Az álomhozam hazája - tuti bukás, vagy van még szufla?

Miért oly divatos?

Rövid távon természetesen nehéz, ha netán nem lehetetlen, megválaszolni a felmerült kérdést, hosszú távon, például 3 éves időtávon, azonban azt mondhatjuk, érdemes optimistának maradni a feltörekvő piacokkal kapcsolatosan.

Ahhoz nem fér kétség, hogy az idei év egyik sikersztorija mindenképpen a feltörekvő országok - gondolhatunk ebben az esetben a BRIC országokra, vagyis Brazíliára, Oroszországra, Indiára és Kínára - piaca volt, köszönhetően a magas gazdasági növekedésnek, illetve a részvényárak száguldásának.

Számszerűen mit is jelent ez a hozam? A Morgan Stanley Countries Indexcsalád (MSCI) feltörekvő piaci indexéknek teljesítménye 41 százalékos emelkedést mutat az év elejétől novemberig, s 35 százalékos emelkedést augusztus közepe óta.

Persze az idei történet annyira már nem számít kiemelkedőnek, ugyanis az elmúlt 5 év során ennél jóval busásabb haszonra tehettek szert a szemfüles befektetők a feltörekvő országok papírjain, 2002 szeptembere és 2007 szeptembere között éves átlagos 38 százalékos teljesítménnyel.

Ez természetesen nem marad eredmény nélkül, az aggregált, kumulált tőkeáramlás mértéke ezekbe az országokba az idei évben már elérte a 48 milliárd dollárt, ami mindenképp tiszteletre méltó összehasonlítva a 2006-os 14.5 milliárd dolláros értékkel.

Mit hoz a jövő: bika vagy medve?

Örömre adhat okot, hogy a növekedésnek még bőven van tere a feltörekvő országokban, ezt támasztja alá a gyorsan növekedő fogyasztói és szolgáltatói szektor, illetve a dollár gyengülése is jótékony hatással van az országok ezen devizában denominált adósságára.

A különböző faktorokat figyelembe véve, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a feltörekvő országok csoportja, beleértve a Közel-Keletet is, a világ legnagyobb gazdasági blokkjának számít. A világgazdaság GDP-jének 30 százalékát adják, míg Amerika hozzájárulása 25 százalék, Nyugat-Európáé pedig 24 százalék.

Ugyanakkor a feltörekvő országok részvényei mindössze a világ részvénypiaci kapitalizációjának 11 százalékát adják. Emellett természetesen azt az alapelvet sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a múltban elért hozamok sosem jelentenek garanciát a jövőre nézve.

Ráadásul a feltörekvő országok gazdaságai ezt megelőzően nem stabilitásukról voltak híresek, persze ez a helyzet változik. Azon 40 ország közül, amelyekre elérhető valamilyen statisztika, mindössze 12 ország esetében haladta meg a teljes külső adósság a GDP 56 százalékát. Emellett a feltörekvő piacok 56 százaléka élvez fizetési mérleg többletet, 1995-ben ez az arány még mindössze 22 százalékot tett ki.

Ennek következtében olyan sokkokra, amelyeket a belföldi kereslet visszaesése, vagy pedig a nemzeti valuta árfolyamának visszaesése okozhat, sokkal rugalmasabban reagálnak ezen gazdaságok. Ráadásul ezen országok gazdasága már sokkal inkább a belső keresletvezérelt növekedésen alapszik, emellett a fizetési mérleg javulásán keresztül a külföldtől való függőségük is javult.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezen országok nyereségessége kiváló, amely a megnövekedett tőkefegyelemmel együtt támaszthatják alá a jövőbeni nyereségeket.