Nagyhatalom leszünk!- Már megint?!

Mit követel az EU?

Mit követel az EU?

Az unió irányelve előírja, hogy 2010-re az üzemanyagoknak 5,75 százaléknyi bioalapanyagot kell tartalmazniuk. Már most látszik, hogy ezt az arányt számos tagállam nem fogja elérni. Hazánk azonban a kivételek közé tartozik, ám ezzel még nem kerülünk a bioüzemanyag-alkalmazók élbolyába. Ott ugyanis kizárólag olyan államok találhatók - például Svédország, Németország, Franciaország, Ausztria -, ahol nemcsak bekevert, hanem "tiszta" bioüzemanyag (E85-ös etanol, illetve biodízel) is kapható.

Hazai vizeken

Ha a hazai helyzetet nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk (és ezzel biztosan sokan nem értenek egyet) hogy egy termelési ciklus az alábbiak szerint nézz ki: A földel rendelkező gazda, miután felvette a terület alapú támogatást, nagy sebességgel elkezd gabonát termelni, majd miután a termés beérett és minden híradás attól hangos, hogy milyen jó termés is van az idén, felajánlja az államnak intervencióra a portékát. Az állam persze ilyen-olyan feltételeket szab, majd megveszi az árut és beraktározza. Majd miután már ott áll a tavalyi és tavaly előtti termés is (aminek persze a minősége egyre inkább romlik) Brüsszeltől várja a megoldást, illetve elhangzanak olyan vélemények is, hogy kevés a tárolókapacitás még több kellene. Tehát a szakértők a túltermelés megszüntetését abban látják, hogy még több raktárat kell építeni?

Erről mindig egy tv felvétel jut eszembe, amely valamelyik gazdatüntetésen készült. A riporter megkérdezte az éppen tüntető idősödő gazdaasszonyt, hogy mi is az Ő problémája miért vonult az utcára. A nénike elmondta, hogy a legnagyobb gond, hogy nem tudja eladni a megtermelt gabonát, ugyanis már a tavalyi és a tavaly előtti termés is fent van a padláson. Ekkor a riporter megkérdezte, hogy ha ennyire nem kell a gabona, akkor az idén mit termel? Erre a válasz az volt, hogy: gabonát. Nos, szóljon már neki valaki!

Ebből is látszik, hogy a szétaprózódó birtokokra, a központilag támogatott többlettermelésre, a termelő és értékesítési szervezetek hiányára nem jelent megoldás a még több raktár és az állami felvásárlások. De megoldást jelent-e a bioüzemek alapanyag iránti igénye?

Gyárak itthon

A magyar gyárakban évente összesen másfél millió tonna gabonát (főként kukoricát, illetve kisebb részben búzát) kívánnak feldolgozni, továbbá 600 ezer tonna biomasszát és mintegy 60 ezer tonna szerves hulladékot is felhasználnak a gyártáshoz. Az üzemek évente 480 ezer tonna etanolt állítanak elő.
A külföldi befektetők mellett a MOL Rt. is "beszállt" a biodízel gyártásba. A cég nagy valószínűséggel a teljes hazai őszi káposztarepce készletet feldolgozza majd a szükséges biodízel mennyiség előállításához.

Szakértők szerint a bioüzemanyagok gyártása céljából két-három éven belül Magyarország teljes gabonatöbbletét fel fogják használni, sőt a bioetanolt gyártó cégek szükségletének kielégítése a mostaninál még több gabonát igényel.

Magyarország két kiváló termésév után az intervenciós raktárokban mintegy 7 millió gabonát tárol, és a magyar gazdálkodók az idei szezonban az uniós intervenciós készletek feléért feleltek. Ugyanakkor egyes bioüzemanyag-gyártó beruházások megvalósítását fékezi a helyben elérhető alapanyag hiánya.

Tehát egy olyan problémával állunk szemben, hogy a hazai termelők utcára vonulnak, mert nem tudják leadni a feleslegüket az államnak a hiányzó raktárkapacitás miatt. A beruházóknak, pedig pont az a gondjuk, hogy nem tudnak fejleszteni mert kevés az alapanyag. Mi lehet tehát a megoldás?

