Nyugdíj: meglepő formában indulnak el az állami számlák

A kommunikáció már régen félrement

Bizonyára mindenki emlékszik 2010 végére, amikor Matolcsy György bejelentette, hogy a magánnyugdíjpénztári szabályozást alapjaiban változtatják meg, és olyan feltételeket határoznak meg, amelyek alapján a tagoknak vissza kell lépniük az állami pillérbe. A "kiszerződés" miatt a tagok 97%-a el is hagyta a pénztárát, tette ezt többek között azért, mert Matolcsy György és Selmeczi Gabriella is többször hangsúlyozta a tagok vagyona nem fog elveszni, azt jóvá fogják írni az államnál elindított egyéni számlákon.

Már a bejelentéskor lehetett tudni, hogy a közel 3000 milliárd forintot elérő visszalépő tagi befizetések helye már megvan. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint 2012 végéig a 3000 milliárd forintból adósságcsökkentésre és az IMF-hitel visszafizetésre összességében 1774 milliárd forint ment el, nyugdíjakat 460 milliárd forint értékben fizettek ki, 230 milliárd forintnyi reálhozamot utaltak vissza a tagoknak, a maradék összegből 133 milliárdot átadtak az MNV részére, az átértékelődések után pedig 310 milliárdos vagyon maradt még meg. Vagyis valós pénz a társadalombiztosítási számlákon nem lehet, csak virtuális összeg. Azt viszont senki sem mondta, hogy az egyéni számla és a nyugdíj között közvetlen kapcsolat lesz, mindössze arról volt szó, hogy a számlával bizonyítani lehet a nyugdíj-jogosultság megszerzését. A számla felállításának lényege ezen felül az volt, hogy a pénztáraknál vezetett számlákra jellemző örökölhetőséget visszacsempésszék az állami rendszerbe (például az özvegyi nyugdíj esetében).

Sajnálatos módon a kormányzati kommunikáció nem volt ebből a szempontból egyértelmű, a rendkívül sok információ, kiegészítve a nyugdíjreform (a svéd NDC, majd a német pontrendszer) meglebegtetésével oda vezetett, hogy sokan azt hihették, az állami számla szinte teljesen hasonló lesz a nyugdíjpénztáraknál meglévővel, ebből pedig majd nyugdíjat is kaphatnak. Ez viszont már a kezdetekkor sem volt így, eredetileg egy nyilvántartási számlát akart az állam létrehozni, amelyen jól láthatóan fel vannak tüntetve a korábbi évek egyéni nyugdíjjárulék-befizetései.

Márpedig ez óriási különbség a két számla között. A nyugdíjpénztári számlán valós összegek szerepeltek, amelyek folyamatosan halmozódtak és a mögöttes befektetések által hozamot is hoztak, a nyugdíjazáskor pedig az egyre nagyobb számlaegyenleg alapján adtak volna nyugdíjat (a teljes állami nyugdíj körülbelül 25%-át). A közvetlen kapcsolat tehát itt megvolt, leegyszerűsítve ha volt 5 millió forint a számlán, akkor ezt az 5 millió forintot osztották volna szét a nyugdíjban várható élettartam szerint. A társadalombiztosítási számla alapesetben viszont mindössze a befizetéseket tartalmazta volna virtuálisan, és még ha ezeket a befizetések összesítették volna, akkor sem jelentett volna sokat, hiszen a kezdőnyugdíj kiszámítása nem erre épül. Van természetesen arra példa, hogy a kapcsolatot megteremtik, ahogy azt a svéd NDC rendszerben is teszik, a kormány azonban úgy döntött, hogy paradigmatikus nyugdíjreformot nem indít el.

