgároknak kell fizetniük, mégis átlag feletti náluk (havi 264 perc) a használat intenzitása.

A jövőbeli kilátásokkal kapcsolatban a „beszédmegmaradás törvénye” igazíthat el. Természetesen nincs szó valamilyen természeti törvényszerűséggel hasonlítható összefüggésről, mégis meglepően stabilnak tűnik az európai polgárok távbeszélésre fordított idejének szintje: míg 2010-ben havi átlagban 220 perc beszéd jutott egy lakosra, 2019-ben gyakorlatilag ugyanennyi 226 perc – itt még nincs frissebb adat.

A mobilhívások felfutása lényegében a vezetékes hívások rovására következett be, de arról nincs szó, hogy manapság többet beszélnénk, mint 10 éve, egyszerűen csak másképp oszlik meg a kétféle telefon között ugyanaz a beszédmennyiség. Az NMHH előrejelzése szerint emiatt a jelenlegi magyarországi havi