A probléma egy részét mindenképpen a termőterületek növelésével lehet orvosolni. Azonban itt a fent említett példa alapján nem az elaprózódott birtokszerkezeteket kellene erőltetni. A probléma másik része a raktárkapacitás. Ugyanis nem lehet növelni a termőterületet, ha nem tudják a terményt raktározni a gazdák. Azonban, nem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha az állam építi fel és üzemelteti ezeket a létesítményeket.

Ugyanis az elaprózódó birtokszerkezet, a raktárkapacitás szűkösségéből eredő termékfelesleg, mind-mind a gazdákat juttatja hátrányos helyzetbe és a felvásárlók és üzemek malmára hajtja vizet, mivel így nyomott áron juthat lapanyaghoz. Az állam pedig támogathatja továbbra is a termelőket és építhet saját költségen raktárat ami megint csak pénzbe kerül.

A probléma ezen részére jelenthet megoldás az integráció, a termelési értékesítési szervezetek (tész) létrehozása. Mikor is kisebb-nagyobb földterülettel rendelkező gazdák csoportba tömörülnek, együttesen képviselik érdekeiket a felvásárlók és üzemek felé (ezáltal egy kedvezőbb árat is tudnak kiharcolni), valamint együttes erővel akár uniós akár hazai forrásból saját tárolókapacitást létesíthetnek, ami a termőterület növelése és a minőség megőrzése szempontjából szintén nélkülözhetetlen.

Ez a megoldás kedvező lehet egyrészt az államnak, mivel nem kell saját raktárakat építenie, illetve a jelenlegi létesítményeket bérbe is adhatja a tészeknek, valamint nem kell többlettámogatáshoz juttatni a gazdákat. Az üzemek szempontjából is jó lehet az efajta integrációk létrejötte, mivel így folyamatosan juthatnak megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyaghoz, amivel a jelenlegi kapacitásukat ki tudják elégíteni és további fejlesztéseket és beruházásokat is végezhetnek.

Hová tartunk?

A biodízel alapanyagát jelentő őszi káposztarepce Magyarországon elfogadhatóan 140-160 ezer hektáron a megtermelhető, általában legfeljebb hektáronként 2 tonna körüli szemterméssel. Reálisan tehát 270 ezer tonna repcemaggal számolhatunk, amelyből körülbelül 110 ezer tonna biodízel nyerhető. Az előállítható biodízel ugyanakkor nem elegendő: jelenleg kettő - összesen 8 ezer tonna kapacitású -, de ténylegesen még nem üzemelő biodízelüzemmel rendelkezünk, amelyekhez az alapanyag 12-13 ezer hektár területen megtermelhető. A kalkulálható előállítási ár különben 160 forint literenként, így drágább, mint a dízelolaj előállítási ára. Jövedékiadó-mentesség esetén viszont a biodízel versenyképes lenne.

A bioetanol esetében viszont kedvezőbbek a termelési lehetőségeink, mivel az alapanyagnak tekinthető kukoricát előnyösen tudjuk termelni, és akár 2 millió kukoricát is feldolgozhatnánk etanollá, ami 650-700 ezer tonna üzemanyagot jelent literenként 110 forintos előállítási költséggel. Jelenleg az országban két helyen állítanak elő etanolt, mintegy 80-90 ezer tonna mennyiségben, körülbelül 85 százalékos arányban kukoricából. Ez körülbelül 250 ezer tonnányi kukorica feldolgozását jelenti, ami 60-80 ezer hektárnyi területen terem meg.

Jelenleg tehát itt tartunk a nagyhatalomhoz vezető úton. Jönnek a külföldi beruházók, épülnek a gyárak, elkezdődik a termelés, azonban kevés az alapanyag. A gazdák azonban nem tudnak többet termelni, mivel kevés a raktárkapacitás és teljes az érdekképviseletek hiánya. Az állam pedig abban látja a megoldást, hogy a gazdák támogatása mellett a jelenlegi raktárkapacitást fejlesztve (ami szintén pénzbe kerül) fokozza a felvásárlásokat. Tehát adott az alapanyag, itt vannak a gyárak valami mégis hiányzik.

A következő részben az E-85-ös üzemanyag hazai bevezetésével, a kormány szerepével, a jövedéki adóval és az ehhez kapcsolódó uniós gyakorlattal foglalkozunk majd.