A Portfolio.hu elemzése ismét hangsúlyozza, hogy két számlatípust különböztethetünk meg, az egyik egy tőkeszámla, amin valós összegek szerepelnek, míg a másik a virtuális számla, ahol erről szó sincs. A virtuális számlák esetében viszont több lehetőség is van, mondhatják azt is, hogy ez csak egy nyilvántartási számla, ahol fel vannak tüntetve a befizetések, minden további cél nélkül, de azt is tehetik, hogy az ott feltüntetett összegek alapján nyugdíjat fizetnek. Viszont a két számlatípus sosem lesz egymással megfeleltethető, azok egymástól élesen eltérnek.

Sokáig tartott az út, de végre megérkeztünk

Az kétségtelen tény, hogy a 2010 végén bejelentett egyéni számla csak nagyon hosszú csúszás után indulhatott el, ez viszont már az elején látható volt. Egyrészt az egyéni számlák felállítását késleltette, hogy sokáig nem sikerült megtalálni azt az intézményt, amely az állami egyéni számláknak a felelőse lett volna. Mindössze 2012 decemberében jelentették be az Emberi Erőforrások Minisztériumának részéről, hogy az egyéni számla vezetését az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatós (ONYF) Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatósága fogja ellátni.

A csúszás másik oka az volt, hogy nyilvánvalóvá vált, annyira egyszerűen nem lehet a számlákat létrehozni, mint az szerették volna. Az igaz, hogy a magánnyugdíjpénztárak esetében a nyilvántartási szabályok nagyon szigorúak voltak, azonban nem lehetett egy az egyben a kapott adatokat átvenni, hiszen annak megfeleltethetőségét el kellett végezni. Márpedig nem két napos feladat visszanézni, hogy a nyugdíjpénztári rendszer 1998-as elindulása óta eltelt időben közel 3 millió tag egyéni nyugdíjjárulék befizetései hogyan alakultak. Több esetben is azt lehetett látni, hogy a pénztárak vagy éppen a PSZÁF adatbázisában szereplő adatok nem egyeznek meg az APEH/NAV által nyilvántartottakkal, ezért azok egyeztetése szükségessé vált.

Az Állami Számvevőszék a 2012 májusában kiadott ellenőrzése is arról tanúskodott, hogy a jogszerzések folyamatos, áttekinthető, időtálló és hiteles nyilvántartása még nem tudott megvalósulni, a különböző forrásokból származó adatokat egyeztetni kellene. A munka csak 2013 elejére tudott abba a fázisába érni, hogy az ONYF elkezdhesse az 1955-59-es korosztálynál az adategyeztetést, amelynek célja, hogy a nyugdíjazáskor figyelembe vehető valamennyi jogviszony, megszerzett szolgálati idő, kereset és 1987 után levont nyugdíjjárulék is egy nyilvántartásba kerüljön be. Ezt az egyeztetést 2014 végéig kell elvégezni, a korcsoportokra vonatkozó kétéves korlátozás miatt 2015-től már az 1960-64-es korosztály kerül sorra, és így tovább.

Az adategyeztetés egyik részét jelentik a nyugdíjpénztári számlákon nyilvántartott pénzek is, hiszen azok alapja a munkavállalói nyugdíjjárulék volt. Rogán Antal tegnapi kijelentése szerint igaz a hatályos törvényekben az szerepel, hogy a társadalombiztosítási egyéni számlán csak a 2012 vége utáni járulékokat fogják megjeleníteni, azonban úgy fogalmazott, hogy az adategyeztetések hatására legkésőbb 2013 végéig a korábbi járulék befizetéseket is jóváírják.

Mi lesz ezt követően?

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a társadalombiztosítási egyéni számlák elindulnak mostantól, és azokon 2013 végéig várhatóan minden egyéni nyugdíjjárulékot fel fognak tüntetni, a nagy kérdés viszont az, hogy a számlák mindösszesen nyilvántartási feladatot fognak ellátni, vagy esetleg a kormány nagyobb szerepet is akar nekik szánni. A Fidesz frakcióvezetője utalt arra, hogy ez még a kormány számára is nyitott kérdés, és valószínűleg a 2014-es választásokig nem is kapunk rá választ, vagyis nem lehet tudni, hogy lesz-e közvetlen kapcsolat a számla és a nyugdíjak között. Utóbbi esetben akár az is előfordulhat, hogy nemcsak a nyugdíjpénztári befizetéseket fogják feltüntetni a számlán, hanem a tőkefedezeti pillér felállítása előtti időszakét, sőt a munkáltatói befizetéseket is. Ilyen módon a korábbi magánnyugdíjpénztári számlától akár teljes egészében elválhat az állami számla.

Ha a világban körbenézünk, hogy miként is álltak fel az olyan egyéni számlás rendszerek, amelyek a virtuális számlákon lévő összegek után nyugdíjat is adtak, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok idő, akár egy évtizedbe is beletelt a rendszer végleges kialakítása. A svéd NDC rendszer is arra épít, hogy a járulékbefizetéseket egy külön számlán elkülönítik, azokat egy meghatározott hozammal emelik. A rendszer felosztó-kirovó struktúráját nem tudják megváltoztatni (valós tőke nincs a számlák mögött, hiszen azt kifizetik a nyugdíjban lévőknek), azt viszont meg tudják tenni, hogy szigorú egyensúly alapján fizessenek csak nyugdíjakat. A számlák névleges kamatát is annak megfelelően határozzák meg, hogy a befizetések és a kifizetések közötti egyensúly létrejöjjön. A rendszer hiányt hosszú távon nem termel, cserébe viszont a gazdasági vagy éppen demográfiai környezet negatív megváltozása ellen nem lesznek védve a biztosítottak, a nyugdíjak csökkenése sem kizárt. Ennél egy fokkal rugalmasabb tud lenni a német pontrendszer, amely szintén a kormányzati kommunikációban korábban felsejlett, per pillanat azonban a terv homályba vész.

A nagyobb lélegzetvételű nyugdíjreformra akkor van szükség, ha a rendszer egyensúlya megbomlik, és hosszabb távon fenntarthatatlanná válik a nyugdíjrendszer finanszírozása. A kormánynak azonban nem kell azonnal nekilátnia a reformnak, az MNB számításaira alapozva is azt lehet mondani, hogy a 2030-as évekig nagyobb problémák nélkül fenn tudjuk tartani a nyugdíjrendszert, amelynek fő oka, hogy a nyugdíjkorhatárt megemelték, a korhatár előtti ellátásokat gyakorlatilag megszüntették, a 13. havi nyugdíjakat eltörölték és az inflációnak megfelelő nyugdíjemelésre álltak át. A demográfiai helyzet 2030-ig még nem fog drámai hatást előidézni, azt követően viszont már problémákkal kell szembenéznie a kormánynak. A magánnyugdíjpénztárak államosításának nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásait nézve azt tudjuk elmondani, hogy rövid távon egyértelműen pozitív, hosszú távon viszont az államnak nagyobb kiadással kell számolnia, így a hatások időben kiegyenlítődhetnek.

Észrevehetően a kormányon belül sincs egységes álláspont a nyugdíjreform hosszú távú irányáról, az utóbbi közel három évben több nyugdíjkoncepció is felmerült, egy nagyobb lélegzetvételű módosításba viszont a választásokig egészen biztosan nem fognak belekezdeni. A legfontosabb továbbra is az lenne, hogy a lehetséges opciókat részletes elemzésnek vessék alá, a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal által elvégzett számításokat aktualizálni kellene, azonban egyelőre ennek nyomát sem látjuk, ahogy a társadalmi párbeszédet sem a témában. Éppen ezért mást nem lehet tenni, csak várni, hogy kiderüljön, mi lesz pontosan a társadalombiztosítási egyéni számlák sorsa. A volt magánnyugdíjpénztári számláknak, és az azon tárolt összegeknek viszont ehhez már sok közük nem lesz.